Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-33

2763 Az Országgyűlés 33. ülése, 1988. november 26-án, szombaton 2764 A másik, amit szeretnék mondani, s most már következnek a viták és a félreértések, illetve az ellentétes jogszabály-magyarázatok. Az interpelláló képviselő felvetése teljesen világos, miért felelős a szövetkezet, felelős-e az adóért is. Meg kell mondanom, hogy a Pénzügyminisztériumban sem volt kezdettől egységes az álláspont. A Villányi pénzügyminiszter elvtárstól személyesen kapott értesítés szerint, aztán kialakult az egységes álláspont, és ma már nincs vita. Persze, azt kell látni, hogy ez a két szövetkezet 1985-ben szűnt meg, s közülük az egyik átment egy másik szövetkezetbe. Ez nem mai téma, és ez nagyon fontos a továbbiak során. A Legfelsőbb Bíróság elé az említett vitás két ügy került, anélkül, hogy belemennék. Az egyik az 1985-ben megszűnt szövetkezet, ahol az adótartozásért egy elszámolási vita alakult ki. Bizony, a bíróság álláspontja nem volt egységes és én ezért, több ellentmondás után, törvényes jogomnál fogva a Legfelsőbb Bíróság legmagasabb ítélkező testülete elé terjesztettem, amit úgy hívnak, hogy Elnökségi Tanács és hét tagú. Ez az Elnökségi Tanács — mert ez kimaradt az interpellációból —, ez állást foglalt, dátumra már pontosan nem emlékszem, s ebben a következőket mondta: A jogszabály nem korlátozza a szövetkezet felelősségét a polgári jellegű tartozásokra, ez a felelősség minden tartozásért, a szakcsoport pénzügyi jellegű tartozásaiért, az adótartozásért is fennáll. Az említett kormányrendelet ugyanis nem tesz különbséget aszerint, hogy milyen címen ál fenn a szakcsoport tevékenységével kapcsolatos tartozás. Ez az egyik ügy. Legmagasabb szinten ezt lezártuk az Elnökségi Tanáccsal. Amikor az Elnökségi Tanács a határozatát meghozta, mint ahogy értesültem, a TOT Értesítőben korábban megjelent az ezzel ellentétes döntés, megküldtem a TOT Értesítő részére az újabb szöveget. Nem vagyok rendszeres olvasója a TOT Értesítőnek, ezért nem tudom, hogy megjelent-e vagy sem. Én elküldtem az új szöveget, az biztos. Ezt követően jön a másik ügy. Az nagyon tanulságos, gazdasági szempontból is. Itt is egy 1985-ben megszűnt szakcsoportról van szó, amelyik kimondta a feloszlását egyik napról a másikra, ezt az államigazgatási szerv jóváhagyta és utána a szövetkezet újjáalakult egy, Budapesttől 300 kilométerre lévő szövetkezet keretében, és átvitte oda tekintélyes vagyonát. Ez egy gavallér szakcsoport volt, mert azt mondta, hogy az alapító szövetkezetnek meg itt hagyok hat milliót az adóra, kifejezetten a tagjaim jövedelemadójára. Megindult az óriási vita ebben a „nagy horderejű" ügyben, mert a vagyonhoz képest ez a hat millió nem nagy összeg volt, és kezdtek vitatkozni, hogy ki miért tartozik. Jött az első fokú bíróság, azt mondta, hogy az adóért felelős a szövetkezet. A másodfokú bíróság azt mondta, hogy nem felelős. Erre ment el az adóhatóság vezetője a legfőbb ügyészhez, aki most teljesen egyértelműen, a már módosított Legfelsőbb Bíróság-i határozattal teljesen összhangban óvást nyújtott be és most a Legfelsőbb Bíróság egy másik tanácsa ugyanúgy döntött. Nem szeretném sokáig terhelni önöket, nagyon rövidre szeretném fogni. Ez utóbbi ügybe kapcsolódott be az interpelláló képviselő és kifejtette álláspontját a Pénzügyminisztériumban tudomásom szerint ismételten. De hát ez nem rám tartozó kérdés. Utána fölkeresett engem is, és a Legfelsőbb Bíróságot is kétízben és kifejtette jogi álláspontját, amely a szövetkezet álláspontját fedi. Én teljes mértékű személyes tájékoztatást adtam dr. Südi Bertalan képviselő elvtársnak és írásban is rendelkezésre bocsátottam bizonyos anyagaimat, amennyire emlékszem. Ennyit a tényekről. Tessék megengedni, hogy levonjam következtetéseimet, amelyek talán a konkrét válaszaim is. Az első következtetésem, hogy a problémák a termelőszövetkezetek és a szakcsoport viszonyában elsősorban a helyes és törvényes kapcsolatok tisztességes, ésszerű gazdálkodás területén jelentkeznek, úgy hogy ezeket az elveket meg-meg sértik, vagy nem kellően tájékozottak. Nem az adó a fő kérdés. A másik: a jogszabályi rendezés. Az én levelemre a mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár augusztus 19-én a következő választ adta: köszönettel vette a tájékoztatást, jelezve, hogy a problémák egy részét ismeri és úgy látja, hogy az 1981-es kormányrendeletet korszerűsíteni kell, ezért 1989 első felében a kormánynál azt kezdeményezni fogja. Persze a pénzügyminiszterrel és a koordináló igazságügyi miniszterrel egyetértésben. Meg kell mondanom a tisztelt interpelláló képviselőnek, hogy itt abba is hagyhatnám, mert kérem, a jogszabály a miniszterekre tartozik, de hát hozzám intézte a kérdést, hogy jó-e a jogszabály, vagy nem. Erről én többet tudnék mondani, mint amennyi az interpelláció keretében van, mert itt csinálják a jogszabályt, én meg alkalmazom. Most azt szeretném hozzátenni, hogy az adóügyi jogszabály erősen megváltozott, mert a múlt év őszén az adóigazgatás általános szabályai megújultak. Ezeknél a szövetkezeteknél ezt nem lehetett alkalmazni, mert ezek 1985-ös feloszlások, nem vonatkozik rájuk az új adóigazgatási eljárás. A szigorú szabály is a régi. És állítom, hogy ez okozott egy bizonyos gondot a jogalkalmazásban. Az is kérdés volt, honnan származik a félreértés. Hát vitatkoznak rajta. Nem szégyenlem bevallani, hogy a bíróságnál is lehet vita. Ez testületi szerv és jogorvoslati úton lehet javítani. Még annyit az adóügyi jogszabályokról: nagyon tanulságos volt a magam számára az, tegnap jegyeztem föl: Lestárné dr. Varga Mária orvosképviselő nagyon érdekes felszólalásából, hogy értékeli az adószabályokat. Egyébként nem sokan szeretik ebben az országban az adós zab ályokat és milyen határozott, pozitív nyilatkozatot tett mellette, ugyanakkor mondta, hogy ez rengeteg gondot jelent. Állítom, Tisztelt Országgyűlés, hogy egy adószabály bonyolult valami. Nemcsak itt, amit önök megszavaztak, hanem a többi is. Mert ugye-e ott megjelenik az adóalany, az egyéni bevallás, a csoportos bevallás,