Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.
Ülésnapok - 1985-32
2681 Az Országgyűlés 32. ülése, 1\ 1000 milliárd forintjára. Alig tudunk arról, hogy milyen elvek szerint kapják a pénzt az állami nagyberuházások. Senki se számol él a nyugdíjrendszer hatékonyságaival, nem kerül nyilvánosságra a háttér-intézményekben folyó munka és így tovább. Pedig mindannyian tudjuk, hogy a költségvetési szerveknél a közvagyon védelme a követelményeknek nem felel meg. Az intézményi vezetők a gazdasági ügyek iránt érdektelenek, nagy a pazarlás, gyakori a pocsékolás, alacsony fokú a hatékonyság. A kormány sok ötletes javaslattal állt elő a termelés javítása érdekében, de mi az eddigieknél többet szeretnénk hallani ezen pénzek felhasználásában bevezetett hasznos, takarékos, sikeres módszerekről is. A költségvetési dolgozók érdekeltségét javítani kell. Jobban meg kell becsülni a kiemelkedő munkát végzőket, orvosokat, tanárokat, az eredményes intézményeket. Ki kell dolgozni az ellenőrzés hatékonyabb módszereit. Ezzel jelentős erőforrások szabadíthatók fel, hiszen ezeken a területeken semmivel sem nagyobb a rend, mint a vállalati gazdálkodásban. A vezetés ezzel nem kíván foglalkozni. Tisztelt Ház! A munkaerő használhatósága csökkent és ma már katasztrofális. Ez természetesen következménye az ilyen irányításnak, amelyben a teljesítményelv kétszer fordul elő. Hiszen ígérték 1988-ra és ígérik 1989-re is. Csökkentem kell az adót, mert a főállásban elért jövedelemből nem építhet házat a fiatal, nem tartja el családját a javakorú, nem gyűjthet tartalékot későbbre a dolgozó. Abból ma már nem lehet megélni. Ugyanakkor tovább csökken a munkajövedelem részaránya. Az új adórendszer nem ösztönöz a teljesítmények növelésére. A dolgozók teljesítménye sok vállalatnál a kívánatosnak csupán a töredéke. Körülbelül egymillió munkavállaló munkája szükségtelen. De az átcsoportosítás mégsem kezdődött meg. A vezetésben a teljesítményelv fel sem merül. A megbízhatóság a fontos. Megbízható az az ember, aki soha nem mond rosszat a főnökére. A stabilizációs program csak akkor valósulhat meg, ha az emberi észt és akaratot képes lesz a legszélesebb keretben mozgósítani. Ezért szükséges, hogy a lakosság jövedelme igazodjon a teljesítményekhez. Legyen hatékony ösztönzés, legyen szükség esetén kényszerítés. Ezt az Országgyűlésnek kell megkövetelnie, másként nem megy. A foglalkoztatás szempontjait követő nyugdíjrendszer bevezetésére vonatkozó törvényjavaslatot 1988-ra ígérte a kormány. Ma már nem ígéri. Az életszínvonal csökkentésének kidolgozásához, az adóreform bevezetéséhez három hónap kellett. A bérreform, a költségvetési reform három évet vesz igénybe. Ki érti ezt? Meddig tűrhetjük ezt? A vállalatok teljesítménye nem kielégítő és ez jelentős társadalmi feszültségeket eredményez. De ha az okokat is feltárjuk, rájövünk, hogy a kormányzat a monopol helyzetű nagyvállalati érdekszférát fogja. A hatvanas évek vállalatösszevonásának kedvezőtlen eredményeit érezzük most. A monopol helyzetben levő vállalatot nem érdekli a stabilizációs program, az 88. november 25-én, pénteken 2682 ország gondja-baja. Az eddig alkalmazott módszerek nem megfelelőek a kordában tartására. Csak monopol helyzetének megszüntetésétől, a piac kialakításától várhatunk eredményeket. Piacot kellene teremteni, de miből? A szocialista országokból nem kapunk árut, itthon nincs lehetőség párhuzamos kapacitás kiépítésére, tőkés importra pedig nincs pénz. Pedig piac kell, szocialista piac is. A lehető leggyorsabban szükséges ezen vállalatok monopóliumként kezelése. A szerkezetváltoztatás kifejezés stabilizációnk szép eredménye. Ezzel a megfogalmazással sikeresen feledtetjük hibáinkat, és igyekszünk átmenteni az állami beavatkozás szükségességének a látszatát. Pedig a szerkezetátalakítás vállalati feladat, és ne higgyük, hogy megvalósulhat. Ez nem egy aktus, sokkal inkább a gazdálkodás állandó folyamatává kell válnia. Ezért ne csináljunk ebből is kampányt. Ezért nem lehet ez központi feladat. Az állami vezetés szerkezetének az átalakítása központi feladat. Gyorsabban kellene megvalósítani. A vállalatok zömének nincs gazdája, minden dolgozó abban érdekelt, hogy minél kevesebb munkával mi• nél nagyobb jövedelemre tegyen szert. A vállalatok ennek ellenére versenyképesek... A főhatóság kegyeinek elnyerésében. A vállalatok rugalmasak az állami támogatás megszerzésében. A vállalatok alkalmazkodóképesek, hiszen élnek, léteznek, közülük sokan szépen fejlődnek. Azért azonban ki felel, hogy a korszerű gazdálkodástól teljesen idegen, a tőkeérdekeltség, a teljesítményérdekeltség legelemibb szabályait is nélkülöző környezetben kell dolgozniuk? A szocialista nagyüzemek keze-lába megkötve, a vállalat eredményességét, a támogatást az elvonás dönti el, nem a piac ítélete. Nincs kellő szelekció, a terhek a jó vállalatokat sújtják. A gazdaság azért nem reagált megfelelően, mert a célokat nem a gazdaság nyelvén fogalmazták meg. A mi feladatunk olyan környezet kialakítása, melyben piaci viszonyok között gazdasági versenyben dől el, ki használja hatékonyabban az eszközöket, ki juthat hozzá a lehetőségekhez. Az állami támogatások csökkentésével egyetértek, de a tartósan megmaradók közül hiányolom a kiemelt fejlesztési célok normatív támogatását, mint például a biotechnika, a számítástechnika és így tovább. Az állami támogatások elosztásánál jobban vegyék figyelembe a körülményeket. Csak azok kapjanak, akik önhibájukon kívül kerültek nehéz helyzetbe. Az állami támogatás ne válhasson a megélhetés könnyű forrásává. Javasolom, hogy családonként az ötödik gyermektől csökkenjen a támogatások összege, hiszen mai körülményeink között három-négy gyermek felnevelésénél többre aligha vállalkozhatnak állampolgáraink. Kedves Képviselőtársaim! A pártértekezlet óriási léptékű döntéseket hozott politikai életünkben. A mi feladatunk ezt megtenni a gazdaságban. Jól látható, hogy a gondok itt is hasonló jellegűek és jelentőségűek. Ezek megvalósítása nehéz feladat, mert könynyebb beszélni a reformokról, mint a gazdasági hatalomból engedni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)