Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-31

2565 Az Országgyűlés 31. ülése, 1988. november 24-én, csütörtökön 2566 illetve folyamatban vannak azok. A bevételek meghatározó része az év végére törvényi úton szabályozásra kerül, súlyosabb gondok vannak azonban a költségvetési kiadások területén, nem változott lényegesen a fiskális-féle nyomás a gazdaságra, az ellentétes vélemények összecsapása és a költségvetés megítélése ügyében jelentkeznek a legélesebben. A költségvetési gazdálkodásnak súlyos kérdésekkel kell szembenézni. A támogatások leépítése, egy észszerű nagyságrendre csak több év alatt valósítható meg. Az ilyen szándék mellett folyamatosan keletkeznek újabb finanszírozást kikényszerítő helyzetek, de a korábbi döntések — például vas ág ágazatok kezelése — következményei (törlesztés és kamatok) is igen súlyosak. A lakossági megtakarításokban bekövetkezett változások és a lakásépítés tarthatatlan finanszírozási szabályai a költségvetés terheit olyan mértékben megnövelték, amely önmagában is szinte megoldhatatlan feladatot jelent. A költségvetési hiány mértéke a tervektől eltérő módon alakul, amely a kiadásoknak az eddiginél radikálisabb csökkentését igényli. El kell szánnia magát a kormányzatnak, hogy nem elsősorban az oktatás, kultúra, egészségügy kiadásait szorítja vissza, hanem megszünteti vagy csökkenti a nélkülözhető intézményeket és tevékenységeket, ideértve az ésszerűség mértékén belül a katonai-védelmi kiadásainkat is. A stabilizációs terv kényszerű céljai között a lakosság fogyasztásának csökkentése is szerepel. A csökkentés megvalósult, a számítottnál nagyobb bérkiáramlás és infláció mellett. A fogyasztás csökkenése és annak nem kényszerű eszközei a korábbi évek minimális jövedelememelkedése után növelték a feszültségeket az egyes jövedelmi rétegek között. Növekedett a szegénységi színvonal alatt élők száma, a gyermekes családok terhei emelkedtek, a fiatalok között reményvesztettség hangulat alakult ki. A kis nyugdíjasokat is jelentős mértékben sújtották az áremelkedések. Az év végére úgy tűnik, valósággá válik a kormány azon megítélése, hogy a lakosság tovább már nem terhelhető. Ugyanakkor gazdaságfejlődésünk lényeges motívuma, hogy a teljesítményeiket lényegesen növelők és sikeres vállalkozók néhány más kategória is, jövedelmei jelentősen emelkedtek. A gazdagodás realitásait a közvélemény igaz, ma még nehezen fogadja el, annak ellenére, hogy ez a kisebbik rossz, ha egy szűk réteg a gazdaságpolitika és a jogszabályok adta lehetőségeikkel élve kiugró adózott jövedelemre tesz szert. A nagyobbik az, ha ezek elítélésével egyszersmind kizárjuk az innovációt, a gyors, rugalmas vállalkozói szemlélet érvényesülését. Végül is 1988. évi teljesítmények megítélése szempontjából a legfontosabb, sikerült az exportteljesítményeket növelni, fizetőképességünket megőrizni, de nem találtunk kiutat a felhalmozódott belső gondjainkhoz. Továbbra is megvédtük a rossz vállalatokat a tönkremenéstől, ezzel összefüggésben a vállalatok a társadalomra hárították a költségeik növekedését, fokozódott az inflációs nyomás. Aggodalomra ad okot a kormány olyan gondolkodása, amely most a meglévő problémák fokozatos, de tudatos és következetes felszámolása helyett azokat újabb elvonások bevezetésével finanszírozni kívánja. Ráadásul egy veszélyes megoldást választva a költségvetési kiadások egy részét költségvetésen kívül kívánja finanszírozni, az elkülönített alapok létesítése útján. Ez a megoldás egyes esetekben lehet jó, de kiszélesítése semmiképpen nem fogadható el. Ez évi teljesítményeink megítélésénél nemcsak a hazai véleményekkel kell számolnunk, hanem partnereink véleményére is oda kell figyelnünk. Gazdasági és politikai nyitásunk külső megítélése pozitív. Tartósan azonban az ország hitelét csak az alapozhatja meg, ha reformintézkedéseinket a gyakorlat ugyanolyan értelmű változásai jellemzik. Nyitottságunk deklarációja mellett nagyra kell értékelnünk ebben az évben azt is, hogy a kormány súlyának megfelelő figyelmet fordított a gazdasági diplomáciára. Fontosnak kell tulajdonítanunk, hogy sikerült egyezményt kötni az Európai Gazdasági Közösséggel, de úgy tűnik, rövid távon nincsenek realitásai a KGST hatékonnyá, valódi gazdasági együttműködési szervezetté tételének. Ugyanakkor nem elég hangsúlyozni, hogy gazdaságunk fejlesztése érdekében további következetes lépésekre van szükség, fel kell készíteni a magyar vállalatokat és a külkereskedelmet arra, hogy a szerződéseik nyújtotta előnyöket ki is tudjuk használni. Tisztelt Országgyűlés! A képviselők a bizottságokban nemcsak az 1988. évi tapasztalatokat vitatták szenvedélyesen, hanem főként az elkövetkező időszak tennivalóiról szóltak. A terv- és költségvetési bizottságban a stabüizációs tervről hat órán keresztül tartott a vita. A bizottságok egybehangzóan elégedetlenek az elmúlt évi eredményekkel, de pozitívan ítélik meg, hogy a reformfolyamat folytatódik. Képviselőik útján kifejezték azt az álláspontjukat, hogy támogatják a stabilizálási politikát. Mind az ipari, mind az építési és közlekedési bizottság szóvátette, hogy az eredmények nem ott jelentkeztek, ahol a legszükségesebb lett volna. A szerkezetátalakítás területén az említett bizottságok nem látnak változást. A bizottságok két kérdésben a kormány különös felelősségét igénylik. Fordítson az eddiginél nagyobb figyelmet az infláció kézbentartására, gyorsítsa fel a kormány a költségvetési reformot, adjon számot az államháztartás takarékossági intézkedéseiről. A bizottságokban de a jogi, valamint a terv- és költségvetési bizottságok együttes ülésén is nagy vita volt a két stratégiai változatról. A bizottságok szinte egybehangzóan az A-változatot tartották járhatónak. Vélemények hangzottak el arról is, hogy a B variáns nem tekinthető alternatívának. Rámutattak arra, ha nem cselekszünk határozottan, akkor a C változat veszélyével is számolni kell, az ország fizetésképtelenné válhat. Parázs vita kerekedett az A változat egyes részeiről. Különösen a vállalkozási nyereségadó mértékéről és más költségvetési elvonási módszerekről, valamint a szerkezetváltás beindításához