Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-33

2755 Az Országgyűlés 33. ülése, 1988. november 26-án, szombaton 2756 hogy módosító javaslatomat fenntartom. 24-én ismét összeült a jogi bizottság és végezetül önök előtt van a javaslatom. Elnézést kérek a hosszú történeti áttekintésért. Hasonló tapasztalatokat szereztem, jelzem más bizottságnál is, viszont azt is el kell mondanom, hogy a SZEM és a Művelődésügyi Minisztérium intézkedései gyorsak és pozitívak voltak hasonló esetekben. Képviselőtársaim! Törvénytisztelő állampolgár és képviselő vagyok. Mindig is megköveteltem ezt mástól is, én is példamutatóan ezt teszem. Valószínű ezért tartott ilyen sokáig, amíg a módosító javaslatom önök elé került. Hogy mégis véleményemet fenntartom, azért van, mert meggyőződésem, hogy a fogyasztói érdekvédelmet csak a gyártótól független szerv képviselheti. Ezért ja vaslom, hogy a gyártás és a forgalombahozatal világosan kerüljön elkülönülésre törvénybe. Kérem, hogy támogassák módosító javaslatom, hiszen ez a jelenlegi közhnagulatban és gazdasági helyzetben nemcsak gazdasági, hanem politikai kérdés is. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszteré a szó. Kérem szépen. VÁNCSA JENŐ: Tisztelt Országgyűlés! Egyeztetve és egyetértésben a kereskedelmi miniszter elvtárssal, egyeztetve és egyetértésben a jogi, igazgatási, igazságügyi bizottsággal és annak titkárával, Bölcse y elvtárssal, mindhármunk nevében szeretném előterjeszteni a közös álláspontunkat. Mindenekelőtt sajnáljuk, hogy a Parlament oly sok nagy kérdés mellett ezzel a témával is kell foglalkozzon. Talán majd az új ügyrend lehetővé fogja tenni, hogyha a bizottságok, akik profikból állnak, elfogadnak egy-egy fontos kérdést és kevésbé fontos kérdést és akkor érdemi ismételt vitára talán nem kerülhet a plénum elé. De ez az önök ügyrendi feladata lesz majd. Amit az elvtársnő kér, az benne van a jogszabályban. Egyszerűsített formában, kettő helyett egy eljárásban, kevesebb zaklatással a gyártók felé, megőrizve a fogyasztók érdekeit. Tulajdonképpen miről van szó? Muszáj részletesen szólnom róla, mert úgy érzem, hogy a két fogalmat a képviselő elvtársnő, habár többszörösen igyekeztünk tisztázni, egy kicsit félreérti, összekeveredik a véleményében a két kérdés. Tudniillik az egyik az, ha új élelmiszerterméket hoznak forgalomba, akkor azt a fogyasztók érdekében, a gyártás előtt engedélyezni kell és a forgalombahozatalát is engedélyezni szükséges. Ez az egyik fogalomkör. A másik az élelmiszerek ellenőrzése a gyártásban és a kereskedelemben a felhasználásban. Itt két témát kell tisztáznunk és ha azt összekeverjük, akkor tényleg félreértésre ad okot. Ami az elsőt ületi: az új termék gyártásának az engedélyezését. Mi úgy gondoltuk, hogy ez idáig ez nem volt megfelelő módon szabályozva. Ha valaki egy új terméket kifejleszt, benyújtja a gyártás előtt engedélyezésre, azt gondoltuk, hogyha a gyártás engedélyezése során egyben azt is eldöntjük, hogy forgalomba hozható a termék, akkor egy második procedúrától mentesítjük a gyártó üzemet. Ezért úgy határoztunk, hogy ezt a két feladatot összevonjuk. Hiszen nem azért fejleszti ki valaki a gyártmányát, hogy raktárra termeljen — élelmiszernél ezt nem is lehet elképzelni —, hanem azért, hogy eljusson vele a fogyasztóhoz. Tehát az üzem alapvető érdeke, hogy mielőtt gyárt, azt is tudja, hogy forgalomba hozhatja. Mert, ha nem, addig nem kezdheti meg a tömeggyártást. Ezért úgy voltunk, hogy ezt a kettőt össze kell vonni. És az összevonásban megállapodtunk a kereskedelmi tárcával. Mi ennek az előnye? Egy részét már említettem. Kevesebb eljárással oldjuk meg. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a gyártmány vizsgálata, minősítése a tömeggyártás előtt, az egész vertikumában ellenőrizhető, a kezünkben van, mert a nyersanyagtól a végtermékig mindent megnéz a minősítő intézet. Ezért még inkább a fogyasztó érdekeit szolgálja. Időt nyerünk, azt említettem, és talán valamivel csökkentjük a munka bürokratikus vonásait. És itt egy percre szeretnék megállni. Minden szenvedély nélkül, hiszen több képviselő elvtárs felszólalt a bürokrácia ellen. Az apparátusok munkája sok kifogás alá esik; rengetegen vannak még, mindig mondják a képviselő elvtársak, általánosságban ebben mindenki egyetért, de amikor egy ilyen bürokrata konkrétan, mint választópolgár megjelenik a képviselőnél, abban a pillanatban a képviselő elvtárs, egyik-másik képviselő elvtárs, magatartása megváltozik. Én azt gondolom, hogy nemcsak akkor kell a bürokrácia ellen harcolni, amikor azt globálisan elhatározzuk, hanem akkor is, amikor valamilyen intézmény dolgozó kollektívája ezért csorbát szenved, mert nem lesz dupla munka és esetleg, ne adj isten néhány ember feleslegessé válik, akkor is képviselni kell az ügyet. Ezt nem erre a konkrét esetre mondtam, hanem mint jelenségre hívom fel a tisztelt képviselő elvtársak figyelmét. Az egyéb megjegyzéseknél: élelmiszerből Magyarországon kínálati piac van, de a min őséggel korántsem vagyunk megelégedve. Sajnos, ez a mi egyik szocialista" betegségünk, hogy akkor sem jó az áru, amikor sok van belőle és akkor sem, amikor kevés. Ezen mindenképpen változtatni kell, de ezt nem tudjuk úgy elképzelni, ahogy a képviselő elvtársnő javasolta. Ő egyfajta központosított ellenőrzésre, mindenkitől független ellenőrzésre gondol. Az idősebb képviselők emlékeznek talán még az állami ellenőrző minisztériumra. Ez nemcsak ellenőrzött, hanem másnap már bilincsbe is verték az illetőt és el is vitték. Élelmiszer még sem volt az üzletekben. Ezért én úgy gondolom, hogy a továbbfejlesztése ennek a munkának rendkívül fontos számunkra, de nem a hatóságok számának és szuperellenőrzéseknek a kialakításával, hanem valóban a piaci eszközökkel. A másik az az ellenőrzés. Itt volt tulajdonképpen a vitánk és a félreértés, mert Kovács elvtársnő a felszólalásában, bátorkodtam én is elhozni, ha már ugye