Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-32

2649 Az Országgyűlés 32. ülése, 1988. november 25-én, pénteken 2650 választókörzetemben működő dombóvári Molnár György Általános Iskola pedagógusai indítottak el. Felhívásukban, amely a pedagógusok szakszervezete nyilatkozatára épül, megállapítják, hogy az alacsony nettó óradíjak veszélyeztetik az iskola alapfunkcióinak ellátását. A túlmunka kötelezősége és a rendkívül alacsony óradíjak szembeállítják az iskolát az irányítókkal, a pedagógusokat a vezetőkkel, a pedagógus társadalom korosztályait egymással, valamint az utóbbi időben más társadalmi rétegekkel. Felhívásukat elküldték több mint 3000 iskolába, 2500 levélben 72 ezer aláírás érkezett. A válaszolók több mint egyharmada kiegészítéseket, követeléseket fogalmazott meg. Ezekből a levelekből idéznék minősítés nélkül egy-két gondolatot. A nevelők szellemi kapacitásuk nagyobb részét pazarolják el olyan tevékenységre, amelyet diploma nélkül is el lehet végezni. Vagy más levélből: nem fogadjuk el azt, hogy anyagi helyzetünk javítása csak akkor lehetséges, ha az ország gazdasági helyzete javul, ugyanis a logikai láncot fordítva tartjuk helyesnek, nevezetesen, csak akkor javul az ország gazdasági helyzete, ha az értékalkotó munka párosul az egyén anyagi ösztönzésével. Ha a tudás megszerzésében az egyén érdekeltté válik. Vagy más levélből: az oktatás helyzetének megoldása nem tűr halasztást, a költségek fedezésére forrásteremtő lehet a honvédelmi kiadások csökkentése, az állami költségvetés átcsoportosítása, a felesleges támogatások megszüntetése, a munkásőrség költségeinek leépítése, az állami poltikai apparátus létszámának és egyéb szervezeteinek csökkentése. Vagy egy utolsó idézet: a sztrájkkal nem értünk egyet. Hisszük ugyanis, hogy a jogos kérések teljesítését ma még más eszközökkel is el lehet érni, és nincs szükség olyan munkabeszüntetésre, amely a pattanásig feszült helyzetben beláthatatlan következményekkel járna. Eddig voltak az idézetek, megjegyzem, hogy a dombóváriak által tett felhívásban a sztrájkot, mint eszközt, nem is említették. A további idézetektől idő hiányában eltekintek, pedig még nagyon sok hasznos gondolat fogalmazódott meg annak érdekében, hogy az oktatást ne a legszegényebb ágazatok között kezelje a kormány. A dombóváriak a vélemények összegzése után a pedagógusok szakszervezetének főtitkárát, a művelődési miniszter és az államiniszter elvtársakat 72 ezer aláíró képviseletében felkeresték, aggodalmukat fejezték ki a közoktatás állapota miatt, és kérték a meglévő feszültségek mielőbbi feloldását. Tiszteit Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Ha már a mai fiatalokra nem tudtunk, illetve nem tudunk olyan zavartalanul működő társadalmat hagyni, mint amilyet szándékaink szerint szerettünk volna, legalább ne fosszuk meg őket attól a lehetőségtől, hogy tanult, kiművelt fővel vehessék fel a versenyt és a harchoz, amelyet talán helyettünk is meg kell vívniuk, lehessen fegyverük a tudás. Ehhez feltétel nélküli érdeke kell, hogy fűződjön a kormánynak, az egész társadalomnak. Ezért újra kérem, hogy az 1989. évi költségvetés beterjesztéséig a művelődési és pénzügyi tárca, valamint a kormány fontolja meg az alábbi kérésemet. Kapjon az oktatás a nemzeti jövedelemből rangjához illő, zavartalan működéséhez szükséges részesedést. Kapjon a pedagógus olyan erkölcsi és anyagi elismerést, hogy főhivatásának, a tanításnak tudja szentelni minden idejét és erejét. Magam nem vagyok pedagógus, de abban a hitben szóltam a témáról, hogy lesz erőnk a kedvező fordulat elindításához. Ezekután, ha már szót kértem, engedjék meg, hogy röviden véleményt mondjak a stabilizációs program általam fontosnak ítélt kérdéseiről. Azt hiszem, azt el kell fogadnunk, hogy ennek a programnak a végrehajtása a régebbi időkben megfogalmazott közmegegyezéssel nem megy. Ha igaz az, hogy minden negyedik állampolgár a társadalmi létminium határán él, és nem saját hibájából, akkor tőlük nagy lelkesedést nem várhatunk el. Ezzel a helyzettel az igazi érdekeltség megteremtésénél számolni kell. A gazdaság nyitottabbá tételét, az import liberalizálását, amelyet az A-változat tartalmaz, támogatom, azért is, mert a B-változat szerintem csak azért alternatíva, hogy ne legyen más választás, mint az A. Ezt a változatok bemutatásának terjedelme is jelzi az anyagban. A jelenlegi világpiaci feltételek azt gondolom, számunkra csalókák. Számolni kell azzal, hogy bennünket a világpiac, ha ott tartósan akarunk megkapaszkodni, nem leértékelni, de értékelni fog, illetve oda szállít le bennünket, ahol az értékünk van. E vonatkozásban az önvizsgálat fontos volna, mert az illúziók és óhajok ezen a piacon hamar szertefoszlanak. Tisztelt Ház! Ha gondjaink bármilyen súllyal is nehezednek ránk, ha azok feloldása bármilyen nagy társadalmi feszültséget is jelent, nem tartom jó megoldásnak azt, hogy a tőkés országok gyakorlatából olyan gazdasági törvényeket, átalakulási, szervezési programokat veszünk át, amelyek ott jól működnek, van eredményük, de azok hatása az alapvető tulajdonviszonyok különbözősége miatt a mi társadalmunkban nem ugyanazt eredményezi. Például a termékszerkezet átalakítás véleményem szerint más a konvertibilis pénzzel rendelkezőknél és más nálunk. Ahol a pénz konvertibilis, ott a belső gazdaságtalan termelés olcsóbb importtal történő kiváltása gazdaságos. Nálunk általában nagy, monopolhelyzetben levő vállalatok a gazdaságtalanul termelők, ha ezek megszüntetésre kerülnek, az általuk gyártott termék a piacról hiányozni fog, és mert igényeink már vannak, azok tőkés piacról való importálása devizát igényel. Ezért a jól dolgozóktól újra el kell venni azt a pénzt, amit ma azért veszünk el, hogy az előbb említett gazdaságtalanul dolgozókat támogatni tudjuk. E vonatkozásban a további összefüggésekről még nem is beszéltem, például foglalkoztatási gondok, kieső termelőeszköz-hasznosítás, egyéb. Vagy alapvetően a tulajdonviszonyok különbözőségének tudható be az is, hogy a szocialista vezető nem szervezi ki maga alól a vállalatot, mert az nem érdeke. Sőt, minden eszközzel bizonyítja létjogosultságát. Ezzel szemben a tőkés nem a gyárhoz, a vezetőhöz, hanem a profithoz ragaszkodik. A további különbségek érzékeltetésére más összefüggéseket is fel lehetne sorolni, de helyette inkább az Országos Tervhivatal által tett értékelésről szólnék egy-két szót.