Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-31

2499 Az Országgyűlés 31. ülése, 1988. november 24-én, csütörtökön 2500 sem, hogy teljesen részletkérdés mélységig igazam van, de a rend kedvéért valamire felhívnám a figyelmet. Én Király Zoltán képviselőtársammal körülbelül három héttel ezelőtt találkoztam egy ügyben. Akkor nem tett említést erről a dologról. Természetesen képviselői joga, hogy ott tegyen említést, ahol akar. De azt gondolom, már csak a kollegialitás miatt is, hogy amennyiben akkor már ez kifejezett gondolat lett volna, talán megemlítette volna. Tisztelt Országgyűlés! Nekem itt néha másodpercek állnak rendelkezésemre, hogy az országgyűlés ülésének folytatását, vezetését rezzenéstelenül, amennyire lehet, vezessem. Itt két hónapra volt szükség. Tisztelt Országgyűlés! Én azt gondolom, az, hogy Király Zoltán képviselőtársam az országgyűlés ülése vezetésének demokratizmusát, ha nem explicite, úgy éreztem, legalábbis implicit formában kérdésessé tette és az a körülmény, hogyha én egyszerűen tudomásul veszem, amit ő itt most mondott, bár a jobbító szándék még akkor is hasznos lehet, ha az kellemetlen, akkor az a benyomás keletkezhet, mint hogyha Király Zoltán képviselőtársunknak igaza lenne. De nincs igaza. Kérem a tisztelt országgyűlést, magyarázatomat elfogadni szíveskedjék, és kérem Vida Miklós alelnököt, hogy az országgyűlés ülését tovább vezetni szíveskedjék. (Taps.) Dr. VIDA MIKLÓS ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A téma ismert, azt hiszem, nem kell felvezetnem még egyszer, elhangzott egy képviselői javaslat az országgyűlés elnökének tevékenységével kapcsolatban, ő megindokolta, hogy ezt az első választ még innen adta meg. Nekem most az a kötelességem, hogy megkérdezzem az országgyűlés tagjait, kívánnak-e ehhez a témához hozzászólni. SIMON PÉTER (Borsod): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Legjobb emlékezetem szerint Stadinger István elnökünk a bős-nagymarosi napirend vitájában eljárásával, az ülés levezetésével nem sértette meg ügyrendünket. Ha valami az ország közvéleményében visszatetszést keltett, akkor az a szavazás módja volt véleményem szerint, tehát az, hogy ma még a parlamentben nincs megoldva, hogy gyorsan, egzakt módon tudjunk szavazni. Én remélem, hogy Stadinger elvtárs most csak azért vonult le az elnöki emelvényről, hogy felindultságát levezesse, ugyanis nem látok okot arra, hogy ő a parlament elnöki tisztségét ezen az ülésszakon, és a továbbiakban ne töltse be. Természetesen azt, amit Király Zoltán képviselőtársam a parlament elnökének munkájával kapcsolatban mondott, további munkájánál figyelembe kell vennie. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e valaki még hozzászólni? Szabó Kálmán képviselőtársunk. SZABÓ KÁLMÁN: Tisztelt Képviselőtársaim! Az lenne a véleményem, hogy Stadinger elvtárs ennél a szavazásnál az érvényben lévő házszabály néhány pontját megsértette, hibát követett el. Király Zoltán nem bizalmi szavazást kért, hanem egyszerűen csak megjegyzést tett. Ez nemcsak az ő egyéni véleménye, hanem sokunké, többünké. A sajtóban is jelentek meg ilyen bírálatok. Amikor 32-ből képviselőtársaimmal együtt én is aláírtam, azzal az óhajjal tettem, hogy egyéni szavazás legyen. Azután arról is meggyőződtem, láttam a listát, az országgyűlési irodában, hogy valóban felkészült az elnökség az egyenkénti szavazásra. Tehát szerintem is az a szabályos, hogy ha 30 képviselő aláírásával kéri az egyenkénti szavazást, akkor nem hogy a vitára bocsátás nem szabad, hanem egyszerűen mint tényt tudomásul kell venni és elrendelni az egyenkénti szavazást. Ezt annak ellnére meg kellett volna tenni, hogy egy másik képviselőcsoport indítványt indított el, zárt szavazást javasolva. Efölött viszont el kellett volna rendelni nem a vitát, hanem a szavazást. Ez lett volna a teljesen szabályos eljárás és nem az az eléggé szégyenteljes, ráadásul rosszul ható módszer, amely érvényre jutott, a tv közvetítette, az egész országban beszélhettek róla. Összegezve véleményemet, történtek hibák. Jobb lett volna azért, ha Stadinger elvtárs most egyszerűen elismerte volna azt, amit különben a végén mondott, hogy hibákat követett el. Nem kellett volna körülményes magyarázatokba bocsátkoznia. A magam részéről tehát így fogom fel az ügyet, s ezért nem támogatnám azt, hogy elnökünk mondjon le, illetve, hogy bizalmi szavazást kérjünk vele szemben. A szabálysértést annak tudom be, hogy még „bojtár" az elnöki székben. Remélem, ezek után majd akár a régi, akár az új házszabályokat ő és valamennyien próbáljuk megtartani. Hibák azonban a későbbiekben is mindig történhetnek. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Tessék parancsolni. JUHÁSZ FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Én Király Zoltán képviselőtársam jobbító szándékát nem vitatom. De azért szeretném elmondani, a korábbi időszakban a parlamenti vita jórészt előre megírt programok alapján, különösebb spontán vita nélkül zajlott. Épp ezért voltak személyi változások a ház vezetésében, hogy ennek a mai időszaknak megfelelő sokkal intenzívebb vitát más egyéniségek vezessék le. Ezt mutatta a szavazás, amikor házelnököt és elnökhelyettest választottunk, akkor mellette tettük le a voksot. Miért mondtam ezt el? Az előző ülésszakon rendkívül bonyolult volt a vita, az egész országot foglalkoztatta, nemcsak BősNagymaros kérdésében, hanem a vezetés iránti bizalom oldaláról is. Meggyőződésem az, hogy abban az igen feszült, bonyolult légkörben Stadinger elvtárs tevékenységét pozitívan értékelhetjük. Ha akkor úgy érezte valaki, hogy az ügyrendnek nem felelt meg minden pontja, vagy minden mozzanata a cselekedetének, kérdezem képviselőtársaimat, miért némákkor tette szóvá; ügyrendi kérdésben bármikor lehetett