Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.
Ülésnapok - 1985-33
2771 Az Országgyűlés 33. ülése, 19i összetettségénél fogva magam is a megvizsgálását és a későbbi időpontban való visszatérést kértem. Ami a soproni elkerülő utat illeti, én tudom, hogy a két milliárd forint elrettent és ezért szeretném aláhúzni, amire az államtitkár elvtárs csak később utalt, tudniillik azt, hogy az elkerülő út, ami tulajdonképpen immár teljesen veszélybe sodorja a műemléki belvárost és lehetetlenné teszi tulajdonképpen a forgalmat, az a teljes kivitelezési összege 500 millió forint lenne. A differencia a kétmilliárd és az 500 millió között az a soproni határátkelőnek a bővítése, amelynek a szükségessége egyértelmű, tehát én nem szeretném vitatni, de a tárgyalásaink folytán is arról beszéltünk, és én ezt szeretném felelősségteljesen kijelenteni, hogy a sorrend az csakis az elkerülő út és utána a határátkelő, sőt hozzátenném azt is, hogy még arról is beszéltünk, hogy a megépítésig tulajdonképpen tovább kell folytatni azt a vizsgálódást, hogy vajon azt a másfél milliárdot nem lehetne-e tovább csökkenteni, tehát inkább a korszerűsítésre fordítani a szót és nem mindenáron a bővítésre. Röviden csak annyit, hogy eredetileg 4 milliárdról indult ez az igény ma a reális felülvizsgálatok után tartunk ennél az összegnél. Én arra kérem a képviselőtársaimat, szíveskedjenek abban az álláspontomban megerősíteni, mivel meggyőződésem szerint ma már nem elég csak sajnálkozni azon, hogy az idegenforgalom adta lehetőséget nem használtuk ki és véleményem szerint ez a mai két és fél nap is arról győzött meg bennünket, hogy feltétlenül szükségünk van a gyorsan megtérülő, illetve a még dollárt is hozó beruházások meggyorsítására, hogy én csak úgy tudom elfogadni az államtitkár elvtárs válaszát, hogy igenis keressük és találjuk meg azt a lehetőséget, hogy 1989 és 90-ben legalább az útépítéshez szükséges kisajátítások megtörténjenek, hogy az építkezések, amire az államtitkár elvtárs célzott, az 91-ben, 92-ben megkezdődjék, illetve befejeződjék. ELNÖK: Államtitkár elvtárs, óhajt reagálni? Nem. Megkérdem az Országgyűlést, hogy az államtitkári választ elfogadja-e? Aki igen, kérem kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Ki van ellene? (Számolnak.) Ki tartózkodott a szavazástól? (Számolnak.) Kimondom a határozatot: az államtitkári választ, az interpelláló fenntartásokkal, az Országgyűlés 18 ellenszavazattal, 37 tartózkodással tudomásul vette. Dr. Hellner Károly képviselőtársunk interpellál az igazságügy miniszterhez a Polgári Törvénykönyv 232. §-ában meghatározott 8 százalékos kamat megemelése tárgyában. DR. HELLNER KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Elöljáróban két megjegyzést szeretnék tenni. Az egyik az, hogy a javaslatom nincs összefüggésben a gazdasági társaságokról szóló törvény meghozatala kapcsán különböző jogszabályoknak a módosításával, tehát amiért a Polgári Törvénykönyv módosítását decemberre halasztottuk, ez ezzel nincs öszszefüggésben. Második megjegyzés: miért jutott l november 26-án, szombaton 2772 eszembe, hogy e kérdésben interpelláljak? Annak idején a tisztelt Országgyűlés emlékszik bizonyára rá, a személygépkocsi vásárlás előlegének kamata, illetve mértéke témakörében interpelláltam. Villányi elvtárssal történt megbeszéléseim kapcsán a kamatok megemelésének 2-ről 6 százalékra való megállapodásunk tárgyalásánál Villányi elvtársnak alapvetően két szempontja volt a 6 százalékos javaslattal kapcsolatban. Az egyik a Polgári Törvénykönyvnek hivatkozott paragrafusa, mint korlát, hogy legföljebb 8 százalék lehet, a másik a költségvetés, mint korlát. Én, mint képviselő, az egyik témában tudok interpellálni, a másik témában sajnos nem tudok több pénzt adni a költségvetéshez. Ezért az egyiket kísérlem meg. Itt egy harmadik, zárójeles megjegyzést is tennék. A mai sajtóból a kedves képviselőtársak is olvashatták, hogy az Autóklub sajtótájékoztatót tartott tegnap egy közgyűlés kapcsán. A közgyűlésen még mindig a 2 százalékos kamatnál tartanak, és még mindig kifogásolják az 50 százalékos előleget, valamint a három éven belüli elidegenítést. Én, mint az Autóklub tagja, ezúton hívom föl az Autóklub figyelmét, hogy közben az idő változott és nem árt, ha az Országgyűlés munkáját figyelemmel kísérik. Szeretném tájékoztatni a képviselőtársakat arról, tudomásom van róla, hogy a kereskedelmi miniszter előterjesztéssel kíván élni a Minisztertanácshoz a bizonyos minisztertanácsi rendeletnek a hatályon kívül helyezésére. Ez a munka folyamatban van, tehát előre láthatólag a megígért 40 százalékos mértékű előleg - bízzunk benne, hogy -január l-jével életbe fog lépni, ugyanúgy, mint a 6 százalékos kamat. Tehát az interpelláció a következő. A hatályos törvény a következőket tartalmazza: 232-es szakasz (1) bekezdés. A szerződéses kapcsolatokban ha a jogszab ály kivételt nem tesz, kamat jár. Magánszemélyek egymás közti szerződési viszonyában kamat csak kikötés esetében jár, kamatos kamatot érvényesen nem lehet kikötni. Második szakasz, ez már az interpelláció szempontjából fontos. A kamat mértéke ha jogszabály kivételt nem tesz, vagy a felek alacsonyabb mértékben nem állapodtak meg, évi 8 százalék. Harmadik bekezdés: jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában a kamat kikötése az évi 8 százalékot meghaladó részében semmis. A korábban 5 százalékos kamatot 1984-ben emelték 8 százalékra. A mai kamatviszonyok között már ez a mérték is idejét múlta. Tekintettel arra, hogy ez a szakasz a Polgári Törvénykönyv pénztartozásokkal kapcsolatos szabályozását tartalmazza, célszerű, ha az eddigi 8 százalékos felső határ a mindenkori kamatviszonyokhoz igazodik. Ezért javasolom, hogy a törvény a kamat felső határát a Magyar Nemzeti Bank által megállapított mindenkori éves kamatláb mértékében határozza meg. Tegnap kifogásoltam a gazdasági életünket fékező magas kamatszintet. Nagyon kérem a tisztelt képviselőtársakat, érzékeljék, hogy két különböző témáról van szó. Ez a pénztartozásoknál szereplő kamatot érinti. Köszönöm szépen.
