Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-33

88. november 26-án, szombaton 2728 2727 Az Országgyűlés 33. ülése, 19, (ELNÖK: Jakab Róbertné - 9.01 óra) ELNÖK: lisztéit Országgyűlés! Tegnap meghallgattuk a Központi Műszaki Fejlesztési Alapról szóló törvényjavaslat előterjesztőjét, dr. Tétényi Pál elvtársat, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökét. Most Simon Péter elvtársat, a terv- és költségvetési bizottság előadóját illeti a szó. SIMON PÉTER: Tisztelt Országgyűlés! Az exportorientált magyar gazdaság a 90-es években olyan versenykörnyezettel találkozik, amelyben a dinamizáló tényező a műszaki fejlődés és a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódás. Jelenlegi nehéz gazdasági helyzetünkből való elmozdulásban, termelésünk és termékeink műszaki színvonalának, versenyképességének javításában meghatározó szerepe van a kutatási-műszaki fejlesztési tevékenységnek. A fejlesztési célok kijelölése, a kutató-fejlesztő munka irányítása, feltételeinek és eszközeinek meghatározása a kormány feladata. Az eszközök közül egyik legfontosabb a központi műszaki fejlesztési alap rendszere, amely az elmúlt 30 évben alapvetően bevált, amint arra Tétényi elvtárs is utalt előterjesztésében, és ahogy azt a téma feldolgozásához kiadott háttéranyag is bemutatja. Az alap rendszerének, illetve a gazdálkodó szervezetek hozzájárulásának törvényjavaslatba foglalt újraszabályozása a jelenlegi alap intézményének a gazdasági reformfolyamathoz való illesztését, a módszer és a megosztás változását jelenti. A törvényjavaslatról a jelentés szerinti öt bizottság részletes és alapos vitát folytatott. Helyeselték a törvényi szintű szabályozást, a rendszer szektorés szervezetsemlegességét, normativitását. Alapvető egyetértés volt az alap céljaiban, a forrásképzés módjában, mértékében. A kedvezményezettek körében és a kedvezményekben kisebb módosításokat javasoltak. A legnagyobb figyelmet az alap kezelése és felhasználása kapta, itt hangzott el a legtöbb észrevétel, kiegészítés és módosító javaslat. A továbbiakban a vita néhány fontosabb tárgyát kívánom felvázolni. Több bizottság is felvetette, hogy a kutatást, a műszaki fejlesztést, az ezekkel kapcsolatos pénzügyi és szervezeti kérdéseket szabályozó számtalan és egymásnak részben ellentmondó rendelet, utasítás helyett az országgyűlés tűzze napirendre egy egységes, korszerű innovációs törvény megalkotását. A tudományos-technikai forradalom korában egy ilyen törvény Magyarország számára is elengedhetetlen. Ezt már májusban is nagyon határozottan javasolták a képviselők a terv- és költségvetési, az ipari és kulturális bizottságok együttes ülésén, valamint az ipari szerkezetváltás júniusi parlamenti vitájában is. Elfogadom Tétényi elvtárs azon érvelését, hogy egy ilyen átfogó jogszabály hosszabb és alaposabb előkészítést igényel, de szükségesnek tartom ennek mielőbbi elkezdését. Ebbe a folyamatba az OMFB mellett célszerűnek tartom más szervek, például a MTESZ bekapcsolását is. Volt olyan javaslat is, hogy ugyancsak időszerű a tudományról, vagy a Magyar Tudományos Akadémiáról törvényt alkotni, és át kellene gondolni azt is, hogy az innovációs törvénnyel együtt egy keretbe lehetne-e ezt foglalni. Ez megfontolandó. Hangot kapott a vitában az, hogy mai technikai fejlettségünk alacsony színvonalában az is közrejátszik, hogy a fejlett nyugati technika, technológia átvételében nem voltunk elég határozottak. Az ismeretek átvételének meggyorsításához a műszaki fejlesztés infrastruktúráját kell fejleszteni, mert ennek hatékonyságot javító hatása csak így érvényesül az eddigieknél jobban. A májusi közös vitán is felvetődött, hogy elhanyagoltuk ezt a területet, és ezért a legtöbb kutató mindent elölről kezdett kutatni. Az előrelépéshez egy erőteljes szemléletváltásra van szükség, nemcsak az irányító szerveknél, hanem a vállalatoknál is. A műszaki fejlesztés színvonalának másik meghatározója a korszerű ismeretek átvételén túl a belső vállalkozói környezet. Hangsúlyozni kell, hogy a műszaki fejlődés alapvetően vállalati, vállalkozói kategória, de a belső és a KGST-piac követelményei nem gyakoroltak kellő nyomást a gazdálkodókra. Igaz, hogy hosszú távú tulajdonosi érdekeltségük sem volt meg ahhoz, hogy a műszaki fejlesztéssel is igyekezzenek gazdasági eredményt elérni. Az alapnak fontos feladata kell legyen az alkalmazott kutatási eredmények átvitele a termelésbe. Számos olyan terület van - például ilyen az elektronizálás, a biotechnológia, az új anyagok kutatása —, ahol ehhez az állami rásegítés és finanszírozás elkerülhetetlen. A bizonytalan és nem rövid távon jelentkező eredmény miatt a vállalatok gyakorlatilag érdektelenek az ilyen hosszú távú kutatások finanszírozásában és többnyire nincs is ehhez elég pénzük. Itt van nagy szerepe az alapnak, illetve a műszaki fejlesztést finanszírozó pénzintézeteknek a kockázati tőkerész biztosításában. Természetesen számos olyan eset is van, amikor megvan a közvetlen vállalati érdekeltség, de nincs elég saját pénz. Ekkor lesz létjogosultsága és terepe az alap vállalkozási típusú felhasználásának innovációs bankokon és befektető társaságokon keresztül. Ennél a témánál hangzott el egyetértés az ipari bizottságban a banki módszerek alkalmazásával, de nem értettek egyet azzal, hogy műszaki fejlesztési pénzeket elsődlegesen tőkegyarapításra és ne a műszaki haladás segítésére fordítsanak. Ezt feltétlenül ki kell iktatni a mai, de még inkább a jövőbeni gyakorlatból. Szorgalmazták a képviselők a lakossági pénzalapnak a műszaki fejlesztés érdekében történő bevonását is. Felvetették továbbá a tőkeértékelés kérdését, mivel nincs megoldva az a probléma, hogy a műszaki fejlesztési alapokat és azok felhasználásának hozadékát hogyan kell a vagyonalapban értékelni. Az építési és közlekedési bizottság javasolta, hogy a vendéglátás ne legyen kedvezményezett az alap fizetésénél. A kereskedelmi bizottsággal való egyeztetés után végül is benne maradt a kedvezményezett