Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-36

3047 Az Országgyűlés 36. ülése, 1988. december 22-én, csütörtökön 3048 vazni. (Megtörténik.) Ez többség. Ki van ellene? Tizenegy. Ki tartózkodott? Tizenöt. Kimondom a határozatot: az országgyűlés a magánszemélyek jövedelemadójára vonatkozó tör­vényjavaslat módosítását általánosságban és részle­teiben, az elfogadott módosításokkal együtt, 11 ellenszavazattal és 15 tartózkodással elfogadta. Köszönöm szépen, ezzel a témával tehát végeztünk. Következik az illetékekről szóló 1986. évi I. tör­vény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. ELNÖK: Dr. Villányi Miklós pénzügyminiszter elvtársat illeti a szó. Dr. VILLÁNYI MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Az illetéktörvény változtatásához mindössze né­hány gondolatot kívánok fűzni. A módosítás a versenysemlegesség és az értelmes vagyongyűjtésre ösztönzés jegyében született. Ezzel költségvetési elvonásnövelő szándékunk nem volt. Sőt, a javas­lat elfogadása esetén 1989-ben némi illetékkiesés is előfordulhat. Ezt azonban a tanácsok a hátralékok csökkentésével ellensúlyozni tudják. A cégbíró­ságok költségeinek részbeni fedezetét szolgálja a cég­bejegyzési illeték növelése. Ami a versenysemleges­séget illeti, erre négy példát említenék. Első: a módosítási javaslat elfogadásával vagyon­szerzésük után állami illetéket azoknak az állami vállalatoknak és szövetkezeteknek, ezek jogi szemé­lyiséggel rendelkező gazdasági társulásainak is fizet­ni ök kell, akiknek eddig nem kellett, de nem az el­vonás növelése érdekében, hiszen a vállalkozók leg­jellemzőbb vagyonszerzésével az ingatlan adásvétel­nél, a cserénél, a forgalmi érték 8 százalékára mér­sékeljük a költségként elszámolható illetéket a je­lenlegi 15 százalék helyett. Ez az intézkedés egyút­tal a lakosságnak is kedvező, mert a jelenleginél olcsóbbá válik például az üdülő, a föld és telek­vásárlás, az üzletek és műhelyek megszerzése. Második: azok a gazdálkodók, akik a beruházási célú beszerzést terhelő általános forgalmi adót csak korlátozottan igényelhetik vissza, 1989-ben mente­sülnek a visszterhes vagyonátruházási illetékek alól 1990-ben pedig a megszerzett vagyon után csak 5 százalékos illetéket fizetnek, hogy a kettős adózást elkerüljük. Harmadik: az állami költségvetés a költségvetési szervek, a társadalmi szervezetek, egyesületek, az egyházi szervezetek, az alapítványok, a vízgazdál­kodási társulatok 1989-ben még mentesek az ille­tékek alól. 1990-ben is csak akkor kell illetéket fi­zetniük, ha olyan gazdálkodási tevékenységet vé­geznek, amely után válallkozási nyereségadót kell fizetni ök. És végül a negyedik: mivel a kötelező szervezeti átalakítással járó vagyonszerzést a gazdasági társa­ságokról szóló törvény mentesíti az illeték alól, a törvényjavaslat az önkéntes átalakulásra is illeték­mentességet biztosít. Az Önök által az 1986-ban hozott törvény a gyakorlat próbáját kiállta, ezért most a kormány nevében csupán a gazdasági elet fejlődésével járó ki­igazításra teszek javaslatot úgy, hogy ez az egységes és arányos közteherviselés rendjét erősítse, és az élet­hez is közelebb álljon. Ezért például azoknál az el­húzódó eljárásoknál, amelyekre a hatóság közbenső intézkedése miatt került sor, a növekvő forgalmi érték korrigálására az eddigi egy év helyett már há­rom hónap után mód nyílik. Kérem, hogy a benyúj­tott törvénymódosítási javaslatot elfogadni szívesked­jenek. (Taps.) ELNÖK: Mészáros Győzőt, a terv- és költségve­tési bizottság előadóját illeti a szó. MÉSZÁROS GYŐZŐ: Tisztelt Országgyűlés! El­nézést, hogy egy kicsit hosszabb leszek, mint a pénz­ügyminiszter elvtárs. Az 1986 márciusában alkotott illetéktörvény a tapasztalatok szerint bevált. Előírá­sait a lakosság és a gazdálkodó szervezetek többsége egyetértőleg tudomásul vette. Annak, hogy most még­is a módosítását kellett napirendre tűzni, elsődleges indoka a gazdasági társaságokról szóló törvény ha­tályba lépése. Egyes illetékrendelkezések változatlan fenntartása ugyanis a gazdálkodók számára egyen­lőtlen helyzetet teremtene. Jelenleg a gazdálkodó szervezetek egy meghatározott köre, mint péládul az állami vállalatok, szövetkezetek, ezek jogi szemé­lyiséggel rendelkező társulásai kivételezettek, mert vagyonszerzésük illetékmentes. Ugyanakkor a gaz­dasági társaságokról szóló törvény hatálya alá tarto­zó részvénytársaságok és más gazdálkodó szerveze­tek, valamint az egyéni vállalkozók vagyonszerzését illeték terheli. Az ismertetett helyzet a továbbiak­ban nem tartható fenn, mivel az ellenkezik a gazda­sági szabályozókban érvényesíteni szándékolt szek­tor- illetőleg versenysenysemlegesség elvével. Mindezeket mérlegelve a javaslat az eddigi ille­tékmentességet élvező gazdálkodói kör vagyon­szerzését csakúgy illetékkel terheli, mint a jelen­leg ilyen kedvezményben nem részesülő gazdálko­dókét. Az illetékfizetési kötelezettség kiterjeszté­sénél azonban azzal is számolni kellett, hogy a vál­lalkozók legjellemzőbb vagyonszerzését, az ingatla­nok adásvételét, cseréjét, a törvény szóhasználatá­val élve visszterhes szerzést, olyan mértékű elvonás terhelje, ami nem fékezi a gazdálkodó tevékenysé­gét, ésszerű vagyonfelhalmozását. Ennek megfele­lően csökken a visszterhes vagyon átruházási illeték általános mértéke. A forgalmi érték 15 százaléka he­lyett, a javaslat szerint az illeték kulcsa 8 százalék. Megjegyzem ez a változás nem érinti a lakástulajdo­nok visszterhes szerzéséhez kapcsolódó, s ugyancsak jól bevált kedvezményeket. A javaslat mintegy lépcsőzetesen vezeti be a gaz­dálkodók vagyonszerzési illet ék-kötelezettségét. Is­meretes, hogy egyes gazdákodók a beruházási célú beszerzésüket terhelő általános forgalmi adót csak korlátozottan igényelhetik vissza. Ha az ilyen va­gyonszerzésük után az általános szabályok szerint fizetnék az illetéket, ez számukra aránytalan terhet jelentene. Ennek elkerülése érdekében 1989-ben men-

Next

/
Oldalképek
Tartalom