Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-31

2523 Az Országgyűlés 31. ülése, 1988. november 24-én, csütörtökön 2524 tikai névtelenek tömegéből tagolt, de közös állampolgári tudattal és felelősséggel gondolkodó népet formálni. Segítsenek fejleszteni a nép politikai akaratát, amelyben erős az összefogás szándéka. Ezt a feladatot olyan időben kell teljesíteni, amikor a népnek és a kormánynak egyazon nehéz örökséggel, az eddig alkalmazott szocialista modell válságával kell szembenéznie. A válság azonban a megújulás és nemzeti újjászületés kezdete is lehet, ha közös akarattal megtaláljuk az emberi mértéket a cselekvéshez. A nép pontosan tudja, hogy a megoldás nem megy áldozat nélkül. Tudja, hogy fizetnie kell azokért a hibákért és súlyos tévedésekért, amelyeket mások követtek el. Ám a hibák árát csak annak fizeti ki, akiben bízik. A válság itt nem addig fog tartani, amíg az alkalmas megoldási mechanizmust meg nem találjuk, hanem addig, amíg ez a nép meg nem találja a hatalom és kormány működésében a bizalomra okot adójeleket. Ezért ennek a kormánynak ismét hitelért kell folyamodnia. De olyanért, amelyet a legnehezebb feltételek mellett adnak. A nemzet bizalma az a valuta, amelyet kérnie kell, s ha rászolgál a bizalomra, akkor a nép csak a kamatot kéri — eredményes közszolgálat formájában. A nép meg fogja érteni a rá váró megszorításokat, ha maga adhatja meg a mandátumot azoknak, akik majd rajta e kényszerű megszorításokat gyakorolják. Mivel itt most a demokratikus szocializmus jogi megalapozásáról van szó, olyan társadalmat képzelünk el, amelyben mindenki saját művének tekinti a törvényt. Amelyben a kormányzat tekintélyét a szükségszerűség és az alkalmasság adja meg, nem pedig külső sugallat. Történelmi feladata a jelen országgyűlésnek határozatot hozni ennek a kormányzati tervnek a jóváhagyására és sorra megalkotni azokat a törvényeket, melyek ebben a tervben szerepelnek. A Minisztertanács nevében kérem a tisztelt Országgyűlést, támogassa és hagyja jóvá a politikai intézményrendszer reformjára irányuló jogalkotási kormányzati terveket, feladatokat. A méltósággal kifejezett törvényhozói akarat megtisztelő feladat elé állítja a kormányt. Ha a nép támogatja szándékunkat, bennünk meg lesz a kellő erő és elszántság végigvinni akaratunkat, akkor az utókor testületeinket az államalkotók között fogja emlegetni. Hiszen ha tesszük dolgunk, akkor a végeredmény nem lehet kétséges. Ez pedig egy erkölcsben emelkedett nemzet, tehetségtől, teljesítménytől gazdagodó Magyarország és jókedvű magyarság. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most dr. Antalffy György elvtársat a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság felszólalóját illeti a szó. Dr. ANTALFFY GYÖRGY: Tisztelt Országgyűlés! Meghallgatva a kitűnő expozét, engedjék meg, hogy a jogállamiságnak csak a belső összetevőire próbáljak vállalkozni, ezt sem teljesen. Úgy látom azt is el kellene mondanom azzal kapcsolatban, hogy ez nemcsak szaktudományi feladat és ilyen vonatkozásban is gondot jelenthet, hanem közgondolkodásunk számára is ellentmondásos. Olykor ellentétes összefüggésekre hívja fel a figyelmet. Ellentmondásos helyzetünk egyik legfontosabb jellemvonása, hogy időben meglehetősen élesen elhatárolódik egymástól a gazdasági, illetőleg a politikai intézményrendszerek reformja. A 60-as évek dereka közgazdasági gondolkodásunk nagy megújulását hozta, de egyben a politikai intézményrendszer konzerválását jelentette. S bár az elmúlt évtizedekben jónéhány progresszív politikai állásfoglalás látott napvilágot az egyes állami szervek tevékenységének továbbfejlesztésére, mégis egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy tarthatatlan a politikai intézményrendszer átfogó reformjának a mellőzése. Közvetlenül ez magyarázza a pártértekezlet azon állásfoglalását, amely egyebek között kimondta, a néphatalom érvényesülésének és gyakorlásának feltétele a párt vezető szerepére épülő szocialista prulalizmus. Talán még ma is meghökkentő egyesek számára olyan fogalmak kimondása és használata, mint például a pluralizmus, jogállamiság, érdekellentét. Olyanok, amelyek korábban úgy éltek a köztudatban, mint valamiféle burzsoá kategóriák, s amelyek eleve idegenek a szocialista társadalmi berendezkedéstől. Ez okból, mindezek alkalmazása tekintetében úgy mondták, hogy ez egyet jelent a kapitalizmus restaurációjával, a párt vezető szerepe elleni támadással. Mind az elméletre, mind pedig agyakorlatra óriási feladatok várnak a jogállamisággal kapcsolatban részleteiben is elmélyülő gondolkodás kidolgozása ügyében. Hiszen nem csupán a belénk kövesedéit régi felfogással kell megküzdenünk, hanem legalább ilyen mértékben a rutinná vált politikai gyakorlat visszahúzó erejével is. A jogállam eszméje a francia forradalom után a liberális alkotmányos követeléseknek politikai és jogi jelszavaivá váltak. Érdemes lenne tartalmát abból a szempontból figyelembe venni, vajon tartalmaznak-e olyan történetileg konstans elemeket, értékeket, amelyek tartósan képesek rendezni a politikai állam és a civil társadalom viszonyát, kapcsolatainak alakulását. Mint ismeretes, az önkényuralommal szemben kialakult alapvető tételek kiindulópontja szerint a közösség akaratának megfelelő legyen a kormányzás. Ennek elengedhetetlen feltétele a szabadon választott képviseleti rendszer, amelynek kezében kell, hogy legyen a törvényhozás. Meg kell teremteni a független bíróságokat. Biztosítani kell a sajtószabadságot, a kormányhatározatok és a népképviselet vitáinak nyilvánosságát. Az alkotmányos rendszer biztosítsa a törvény és a bíróság előtti egyenlőséget. Az állam tulajdona felett felügyeletet gyakoroljon a népképviselet. A kormányzat, a miniszterek vagy bármely hivatalnoka a népképviselettel szemben felelősséggel tartozik döntéseiért. Az alkotmányos államnak biztosítania kell a személyes szabadságot, a tulajdon biztonságát és a törvény előtti egyenlőséget. Ezek az alapelvek magukban foglalják az államhatalmi ágak megosztását, azt