Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-32

2685 Az Országgyűlés 32. ülése, 1988. november 25-én, pénteken 2686 akartuk, egy sor adót elengedtünk. Mintegy 20 milliárdnyi adót engedtünk el a vállalatok számára és ez a vállalati mozgásteret lényegében bővítette. Most arról van szó, hogy nem tudjuk a szándékunknak megfelelően ezt a decentralizációt tovább fokozni, mert az állami költségvetés kiadásait nem tudjuk drasztikusan mérsékelni. Bartha elvtárs jelezte és azért is mondtuk el ezt a bizonyos helyzetképet, mert a várthoz és a kormányprogramban jóváhagyotthoz képest sajnos a magyar gazdaság mozgástere tovább szűkült, és - egy sor vállalatnak a leíratlan és gyakorlatilag beteljesületlen követelése, a kamatterhek, továbbá az egyensúlyi követelmények miatt az államháztartási kiadásokat nem lehet drasztikusan úgy csökkenteni, hogy ne kelljen a vállalatokat is terhelni. Ezért csupán arról van szó, hogy ha a (intézkedéseket nem hoznák meg) javasolt tehát az adónak az 55 százalékra emelését, a lakásalapot, nem akarom felsorolni, akkor az 59 százalékos centralizáció 54 százalékra csökkenne, tehát további 5 ponttal. 1989-ben az intézkedések hatására 64 százalékos centralizáció alakul ki, és ez mindig lényegében több mint tíz ponttal kevesebb, mint 1987-ben. Őszintén meg kell mondani, hogy amikor az adórenformot elővezettük, a személyi jövedelemadót és a vállalkozási adóreformot is, akkor nem gondoltuk, hogy az állami költségvetés kiadási oldalának a determinációja ilyen nagy. Nem gondoltuk, illetve nem tudtuk, hogy az államháztartásban ilyen gondok vannak. Tehát gyakorlatilag azt kell mondjuk, hogy ezt a centralizációt, vagy decentralizációt lényegesen kisebb mértékben lehet csak bővíteni, mint ahogy terveztük. De azért ez így is jelentős decentralizáció. Szeretném azt is hozzá tenni, hogy a vállalati beruházások az idén 7—8 százalékkel nagyobbak, mint tervezett, és egy ilyen lépés mellett is a vállalati beruházási lehetőségek három százalékkal tovább bővülnek. Tudom, hogy ezek makro számok, és tisztában vagyok azzal is, hogy ez vállalatonként differenciált, de azt is akartuk tisztelt képviselőház, hogy a vállalati mozgástér differenciálódjon és ez ebben ugyancsak benne van. Tehát tisztelettel kérném azt, hogy fogadják meg a kormánynak a javaslatát, hogy ezt a kényes egyensúlyt ne bontsuk meg. Tudjuk és több képviselő jelezte is, hogy ez bizony mindenkit érint. Kell egy társadalmi konszenzus és egy parlamenti konszenzus is, mert még egyszer hangsúlyozom, ha a konszenzus gyakorlatilag megbomlik, nem lehet a gazdaságot a stabilizáció, a kibontakozás medrében tartani. A következő az adózás és a gazdasági szabályozás. Az adózást, főleg a személyi jövedelemadózást nagyon sok bírálat érte. A kormány tudatában van annak, hogy ez az adózás nem a tökély, de azért szeretnék két dolgot megemlíteni. Nemzetközi, görög, török példák azt jelzik, hogy a személyi jövedelemadózást egy lényeges, ugrásszerű nagy infláció mellett tudták csak megoldani. Ez 40-50 százalékos infláció, sőt még ennél nagyobb. Nálunk az inflációs ráta a tervhez képest csak egy ponttal nagyobb, és az nem is spontán, hanem tudatos állami politika eredménye. Tehát lényegesen kisebb zavarok mellett tudtuk megoldani, mint ahogy ezt mások tették. Tudjuk, hogy ennek az adórendszernek van sok problémája, de én azt szeretném mondani, hogy itt az a helyes politika, ha nem hátra, hanem előre menekülünk. Vagyis, hogy ezt a gazdasági szabályozó rendszert teljessé tegyük. Ennek a bizonyos reformcsomagnak nem az adózás a lényege, hanem az adózás beillesztése a reform egészébe. Nagyon támogatom Schmidt Ernő képviselőnek a javaslatát a tulajdonreformról. Ez a kulcskérdése a szocializmusnak, meg kell mondani, a legnehezebb kérdése is. Tudom jelenteni a tisztelt Háznak, hogy az állami szervek szinte éjt-nappallá téve dolgoznak és valószínű, hogy a jövő év első felében már egy olyan koncepció alakul ki, ami nemcsak közgazdaságilag, hanem jogilag is kezelhető. De lássuk be, a tulajdon a szocializmusban nemcsak közgazdaságilag, de politikailag is a kérdések kérdése, sőt gondolom nemcsak a szocializmusban. Azt is tudjuk, hogy egy adórendszer csak egy bér- és egy költségvetési reform mellett tud hatékonyan funkcionálni. Ennek tudatában vagyunk. Tehát mi úgy látjuk, hogy nem vissza kell ezt csinálni, hanem előre kell menni, és teljessé kell tenni a bérreformmal, a költségvetési reformmal, illetve a tulajdonnak a beillesztésével. Szóval nem véletlenül javasoltuk és dolgozunk ki egy újabb reformcsomagot, összhangban a politikai reformnak a programjával. Ahogy jeleztem: ez a kettő az, ami ezt a szocializmust egy minőségileg magasabb szintre tudja emelni. De lássuk be elvtársak, hogy a szocializmust minőségileg magasabb szintre emelni nem egy év kérdése. Szó volt arról, hogy a francia és a magyar jogrend és gyakorlat ezeket a polgári reformokat 100—150 évvel ezelőtt már megfogalmazta, nem beszélve az amerikai és más jogrendről. De ott is évtizedek teltek el, amíg a jogállam kialakult. Ezért türelemre van szükség, és immáron ennek a szülési fájdalmait is együtt kell átvészelni. Szeretném azonban azt is hangsúlyozni, hogy ez nem fájdalommentes, konfliktusmentes folyamat és annak a kétarcúságnak a — amit itt Pál József képviselőtársam jelzett - megszüntetése csak akkor lehet igaz, ha ezt a reformot teljessé tesszük. Mert valóban igaz, hogy mint vásárlók becsapva érezzük magunkat, de mint termelők ugyancsak azt a hibát követjük el, amit mint vásárlók kifogásoltunk. Másfelől pedig látni kell, hogy közgazdasági kényszerek nélkül a folyamatokat nem lehet racionális mederbe terelni. Ha tetszik, ha nem elvtársak, ezekkel együtt vállalni kell a strukturális munkanélküliséget. Ezt nem lehet elkerülni, de természetesen meg kell teremteni az intézményi hátterét, és nem igaz az a filozófia, hogy ha majd kialakul a munkanélküliség, akkor teremtem meg az intézményi rendszert. Először meg kell teremteni az intézményi hátteret, és utána lehet egy racionális munkanélküliséggel foglalkozni. Ezért javasolja a kormány január elsejével a munkanélküliség intézményrendszerének a bevezetését. Világos, hogy ez nem válasz a mi korábbi szemináriumi és filozófiai képletünkre. De ezt egyszerűen fel kell vállalni a racionális gazdálkodás érdekében.