Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-22

1703 Az Országgyűlés 22. ülése, 19Í Borics elvtársnak nem tudom osztani azt a nézetét, hogy a gyakori jogszabályváltoztatások mögött mindig a társadalmi viszonyok változása húzódik meg. Van olyan érzésem, hogy a gyakori szabálymódosítások között inkább a kapkodás, a kellően át nem tekintés fedezhető fel. Tény, hogy a magyar társadalmat egy olyan döbbenetes mennyiségű jogszabályáradattal árasztottuk el, mely úgyszólván teljességgel áttekinthetetlen. Jelentős szakemberek is csak bizonyos részterületek megismerésére mernek vállalkozni. A túlszabályozás bénító ereje, gátló hatása mindenki előtt ismert. Tudományos publikációktól kezdve a kabaré-pódiumig mindenütt hangot adtak ennek. Lényeges változást ennek ellenére nem tapasztalunk. Számomra valami kevés reménysugár akkor keletkezett, amikor kezembe vettem az 1960 előtt kibocsátott törvények és törvényerejű rendeletek hatályon kívül helyezéséről szóló jogszabálynak a tervezetét. Meg kell mondjam: egy pillanatra meg is rémültem, amikor olvastam, hogy a fő-udvarnagyi bíróságok megszüntetéséről szóló jogszabályt hatályon kívül helyezik. Aztán gyorsan megnyugodtam: nem valószínű, hogy napi jogéletünkbe ez az intézmény visszatér, mert ahhoz az eredeti jogszabályt ismételten ki kellett volna hirdetni. Igen Tisztelt Képviselő Elvtársak! Eme lehetetlen helyzeten igen nagy valószínűséggel a mostani törvény sokat segíthet, önmagában azonban az írott szabály nem elég. Feltétlenül szükségeltetik, hogy a jogalkotók önmagukat is korlátozzák. Alaposabban gondolják végig, melyek azok a szabályok, amelyeket a társadalom számára elő kell írni. Egy biztos: a mostani jogalkotásról szóló törvénytervezet áttörést jelent a magyar jogalkotás eddigi frontján. Nagyon lényeges elemnek tartom, amire itt Borics elvtárs, a bizottsági előadó és Horváth Jenő is utalt, amely szerint törvény sorolja fel azokat a jogtárgyakat, amelyeket csak törvényben lehet szabályozni. Ebből következik, hogy más jogalkotót eme tárgykörökben nem ruháznak fel ilyen joggal. Nagyon fontos eleme ennek a szabályozásnak, hogy a jogforrások köréből hiányzik az a valami, amit eddig utasítások címén ismertünk, és valljuk be, hogy némelyik tárca igen nagy szeretettel alkalmazta ezeket. Igen Tisztelt Képviselőtársak! Amiért erre visszatérek, tulajdonképpen egy politikai és egy jogelméleti oka van. A politikai ok valami olyasmi, amit Horváth Jenő mondott. Legfelső politikai döntés született arra, hogy az országgyűlésnek, mint népképviseleti szervnek a szerepe növekedjék. Én ennek a szerepnek a gyakorlati megvalósítását látom abban, hogy az alkotmány-módosítást a mélyen tisztelt országgyűlés elé tártuk. Amikor az Alkotmány módosításának és a jogforrásokról szóló törvénynek az elfogadása mellett érvelek, az igen tisztelt képviselőtársaim szíves jóindulatát ennek a politikának a helyeslésére próbálom megszerezni. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Gondolatomat jelen\ december 17-én, csütörtökön 1704 tős tudósunk, Kulcsár Kálmán akadémikus közelmúltban elhangzott rádiónyilatkozatával szeretném zárni. Kulcsár professzor nyilatkozatában egyebek között arra hivatkozott, hogy a jog becsületét a magyar társadalomban vissza kell adni. Amennyiben elérjük azt, hogy a jogszabályok száma Magyarországon csökken, ennek a célnak az eléréséért sokat tettünk. Ha önök az Alkotmány módosítását és a jogforrásokról szóló törvényt elfogadják, azt hiszem, jelentős lépést teszünk meg ezen az úton. A módosításoknak, illetve a törvénynek az elfogadását ezért tisztelettel tudom önöknek tanácsolni. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Török Sándor, Szolnok megyei képviselő következik. TÖRÖK SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Nem tudom a felszólalásomat mással kezdeni, mint azzal, hogy a jogalkalmazás szemszögéből nézve jelentős törvénytervezet tárgyalására került sor a mai ülésen. Elfogadom a törvényjavaslat általános indoklását, mely szerint a társadalmi-gazdasági változásokkal összhangban növekedett a jog és a jogi eszközök szerepe, hiszen alapvető életviszonyainkat törvények és más magasszintű jogszabályok rendezik. Nem közömbös hát az, hogy jogrendünk megfelel-e a szocialista állam jogrendszerével szemben támasztott követelményeknek, tükrözi-e az országunk életében végbement alapvető változásokat, biztosítja-e további előrehaladásunkat a szocializmus útján. Ügy érzem, megnyugvással vettük tudomásul, hogy illetékes szerveink felismerték a jogrendszerünk hiányosságait, és megtörténtek az első lépések arra, hogy e kérdéseket a jogalkotásról szóló törvény egységesen, az új követelményekkel összhangban szabályozza. A törvénytervezet szükségességével, szellemével, céljával egyetértek, azt támogatom. Támogatom, hisz először kerül olyan magasszintű jogszabály külön is megállapításra, amely azt az alkotmányos alapelvet rögzíti, hogy az a szervezet alkothasson jogszabályt, amelyet erre az Alkotmány feljogosít. Támogatom azért is, mert a törvényjavaslat áttekinthetően és részletesen meghatározza a jogforrások körét, a jogalkotó szerveket, a jogszabály előkészítésével kapcsolatos követelményeket, magát a jogalkotási eljárást. Külön kiemelést érdemel a jogalkotás demokratizmusának hangsúlyozása, hogy a lakosság széles körét érintő törvényjavaslat előkészítése során társadalmi vitát kell szervezni. Az eddig szerzett tapasztalatokkal néhány példán keresztül magam is alátámasztom a törvényhozás szükségességét és néhány olyan gyakorlat alkalmazására szeretném felhívni a figyelmet, amelyet a törvénytervezet nem, vagy nem elég hangsúllyal kezel. Itt van például az első és alapkérdés, amiben nem azonosak a vélemények — hisz még jelenleg is érkezett