Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-30

2437 Az Országgyűlés 30. ülése, 1988. október 7-én, pénteken 2438 gyobb kárt okozzunk, mint amennyi hasznot ebből egyáltalán húzhatna a politika vagy a kormány. Ezért azt kérem, hogy vegyék figyelembe a mi munkánknál ezt a törekvést is. Mi tulajdonképpen még a politikai hangulatkeltéssel is egyetértünk. Sok tekintetben voltak olyan megnyilvánulások, amiket még meg is köszönhetünk, mert tanultunk belőlük és cselekvésre késztettek bennünket. Tisztában vagyunk azzal, hogy a magyar társa­dalom egy nagy átalakulás korát éli, és ebben az át­meneti korszakban vagyunk mindannyian. Ilyenkor minden felszínre jön, felszínre is fog jönni a jövőben is. E tekintetben én azt gondolom, hogy a bős-nagy­marosi vízlépcső még csak az egyik téma. Gondolom, hogy ezt mások is tudják, evvel is meg kell birkóz­nunk. Az is vitathatatlan dolog, hogy kritikusan kell szemlélni az eddigi munkánkat. A miniszteri expozé­ban világosan benne volt a kormány önkritikája — én ezt szeretném még aláhúzni. Úgy látjuk, hogy még mindig lassan változik a munkastílusunk, egycsapásra nem tudjuk a mechanizmusunkat megváltoztatni és felgyorsítani, az egész döntési rendszerünk még min­dig elévült, azon dolgozunk most is, hogy ezen mielőbb túljussunk, hogy valóban egy dinamikus, gyors intézkedésekre képes kormánnyá váljunk. Érez­zük a felelősségét ennek a Nagymarosnak is. Azt gondolom, és ezt már a saját nevemben mondom, hogy Gabcikovo a mi munkánk tükre. Az, ahogyan elrontottuk a közvélemény tájékoztatását, és az is, ahogyan egyik-másik döntést kezeltük, az is, ahogyan a tudományos körökkel együttműködtünk. Ebből is tanultunk és tanulni fogunk a jövőben is. Azt gon­doljuk, hogy országos ügyekben valóban az országgal együtt kell dönteni. Ezt ajánljuk magunknak is és ajánljuk az utódainknak is. Ugyanakkor azt is látni kell - és kérjük, hogy a tisztelt Országgyűlés akceptálja —, hogy nekünk az ilyen ügyek kezelése mellett számtalan feladatunk van. A törvények tömegét hozzuk ide. Iszonyatos tempóban folyik a munka, hogy a reformfolyamat­ban mindazokat végrehajtsuk, amiket megígértünk. Tudjuk, hogy ez nem látványos, nem hoz olyan ered­ményeket, még sokáig lehet vádolni bennünket az­zal, hogy lassúak vagyunk és nincs változás. De mégis töméntelen előterjesztést hozunk ide önöknek is — már önöket is fárasztja, ahogy észrevettem — és emellett egy sor más intézkedést kell tenni azért, hogy talpon maradjon a magyar gazdaság. Ezért azt is kér­jük, hogy amikor megszavazzák — ha elfogadják — a jelentésünket, akkor ez a bizalom terjedjen ki arra is, hogy hagyjanak bennünket más területen is dolgoz­ni. Nem tudjuk úgy felvállalni azt a sokrétű munkát, ha újra és újra visszaköszönnek olyan ügyek, amik­ről úgy gondoljuk, hogy már menniök kell és nem foglalkozni velük. Ezért kérjük a Tisztelt Országgyűlést, hogy ezt a bizalmat ne csak az építőknek, hanem nekünk is ad­ják meg. Szeretnénk, ha a vízi úttal, energiarendszer­rel és sok gazdag tapasztalattal Magyarország és a világ kapcsolata tovább erősödne. Meggyőződésem, hogy ezt el tudjuk érni. Gondoljanak csak Széchenyi István naplójegyzeteire, aki a Dunáról a következőket írta: „Ha a magyar rendek saját zsebükből szabályoz­nák a Dunát, az egész Monarchia számára még lehetne valami Magyarországból." Ma azt gondolom, hogy egész Európa számára kell hasznosítanunk ezt a hatalmas folyót, úgyhogy még sok munkánk lesz vele. Azt is szeretném aláhúz­ni: tisztában vagyunk vele, hogy ez csak egy vita a várható sok közül. A parlament kezd igazivá válni, én ezt őszinte szívvel becsülöm és üdvözlöm. De ugyanakkor azt is gondolom, hogyha az állásfoglalá­sunk megtörténik, akkor nem lehet joga senkinek újrakezdeni olyan kérdéseket, amelyeket már maga a parlament is lezárt. A szélsőséges indulatokra nincs szükségünk. Úgy gondolom, hogy tanulnunk kell még a demokráciával élni, a demokrácia eszközeit to­vább kell fejlesztenünk, de ugyanakkor tiszta szív­vel óvom magunkat az anarchiától, mert az nem ve­zeti ki a magyar gazdaságot és a magyar társadalmat a bajokból. E gondolatok jegyében kérem a Tisztelt Ország­gyűlést, szíveskedjék a jelentésünket elfogadni. Kö­szönöm. (Taps.) ELNÖK: Dr. Nemes Tamás, Komárom megyei képviselőtársunké a szó. Dr. NEMES TAMÁS: Tisztelt Országgyűlés! Tisz­telt Képviselőtársaim! Lehet-e ebben a teremben lassan egy napja folyó, az országban pedig hetek, hónapok, sőt évek óta folyó vitában valami újat még mondani? Úgy hiszem, hogy nem sokat. Ha azonban azt mondóméi Önök­nek, hogy választókerületemhez tartozik a nagyma­rosi bögének úgynevezett esztergomi és pilismaróti öblözete, akkor talán az Önök elé került anyagokból mindenki előtt világos, hogy két olyan öblözet van a választókerületemben, ahol rengeteg probléma adódik. Hiszen mindkét név sűrűn fordul elő mind az egyik oldalról, mind a másik oldalról kapott anya­gokban. Megmondom Önöknek őszintén, hogy én már évek óta hármas nyomás alatt élek. Két oldalról össztűz alatt állok, jönnek hozzám az anyagok a hivatalos szervek részéről és jönnek hozzám az anyagok az úgynevezett alternatívok részéről. Ezt önök mind­annyian elmondhatják magukról. Talán többet kap­tam és abban különbözhetek Önöktől, hogy én a hivatalos részről számos kilogrammnyi anyagot kap­tam, míg az alternatívok részéről valószínűleg ugyan­annyit mint önök, ez néhány dekára tehető. Egy másik nyomás alatt is élek, mint képviselő, amikor azt nézem, hogy ennek a beruházásnak a megvalósítása a területemen milyen előnyökkel és hátrányokkal járhat. Előttem vannak a jól látható előnyök, hátam mögött vannak azok a valószínűsít­hető vagy vélt veszélyek, amelyekkel az utóbbi idők­ben egyre gyakrabban találkozom. Ezen kívül még egy harmadik nyomás alatt is él az ember mint kép-

Next

/
Oldalképek
Tartalom