Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-31

2509 Az Országgyűlés 31. ülése, 1988. november 24-én, csütörtökön 2510 tapasztalataival tudja támogatni a miniszterelnök és a kormány munkáját. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt gondolom, érthető ez a magyarázat, de megkérdezem, hogy rendben van-e? BÖDÖNÉ RÓZSA EDIT: Igen. ELNÖK: Igen. Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Akkor következik a határozathozatal. Aki Nyers Rezső elvtársnak államminiszterré történő megválasztásához hozzájárul, azzal egyetért, kézfelemeléssel szíveskedjék szavazni. (Megtörténik.) Látható többség. Köszönöm szépen. Ki van ellene? Ki tartózkodott a szavazástól? Tisztelt Országgyűlés! Kimondom a határozatot, hogy az Országgyűlés 10 ellenszavazattal és 15 tartózkodás mellett Nyers Rezső elvtársat államminiszterré megválasztotta. (Taps.) Tisztelt Országgyűlés! Törvényes előírásaink szerint a Minisztertanács elnöke az Elnöki Tanács elnöke előtt tesz esküt, ugyanígy az államminiszter is. Hogy valóságos miniszterelnökkel és államminiszterrel folytathassuk a munkánkat, most szünetet tartunk, s ha az esküt letették, folytatjuk ülésünket. {Szünet: 11.17-11.43 - Elnök: Stadinger István) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Miután Németh Miklós elvtárs és Nyers Rezső elvtárs már elfoglalta az új helyét, ezzel jelzik számunkra, hogy az esküt letették. Engedjék meg, hogy az Országgyűlés nevében Németh Miklós elvtársnak a Minisztertanács elnökévé történt megválasztásához gratuláljak, eredményes munkát kívánjak azokban a nehéz feladatokban, amelyek előttünk állnak. Gratulálok Nyers Rezső elvtársnak, akinek vállán államminiszterként a magyar gazdaság jó részének gondja nyugodni fog. Erőt, egészséget és sikereket kívánok mindkettőjüknek, márcsak azért is, mert ez az ország java és a kibontakozás útja-módja. Németh Miklós elvtársat illeti a szó. NÉMETH MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy önök itt és most felelős cselekvésre adtak számomra és Nyers Rezsőnek felhatalmazást, olyan történelmi pillanatban, amikor körülöttünk és belül sok minden változik. A reformok útján haladva nehéz szakaszhoz érkezünk. Olyan terepen keressük az utat éledő önbizalommal és összefogást keresve, ahol előttünk senki sem járt. A tét nagyon nagy. A szocializmus perspektívája az ezer éves Magyarország történelmi sorsával kapcsolódik össze. Természetes, hogy olykor belső feszültséget, bizonytalanságot érzünk, azt viszont biztosan tudjuk, hogy a kibontakozás tartós pilléreit kell kiépítenünk a gazdaságban, a társadalomban és a politikában. Ezek a pillérek a modern jogállamiság, az ország híd szerepe, amely a magyar—szovjet szövetség szilárdságán és nyitott nyugati kapcsolatainkon alapul, a szocialista piacgazdaság, a minőségi termelést kikényszerítő verseny, a vállalkozói lelemény és a megújulás készsége, a szocialista pluralizmus fokozatosan, alulról felfelé kiépítő intézményrendszere és az abban megnyilvánuló nemes politikai versengés, a társadalmi szolidaritás és a megértés értékei szerint épülő közösségi viszonyok a társadalomban. Mindnyájan a történelem ítélőszéke előtt és egymás előtt is felelünk azért, hogy történelmünk sorsdöntő éveiben képesek leszünk-e összefogni. A feladatok sokrétűek, olykor nehezen összeillés zthetők. Úgy kell a szocialista piacgazdaságot építeni, hogy közben a hátrányos helyzetű csoportokon is segítsünk, nehogy szociális rés tátongjon a magyar társadalomban. Úgy kell a termelési struktúrát átalakítani, hogy felvállaljuk a szociális feszültségeket és konfliktusokat. Az ösztönzési rendszer javításával kell erősítenünk az alkotó, teremtő energiák kibontakozásának lehetőségét, ugyanakkor az oktatást, a művelődést és kultúrát, az egészségügyet, a népesedést, a társadalmi beilleszkedést egyaránt magában foglaló átfogó társadalompolitikai stratégia kidolgozásával kell megalapozni, hogy hosszú távra a békés, alkotó, nyugodt élet feltételeit megteremtsük. Ezt a feladatot csak teljesítménypárti és az emberi problémák iránt fogékony kormányzat teljesítheti, amelynek tettrekészsége erősödik azzal, hogy a tudásra támaszkodva áttöri a hivatali bürokráciát és a munkát öncélú presztízsharc helyett szakértői csoportok együttműködésének és egyeztetésének keretében végzi, azzal, hogy a vezetést magas fokú szakmai felkészültségre, erkölcsi feddhetetlenségre, együttműködési készségre alapozza. A kormányzat minden szinten és teljes körben felelős a népképviseleti intézményeknek; csak egy népfrontos kormányzat lehet működőképes. Most és a közeli jövőben a kormányzat, a parlament, az összes népképviseleti intézmény, a párt, a társadalmi szervezetek, a tömegmozgalmak és az alternatív szervezetek egyaránt megmérettetnek. Mégpedig tetteik alapján. Senki sincs olyan helyzetben, hogy igazságot osszon. Széchenyi intelmei alapján: az eke és a kard közül az ekét kell választanunk. Ez a helyzet nem gordiuszi csomó, amely karddal szétvágható. A kitartó és állhatatos szorgalom, a kemény munka, a becsület, a tisztességes emberi magatartás mozdíthat ki bennünket a holtpontról. Ezt csak közösen, együttműködésben tehetjük meg. Én a részemet vállalom, és kérem önöket, s önökön keresztül az ország népét, hogy támogassanak bennünket ebben a munkában. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hellner képviselőtársunkat illeti a szó.