Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-17

1209 Az Országgyűlés 17. ülése, 1987. szeptember 16-án, szerdán 1210 (Elnök: Sarlós István. - 10.02) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A jelenléti ívekből kiderülően az országgyűlés tagjai döntő többségükben jelen vannak, a tárgyalás megkezdésének semmi akadálya nincsen. Bejelentem, hogy Medgyessy Péter pénzügyminiszter elvtárs benyújtotta az általános forgalmi adóról és a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslatokat. A törvényjavaslatokat képviselőtársaim között előzetesen szétosztottam, és ennek megfelelően a képviselőcsoportok és a bizottságok mindkét törvényjavaslatot megvitatták, javaslataikat az illetékes bizottságokhoz eljuttatták, s a javaslatokról a bizottságok e nap folyamán az előterjesztést képviselőtársaimnak el fogják juttatni. Ennek megfelelően az ülésszak tárgysorozatárul javasolom a Minisztertanács elnökének előterjesztését a kormány munkaprogramjáról — a munkaprogram írásos jelentését képviselőtársaim megkapták —, s másodszor az általános forgalmi adóról és a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. A szokástól eltérően harmadik napirendi pontként a két tárgyalás után kerül sor az Elnöki Tanács jelentésének megvitatására, a Minisztertanácshoz intézett kérdések megválaszolására és a megüresedett központi képviselőhely pótlására. Az ülésszakot megnyitom. Grósz Károly miniszterelnök elvtársat illeti a szó. GRÓSZ KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Először nyílik alkalmam a történelmi falak között a képviselőkhöz és — a tömegtájékoztatás segítségével — honfitársaimhoz is szólni. Nem tagadom, hat rám a hely szelleme és az alkalom ünnepélyessége. A kötelességtudat viszont arra int, hogy kerüljem a pátoszt, a nagy szavakat, és fegyelmezetten koncentráljak a rám bízott feladatra, amelyhez jóban illik a kemény, de őszinte szó, az igazság kimondása, mint az emelkedett hang. Szeretném megköszönni az országgyűlés nyári ülésszakán irántam kinyilvánított bizalmukat. Egyhangú szavazatukkal megtiszteltek, ugyanakkor súlyos kötelezettségeket róttak rám és rajtam keresztül a kormányra. Tudatában vagyok annak, hogy az a helyzet, amelyben most élünk és dolgozunk, mindnyájunktól elvi szilárdságot, következetességet, nyíltságot és megújulási képességet kövf tel. Meggyőződésem, hogy pártunk XIII. kongresszusának szellemében, közös öszszefogással képesek leszünk kivezetni az országot a jelenlegi nehéz helyzetből, és megteremtjük a kibontakozáshoz szükséges feltételeket. Az elmúlt két és fél hónap alatt többen megkérdezték: a Minisztertanács új elnöke megválasztásakor miért nem hirdetett új kormányprogramot? A válasz az, hogy a kormánynak a parlament által jóváhagyott programja van, az országnak pedig törvénybe iktatott ötéves terve. Az ugyan sajnos valószínűnek látszik, hogy a bennük szereplő mértékeket nem érjük el, de a kitűzött stratégiai irányok ma is érvényesek. Ezért új program helyett most egy olyan dokumentumra van szükség, amely irányt ad a kormányzati cselekvéshez, és a Központi Bizottság július 2-i állásfoglalásából kiindulva elősegíti a gazdaság stabilizálását, megalapozza a kibontakozást. Ilyen munkaprogram elkészítésére kapott megbízást a kormány, s ennek megfelelő javaslatot terjeszt most jóváhagyásra az országgyűlés elé. Szóbeh' bevezetőmnek az a célja, hogy megindokoljam a benne foglaltakat, megkíséreljem szándékainkat megvilágítani, és céljainkhoz megnyerni az önök és minden felelősen gondolkodó honfitársunk támogatását. A munkaprogram és a szóbeli kiegészítés nem öleli fel a kormány egész tevékenységét, mindenekelőtt a gazdálkodás és az irányítás kérdéseivel foglalkozik, mivel kiigazításra e területen van szükség. Amennyiben az előterjesztést a tisztelt országgyűlés elfogadja, akkor azt - a szükséges módosítások elvégzése után — nyilvánosságra hozzuk, hogy ezáltal is lehetővé váljék társadalmi ellenőrzése. Az írásos előterjesztés tervezetét — mintegy háromezer résztvevővel — több mint félszáz fórumon: a megyei képviselőcsoportok, a megyei párt végrehajtó bizottságok, a Hazafias Népfront, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Magyar Kereskedelmi Kamara, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, a Magyar Tudományos Akadémia vezető testületeinek tanácskozásain és más üléseken több alkalommal vitatták meg. Ezenkívül számos közéleti személyiség, szakember, tudós, gazdasági vezető és munkás mondott véleményt, adott megszívlelendő tanácsokat. Nagy segítségünkre voltak a sokszor szenvedélyes viták, jólesett a biztatás és a bizalom, de tanulságul szolgált a kétkedés és a kritika is. Mindezek új elemekkel gazdagították a programot, változtattak arányain, világosabbá tették a szándékokat. A kormány nevében köszönetet mondok a munkaprogram elkészítésében való minden közreműködésért. A javaslatok jelentős részét az írásos előterjesztésbe építettük be, másokat az ágazati programokban, valamint a végrehajtásban fogunk hasznosítani. Természetesen egy ilyen széles körű konzultáción nem lehet minden kérdésben egyetértésre jutni, véleménykülönbségek voltak és maradtak. Ez várhatóan így lesz a jövőben is. A korábbiaknál nehezebb gazdasági és társadalmi helyzet jobban felszínre hozza a feszültségeket, erőteljesebben állítja szembe az eltérő érdekeket, ezeket azonnal feloldani nem lehet. A vitában sokan feltették a kérdést, hogy feladatainkat hány éven belül látjuk megoldhatónak. Voltak, akik a pontos határidőt sürgették, úgy gondolva, hogy ha 1988. január elsejétől elkezdjük a stabilizálást, azt 1990. december 31-én befejezzük, és akkor átléphetünk a kibontakozási szakaszba. A kormány a teendőket nem így értelmezi, hiszen a stabilizációs szakasz és a kibontakozási időszak nem választható el