Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-36

3037 Az Országgyűlés 36. ülése, 1988. december 22-én, csütörtökön 3038 kormánnyal egyetértésben lesz egy javaslata, ami talán elveti a javaslattevő képviselőknek eddigi javaslatát. Mégis ha ők fönntartják javaslatukat, akkor külön, az ő javaslatukat meg kell szavaztatnom. Ez időigényes lesz, mégis kérem, hogy segítsenek ennek a sorozatos szavazásnak a lebonyolításában. Figyelve a javaslatokat végül az ad hoc bizottság azt javasolta, hogy jövő év nyarán, a parlament elé kerüljön a harmadik etapja a személyi jövedelemadó-táblázat módosításának. Viszont a miniszteri expozéban az van, hogy csupán előterjesztik, nevezetesen, hogy elkészül valamilyen anyag. Ezért abban kell majd döntenünk, hogy konkrét törvénymódosításra kerül-e sor, vagy pedig egy tájékoztatás benyújtására. Marad még 6-7 képviselőtársam javaslata, amelyeket most nem kívánok részletezni, felsorolni. A fontosabbak: a túlórapótlék 20 %-os általános tarifája és az adótáblázat alsó határának a fölemelése, a nyugdíjak és egyéb jövedelmek adómentes felső határának az egyeztetése. Ezekkel majd a bizottságnak foglalkoznia kell és kérem képviselőtársaimat, hogy a határozathozatal során vasalják be rajtam, hogy ezekre a témákra a bizottság véleménye alapján térjek vissza, s így a parlamentnek kell majd állást foglalnia. A bizottság ülését a főemelet 37—38-as teremben tartsa meg. Kérem most képviselőtársaim kis türelmét, mert átadom az elnöklést az országgyűlés elnökének. STADINGER ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Keservesen szomorú kötelességemnek kell eleget tennem; be kell jelentenem egy hírt, amely már a televízió és a rádió szárnyán szerte szállt a világba, de amely el kell, hogy hangozzék itt is. Ma reggel meghalt képviselőtársunk, Boldizsár Iván. Boldizsár Iván 1912-ben született és tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen kezdte meg, de hamarosan falukutatóként indult életpályája és szerzett nevet magának. A felszabaduláskor a Nemzeti Paraszt Párt tagja, részt vett a magyarországi politikai életben, annak alakításában, tagja volt az 1946ban Párizsban tárgyaló magyar küldöttségnek a béketárgyalásokon. Hosszú ideig éveken át külügyminiszter-helyettes volt, közben és ezt követően több újság főszerkesztője. Újságírói tevékenységét Rózsa Ferenc-díjjal, írói munkásságát pedig József Attiladíjjal ismerték el. Életpályáját Állami-díjjal jutalmazták és számos magas kitüntetés tulajdonosa volt. 1971 óta a Magyar PEN Club elnöke és egyik vezetője a magyarországi békemozgalomnak, országgyűlésünknek 1986 óta volt tagja. Mindössze két napja, hogy itt a második sorban egy üres szék előtt egy mikrofon állt. Felszólalni szándékozott Boldizsár Iván képviselőtársunk. Ez a mikrofon most már örökre néma marad, szegényebbek létünk, tisztelt képviselőtársaim, egy értékes emberrel, egy kitűnő és humánus politikussal, egy, a humorral, mélyen emberi humorral és emberi magatartással megáldott férfival. Azt javasolom, hogy a Tisztelt Országgyűlés határozzon úgy, hogy emlékét országgyűlésünk jegyzőkönyvében örökítsük meg, részvétünk, családja iránti együttérzésünk kifejezéseként pedig felállással emlékezzünk meg. (Tap$.) (Az országgyűlési képviselők egy perces néma felállással adóznak az elhunyt Boldizsár Iván emlékének.) Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a bizottság munkájához szükséges szünetet elrendelném, engedjék meg, hogy egy — a tegnapi ülésünkön történt szavazási ügyben egy kis bejelentést tegyek. Tegnap a nemzetiségek ügyével kapcsolatos pápai deklaráció tárgyalása kapcsán „egy ellenszavazat" volt. így állapította meg az elnöklő kollégám, hogy ,,egy ellenszavazat volt". Utólagos vizsgálódás után kiderült, hogy ez nem ellenszavazat volt, hanem ügyrendi megjegyzést kívánt tenni egyik képviselőtársunk, és a szavazás során jelentkezését ellenszavazatnak minősítették. így, bár ez utólag történik, egyhangúnak lehet minősíteni az országgyűlés állásfoglalását. — Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most szünetet tartunk. {Szünet: 13.06-14.06 - Elnök: dr. Vida Miklós) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Témánk a személyi jövedelemadóról szóló törvény módosítása. Az egy órás szünet előtt azzal fejeztük be a vitát, hogy miután több módosító javaslat hangzott el, ezért a bizottságnak és a módosítást javasló képviselőtársaknak, valamint a kormányt képviselő miniszter elvtársaknak meg kell kísérelni az egyeztetést, abból a szempontból, hogy itt minden egyes módosítás — akár értékhatárokról vagy konkrét forint értékekről, esetleg százalékokról van szó — ezek óhatatlanul milliós, millárdos költségvetési tételeket jelentenek, mint például a tegnapi egyik szavazásnál láttuk. Tudnunk kell, hogy a költségvetést jóváhagytuk, elkövetkező döntéseinknél nekünk pedig ezt figyelembe kell vennünk. Még egy kötelezettségem van. A téma bevezetése során kértem egyrészt a segítségüket, másrészt a bizottság írásbeli előterjesztésére tettem némileg félreérthető megjegyzést. A bizottság és annak előadója szóbeli kiegészítése során alaposan és részletesen tájékoztatta képviselőtársainkat az előkészítő munkáról, hivatkozott szakértői munkákra is. Még bővebben is ki tudták volna fejteni — mint ahogy a rendkívüli bizottsági ülésen lehetett is érzékelni —, a bizottság tagjai és az előadó is ezt a témát. Ha félreérthető volt megjegyzésem — mert én csupán az írásosjelentésre gondoltam —, elnézést kérek. Mégegyszer kérem tehát képviselőtársaimat, segítsenek a határozathozatalok során. Ezt megelőzően azonban először hallgassuk meg az ad hoc bizottság előadóját, Dr. Gágyor Pál képviselőtársunkat. DR. GÁGYOR PÁL: Tisztelt Képviselőtársaim! Nehéz helyzetben vagyunk ismételten. A sietség és a kényszerhelyzet — amiben e pillanatban van a parlament — abból adódik, hogy tegnap elfogadjuk az