Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-32

2619 Az Országgyűlés 32. ülése, 1988. november 25-én, pénteken 2620 mindkét esetben politikai döntés tette lehetővé az emberi erőforrások extenzív bővítését és a termelés szükségletekhez igazodó növekedését. Ettől kezdve vált megőrzendő vívmánnyá a kiemelt bányászbér, a hűségjutalom, a kedvezményes lakásjuttatás. Az import szénhidrogénekre alapozott energiapolitika következtében előállott termeléskiesést kormányzati döntés állította meg 1975-ben, ennek bázisán került elfogadásra az eocénprogram, és később, 1982-ben a mecseki kokszolható széntermelés növelésére irányuló állami nagyberuházás. Az eocén programot azért fogadták el, mert 1975ben 60 terrawatt óra évi villamosenergia igényt prognosztizáltak az illetékes szakemberek 1990-re, 1981ben az eocénbányák építésének a félidejében redukálták a célt 45 terrawatt órára, és csak ma tudjuk, hogy alig lesz többre szükség, mint 40 terrawatt óra. Vagy egy másik gyorsan változó igény: a hazai kohászat távlati kokszszén-igényére a Dunai Vasműnél létesített 3-as számú kokszolóblokk ellátására 1982ben még évi 900 ezer tonna mecseki kokszszén-ko ncentrátumra volt igény, és ennek megfelelően indult meg a bányaépítés és a fejlesztés. Két évvel később már csak évi 600 ezer tonna volt a cél, 1986-ban 440 ezer tonnára módosult, és ez az ÁTB-döntés van érvényben jelenleg is, noha ma a Dunai Vasmű 1990-től csak 200 ezer tonnára tart igényt, ami a jelenlegi termelési szintnél is kevesebb. 1980-tól a hazai szén termelői árát az Árhivatal deklaráltan az energiahordozók világpiaci átlagárához igazítja. Valójában az 1980 és 1986 között jelentősen elmaradt az import árszínvonaltól, és ezzel hat év alatt mintegy 100 milliárd forint nagyságrendben preferálta a szénbázisú energiát felhasználókat, ügy is fogalmazhatnék, hogy a hazai szénár-színvonal nem esett egybe, és nem mozgott együtt automatikusan a helyettesítő importtermékek világpiaci értékével. Ez a megállapítás különösen igaz a fogyasztói árakra. A hazai szénbányászat termelési költségeinek emelkedő trendvonalát csak 1986-ban metszette az importenergia átlagárából számított költséghatás csökkenő trendvonala, és ez a fordulat vezetett a fejlesztéssel megnövelt eszközállománnyal rendelkező, de létszámproblémák miatt egyre kevesebbet termelő bányavállalatok veszteségessé válásához. A pénzügyminiszter kiadott tájékoztatója szerint a szénbányászat folyó termelésének támogatása nagyrészt megszűnik a költségvetésben, ugyanakkor döntő részben megjelenik a termelői vagy a fogyasztói szénárak növekedésében. Az így kialakuló ár nagyjából megfelel a konvertibilis piacon vásárolt szén befektetési költségeinek, és ezen az árszinten a hazai termelés még nem drágább, mint az import. Ez a kormányzati intézkedés a Tervgazdasági Bizottság 1988. júniusában hozott elvi jelentőségű, és fordulatot kikényszerítő határozatán alapul, amely megszüntette a szénbányászat ellátási kötelezettségét, és az alternatív energiahordozók importjából levezetett költséghatáron belüli gazdálkodási egyensúly fenntartását tette elsődleges követelménnyé. Ézt a költséghatárt a pénzügyminiszteri tájékoztató szerint nagyjából érvényesíti az 1989. január elseje utáni termelői szénár is. A bányavállalatok értelmezésében a hazai árszínvonal ezután is elmarad az import költségeitől, a kormányzat ezzel szemben — gondolom — ennek a fordítottjáról van meggyőződve. Alighanem ezt a véleményeltérést takarja el a nagyjából kifejezés használata. Az elmondottak alapján okkal látják bizonytalan jövőjüket a bányavállalatok és a bányászat dolgozói. A személyi jövedelemadó megerőltető és veszélyes munkájukat egyre csökkenő emeltséggel honorálja, hiszen a földalatti pótlékot és a hűségjutalmat is progresszíven adóztatja, sőt a bányamentő — katasztrófaelhárító —, felszámoló vállalkozásért járó díjat is. Ez okkal sérti az áldozatvállalásra mindig kész bányászaink igazságérzetét, azokét a bányászokét, akiknél a száz dolgozóra jutó betegségi napok száma a népgazdasági átlag másfélszerese, a baranyai szén- és ércbányászatban ez a szám a népgazdasági átlagnak az ötszöröse. Ezért magam is támogatom a követelésüket, hogy a bányászat sajátosságai miatt járó említett különjövedelmekből egységesen csak 20 százalék adó kerüljön levonásra. Ne kelljen a bányászoknak progresszíven adózni azért, mert előbb kapják meg a kopjafát, mint az átlag magyar ember. A bányavállalatok fele az állami szanálás után is kilátástalan helyzetben van, a dolgozók érthetetlenül fogadják, hogy a kialakult irányítási struktúrában mindenki tette a dolgát, a döntéseket arra felhatalmazott testületek hozták, a törvényt mindenütt megtartották, a helyzet mégis válságosra fordult. Választókörzetem jelene is produkál egy esetet, amely alátámasztja ezt a megállapítást. Komló város zavartalan vízellátásának a megoldására itt elhangzott interpellációm nyomán az elmúlt években megépült a Mohács-Pécs-Komló közötti, úgynevezett Duna-II. vezeték. Műszaki hibák miatt üzembe helyezni nem lehet. Ennek következménye, hogy a nyár folyamán Komló városa több napra víz nélkül maradt, és választóimnak ismételten vödörrel kellett sorba állni a lajtkocsinál. Ha tévutakhoz nem kapcsolható személyes kötelességszegés, vagy mulasztás, akkor az okot az irányítási rendszerben kell feltárni. Ezt az elmélet elvégezte, s megállapította, hogy a centralizált hierarchikus irányítás a tervezett felelőtlenség rendszerét valósítja meg, a benne tevékenykedő döntéshozó személyek jó szándékától függetlenül. Visszatérve a szénbányászathoz. A tény, hogy az állam szénbányászati vállalkozása veszteségessé vált, nem cáfolja azt az elgondolást, hogy a bányászathoz értő dolgozók kollektív vállalkozása és piaci együttműködése hatékony termeléshez és gazdálkodáshoz vezethet. Az import-alternatívákhoz igazodó költséghatár megkövetelése csak akkor válthat ki hatékonyságjavítási kényszert, ha ez a követelmény a dolgozók kollektívájára, az egyes munkavállalókra közvetlenül áthárítható. Erre csak akkor van mód, ha megszűnik a jelenleg is veszteséges bányavállalatokra felülről rákényszerített bérszabályozás minden formája és a bel-