Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-30

2481 Az Országgyűlés 30. ülése, 1988. október 7-én, pénteken 2482 Dr. CZOMA LÁSZLÓ: A másik. Az emberi környezetről szóló törvény első bekezdése kimondja, bocsánat, azért szólok, mert nem helyi ügy... KÖZBESZÓLÁSOK: Helyi ügy, szavazzunk! Dr. CZOMA LÁSZLÓ: Csak egy mondatot engedjenek meg. Hol van a kastélyparki út? Ezt a területet a kastély kapta meg. Befejezetem. Annyit, hogy milliárdos értékekről van szó. A kastély és parkja pusztul. Erről van szó. Köszönöm szépen. ELNÖK: Meg kell hogy kérdezzelek Czoma képviselőtárs, elfogadod a miniszter válaszát? Dr. CZOMA LÁSZLÓ: Nem. ELNÖK: Kérem a tisztelt országgyűlést, elfogadja-e a miniszter válaszát? Aki igen, szíveskedjék kézfelemléssel szavazni. (Megtörténik.) Köszönöm, ez látható többség. Ki nem fogadja el. (Tizenöten.) Ki tartózkodott? Ez sok. (Ötvenötén.) Megállapítom, hogy az országgyűlés a miniszteri választ 15 ellenszavazattal és 55 tartózkodással tudomásul vette. Tisztelt Országgyűlés! A következő interpelláló Varga Miklós képviselőtársunk a veszprémi 10. választókerületből. VARGA MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Elvtárs! Az ország lakosságának egészségi állapotát vizsgálók arra a megállapításra jutottak, hogy a jelenlegi nem kedvező helyzetért nagymértékben felelős a helytelen életmód, a káros szenvedélyek terjedése, bizonyos higiéniai ismeretek hiánya, egyszóval a megelőzés fogyatékossága. Az egészség pótolhatatlan érték minden ember, az egész társadalom számára. Az egészség megőrzése mindenkitől tudatos magatartást kíván. Egészségéért, testi és lelki egyensúlyáért elsősorban mindenki maga felelős. De felelőssége kiterjed a családjára, a gyermekeire is. Jelenlegi feltételeink között, mindennapi életünkben nem könnyű egészséges életmódot folytatni. Mégsem mondhatunk le róla, lehetőségeink közepette mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az emberek megőrizhessék egészségüket. Nagyon fontos ezen a területen a megelőzés, az, hogy az emberekben már kora gyermekkortól kialakuljon az a tudat, hogy egészségükre vigyázzanak és tanulják meg azt is, mit kell tenni ennek érdekében. Az egészséges életmód, életvitel kialakítását már gyermekkorban el kell kezdeni. A megelőző munka eredményre vezethet, erre vannak nemzetközi tapasztalatok. Az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságában az egészségmegőrzés társadalmi programjával kapcsolatban több alkalommal felvetődött az igény, hogy az iskolai oktatás keretében vezessük be az egészségtan tantárgy oktatását. Az egészségmegőrzés nemzeti programjának végrehajtása során nagyon fontos, hogy a szükséges ismereteket, a családtervezési ismereteket, az egészséges életmódot, életvitelt az állampolgárok már iskoláskorban elsajátítsák. Az 1063/1987-es minisztertanácsi határozat 2. számú mellékletének 7. pontja előírja, hogy az alsó- és középfokú oktatási intézményekben meg kell vizsgálni az egészségtan tantárgyként való oktatásának lehetőségét. Tudomásom szerint a Művelődési Minisztérium a vizsgálat eddigi szakaszában elzárkózott a javaslat elől. A Szociális és Egészségügyi Minisztériummal egyetértésben kérem a miniszter elvtársat, hogy vizsgálja felül a minisztérium elutasító aláspontját és kerüljön sor e fontos tantárgy, az egészségtan bevezetésére. Várom a tisztelt miniszter elvtárs válaszát. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Dr. Czibere Tibor művelődési minisztert illeti a szó. Dr. CZIBERE TIBOR: Tisztelt Országgyűlés! ígérem, nagyon rövid leszek. Az utóbbi időben egyre erőteljesebben fogalmazódik meg az iskolai egészségneveléssel kapcsolatos aggodalom. Az egészségnevelés fejlesztése régóta jogos társadalmi igény, hiszen a tanulóifjúság egészségi állapotának kedvezőtlen alakulását számos vizsgálat tanúsítja. Ugyanakkor el kell mondanom, hogy bár az iskola szerepe az egészséges életmód kialakításában vitathatatlan, az egészségnevelés szerteágazó, komplex feladatrendszere csupán egy új tantárgy bevezetésével nem oldható meg. Széles körű ágazatközi együttműködés hozhat csak eredményt. Az alsó- és középfokú oktatásban eddig is törekedtünk az egészséges életvitelhez szükséges készségek, illetve tudás megalapozására. Megjelentek az úgynevezett egészségtani ismeretek az egyes korrigált tantárgyakban, például a környezetismeretben, a biológiában, továbbá az osztályfőnöki órák témáiban is, a testnevelésben, de helyet kaptak a történelem és állampolgári ismeretekben is. Mindamellett azonban el kell ismerni, hogy az egészséges életmódra nevelés hatékonysága a még hiányos tárgyi feltételek figyelembevételével is elégtelen. Az egészségtan tantárgyként történő oktatásának lehetőségéről, az egészség-megőrzésről szóló kormányhatározatban tavaly előírt vizsgálat határidőre nem fejeződött be, mert a kérdést csak a tantervfejlesztő munkálatok egészébe ágyazva lehet rendezni és jórészt nincsenek meg a pedagógiai felkészülés feltételei sem. Jelenthetem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a különböző modell-kísérleti tapasztalatokra támaszkodva, a szociális és egészségügyi tárcával együttműködve meggyorsítjuk az egészségtan bevezethetőségének vizsgálatát és az egészséges életmódra nevelésben nélkülözhetetlen ismeretek oktatásával kapcsolatos elképzeléseinket 1989 első félévében az OrI szagos Egészségvédelmi Tanács elé terjesztjük.