Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-33

2777 Az Országgyűlés 33. ülése, 1988. november 26-án, szombaton 2778 közérzetüket, és ezekhez az intézkedésekhez nem kell világbanki hitel sem. Az elmúlt években három alkalommal tettem javaslatot a kérdés rendezésére, de kedvező választ nem kaptam. Az ellenvélemények között találjuk, hogy a községi vezetők felkészültsége nem teszi lehetővé ilyen jogkör megadását. Ez természetesen nem így van. Véleményem szerint az államigazgatási főiskola ma már magas színvonalon képez vb-titkárokat, elnököket. De lehetőség van arra is, hogy egy kollokvium beiktatásával, vagy egy szakvizsga letételével eloszlassuk ezeket az aggályokat, tehát megteremtsük a feltételt. Ismert előttünk, hogy nem vonzóak ma már ezek a munkakörök, nem megfelelő az anyagi, az erkölcsi elismerés, és ezzel szemben egyre nő a tanácsi vezetők felelőssége. Amikor egy köztiszteletben álló tanácselnök nyugdíjba ment, bevallotta nekem, hogy éveken át súlyos fegyelmi vétséget követett el, mert körülbelül 50 adásvételi szerződést írt meg a lakosság kérésére, de a telekkönyvben egyetlen hibát sem találtak a tulajdonjog átvezetése során. „Nem tudtam nemet mondani — mondja válaszában —, hiszen kispénzű emberek voltak, munkadíjat egyiküktől sem kértem." A tanácselnöknek nem volt főiskolai diplomája. Nehéz lenne megmondani, hogy hány ilyen eset van ma még az országban. A közelmúltban a Borsod megyei tanácsülésen javaslatot tettem e kérdés rendezésére. Javaslatomat a tanács egyhangúlag elfogadta és felsőbb szervekhez továbbította. A tanácsülésen részt vett dr. Horváth István belügyminiszter elvtárs is, aki indokoltnak minősítette a felvetést, megjegyezve: igaz, hogy nem lesz könnyű a kérdés eldöntése. A kétszintű alamigazgatás bevezetésével újabb önállóságot, újabb hatáskört kaptak a tanácsok. A lakosság kedvezően fogadta ezeket az intézkedéseket. Úgy vélem, hogy a helyi tanácsi vezetők számára anyagi, erkölcsi megbecsülést, tekintélyt és bizalmat jelentene javaslatom elfogadása. Tájékozódtam arról is, hogy törvénytervezet készül, mely általánosan fogja rendezni a jogi tevékenység fogalmát, annak gyakorlását, a gyakorlás feltételeit. Javaslom, hogy a végleges rendezés részeként már a közeljövőben kerüljön sor a kérdés eldöntésére. De az egyeztetések, a viták során elsősorban az érintettek, a községek lakóinak az érdekei legyenek a döntőek. Meggyőződésem, hogy ezek az intézkedések ma, amikor egyre nagyobb teher nehezedik a lakosságra, sokkal inkább jogosak, időszerűek, mint bármikor. Kérem az igazságügy miniszter elvtársat, támogassa javaslatomat. Köszönöm. ELNÖK: Kulcsár Kálmán igazságügyminisztert illeti a szó. KULCSÁR KÁLMÁN: Tisztelt Országgyűlés! Röviden válaszolhatok. Az interpelláció valós problémákat fogalmazott meg. Két probléma merült fel: az egyik a tanácsi vezetők anyagi és erkölcsi megbecsülése, a másik a községekben élők segítése kisebb súlyú ügyekben adott jogi felvilágosítással, iratszerkesztéssel stb. Ami az elsőt ületi, nem tartozik a hatáskörömbe; a másodikról pedig - Horváth István belügyminiszterrel egyetértve — a következőket mondhatom. A probléma, mint említettem, — valóságos. Megoldására törekedni kell. Éspedig azon az úton, amelyre az interpelláló képviselő is utalt, azaz a jogi képviselet egységesítéséről és problémáinak rendezéséről szóló törvény kapcsán — amelynek előkészítését elkezdjük — ezzel a kérdéssel is foglalkozunk, s törekszünk valamilyen megoldásra. A megoldás azonban két összefüggést nem téveszthet szem elől. Mindenekelőtt azt, hogy a községi tanácsi vezetők és a lakosság között hatósági jogviszony állhat fenn, amelyben az ilyen ügyeknek az intézése esetleg — ha szabad így mondanom —, sajátos szempontot kaphat. (Derültség.) Ez az egyik probléma. Másodszor ugyanezeknek az embereknek kell adott esetben hatósági szempontból felülvizsgálni azokat az iratokat, amelyeket elkészítenek. Ezért Horváth István belügyminiszternek az a hivatkozott kijelentése, miszerint a kérdés eldöntése nem lesz könnyű, nagyon is igaz. Még egyszer hangsúlyozom azonban, hogy a jogi képviselettel foglalkozó, közeljövőben megalkotásra kerülő törvény kapcsán ennek a kérdésnek külön figyelmet szentelünk. Kérem a válasz elfogadását. ELNÖK: Kérdem dr. Vodila Barna képviselőtársamat, egyetért-e a válasszal? DR. VODILA BARNA: Igen, a válasszal egyetértek. És egyetlen kérésem van; hogy amikor ebben dönt a törvényalkotó, messzemenően vegyék figyelembe, hogy ez nem a vb-titkárok, hanem a kistelepülések lakóinak a kérése. Köszönöm szépen. ELNÖK: Kérdezem az Országgyűlést, hogy az igazság ügy miniszter válaszát elfogadja-e? Aki igen, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Ki van ellene? (Nincs jelentkezés.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nincs tartózkodás.) Kimondom a határozatot: a miniszteri választ az interpelláló képviselő és az Országgyűlés tudomásul vette. ELNÖK: Még egy interpelláció van képviselőtársaim. Szeretném megjegyezni, hogy az interpelláció rövid, tényfeltáró felvetés kellene, hogy tartalmazzon. (Taps.) Antal Imre képviselőtársunk interpellál a kereskedelmi miniszterhez a szeszesitalok reggel 9 óra előtti árusítási tilalmának megszüntetése tárgyában. ANTAL IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Elvtárs! Interpellációm tárgya a 12/1986. XII. 10-i Bk.M. számú úgynevezett alkoholrendeletnek csak az 5. § első szakaszában foglaltak visszavo-