Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.
Ülésnapok - 1985-30
2417 Az Országgyűlés 30. ülése, 1988. október 7-én, pénteken 2418 Kedves Képviselőtársaim! Ha arra gondolok, hogy milyen kedves és idillikus lehetett a budai hegyvidék és a Dunapart a honfoglalás idején a Hilton Szálló és a Halászbástya, valamint a vár és a szép hidak nélkül, mégis úgy érzem, hogy a magyar építészek szemet gyönyörködtető városképet varázsoltak a XX. század végére ide. Remélhetőleg a táj képe a Duna-kanyarban sem csorbul jobban a vízierőmű felépítésével, mint csodálatos Budapestünké. Sokat gondolok a szerencsétlen Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumra, akik eddig állták a sarat. Mert éjt nappallá téve csak vízilépcsővel foglalkoztak megalakulásuk óta. Noha ez csak részfeladatuk lenne és sokkal súlyosabb környezetvédelmi, vízgazdálkodási gondokat, problémákat emiatt félretettek. Most már amiatt aggódom, hogy az ellenzék ne duzzasszon akkora gátat, hogy a Duna visszafelé folyjék! (Derültség.) Kezdetben tetszettek az ellenzők nyílt megnyilvánulásai, érvelései, hiszen nemcsak én gondolom, amit Hérodotosz mondott; idézem: „Ha az egymással ellenkező nézeteket nem adják elő, nem lehet a jobbikat kiválasztani; az ember akkor azt kénytelen követni, amelyet kifejtettek. Mígha a másikat is előadják, lehetséges a választás." (Taps.) Éppen ezért saját lelkiismeretem megnyugtatása és a tárgyszerű megítélés érdekében több ellenző csoportosulás megnyilvánulására is elmentem, hogy tisztán lássak. Ekkor azonosultam azonban azzal a platóni gondolattal, hogy - ismét idézném -: ... „Minden tudás, ha el van szakítva az igazságtól és a többi erénytől, csak agyafúrtság és nem bölcsesség". Tisztelt Ház! Még egy fontos dolgot kívánok felemlíteni, amelyet már a múlt évi kormányprogram vitájában is kiemeltem, mint káros hatások, rossz koncepciók a beruházás-politikában. Mármint vannak olyanok, amelyeket nem fejeztünk be teljesen. Remélem ez nem olyan lesz. Ismételni tudom csak magamat, és remélem alátámaszthat a közvélemény is, hogy nem szabad titokban pár embernek egy demokratikus jogállamban ilyen felelősségteljes és igen komoly költségű beruházást eldönteni tíz- és félmillió magyar állampolgár nevében. Az adófizetők zsebéből kivett pénzzel nemcsak az országgyűlés előtt, hanem a nép előtt is mindig el kell tudnunk számolni! Bízom benne, hogy politikánk, amely toleranciával figyelte a vízilépcső építéséből származó konfliktusokat, sokat tanult és tapasztalt, és levonhatta a megfelelő tanulságokat, így a jövőben a demokrácia csatornáin keresztül időben informálódik a nép akaratáról, hozzáállásáról. Fontosnak tartom a jó elemző munkát, a jó és független tudományos szakvéleményt, hogy döntéseink megalapozottak legyenek. A megvalósításra pedig nem lehet receptura a régi magyaros szemlélet és átok, háromszor-négyszer annyi ideig húzni, halogatni a döntés után a kivitelezési munkát, mert ez nagyon sokba kerül. Láttunk példát rá Ausztriában, ahol három év alatt építettek egy olyan művet, amit mi hét évig akarunk rosszabb és alacsonyabb színvonalon — például partépítés, parkosítás, kerékpárutak megvalósítása nélkül — elvégezni. Ezt a fajta szemléletet és gondolkodást szűkös anyagi lehetőségeink ellenére is sürgősen ki kell irtanunk a jelen felfogásainkból. Az elmúlt időszakban a vízilépcső építésének a sajtó-propagandája sem volt jó, a kormány permanensen defenzívába került, mivel az ellenzék a nép nyelvén érvelt és magyarázott, mi pedig nehézkesen, kevés meggyőző erővel tudtunk csak ellentámadni. Ismételten kérek mindenkit, aki az emberek vezetésével, emberekkel foglalkozik, hogy fogadja el és azonosuljon a reformkor nagy politikusának, Eötvös Józsefnek gondolataival: „Sokszor haliam, hogy a nép egész igazságot nem tűrheti, de úgy találtam, még kevésbé tűri a féligazságokat, melyeknél csaknem mindig érzi, hogy azok tulajdonképp félhazugságok." A miniszteri tájékoztató elfogadása mellett voksolva köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A szünet előtt még egy képviselőtársunkat meghallgatjuk. Kérem fegyelmezettebb figyelmüket. Következik Simon Péter képviselőtársunk. SIMON PÉTER: Tisztelt Országgyűlés, Tisztelt Képviselőtársaim! Az utóbbi hetekben többünket ért az a vád, hogy csupán Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium által szervezett „ausztriai hajókirándulás" benyomásai alapján alakítjuk ki véleményünket. Ezért engedjék meg, hogy egészen röviden, utalásszerűén bemutassam azt, hogy hogyan készültem fel a napirend vitájára. Először is figyelemmel kísértem a sajtó, rádió, televízió egyre szaporodó írásait, híradásait, a kibontakozó vitát. Kíváncsi voltam a beruházást ellenzők véleményére is, ezért részt vettem a Duna kör szeptember eleji rendezvényének első két napján. Ezután a helyszíneken tájékozódtam az építés előrehaladásáról, megnéztem a greifensteini vízlépcsőt, a környező Duna menti ligeterdőt. Időrendben ezt követően kaptam kézhez a minisztérium tájékoztatóját, megszereztem az egyes parlamenti bizottságok számára készített külön tájékoztatókat is, mindezeket gondosan tanulmányoztam. Részt vettem a terv- és költségvetési bizottság napirendet tárgyaló ülésein is. Ugyancsak gondosan tanulmányoztam a beruházás ellenzőitől kapott számos felhívást, tanulmányt. Mivel a Duna köriek a beruházás elleni egyik érvként a kiskörei, szerintük egyértelműen kedvezőtlen tapasztalatokat is felsorolták, a múlt héten több képviselőtársammal együtt megnéztem a kiskörei vízlépcsőt, ellenőriztem a vonatkozó Duna köri felvetéseket. Itt az ülésszakon kaptuk kézhez a MTESZ szakmai összefoglalóját, ami segített a további tájékozódásban, gondolkodásban. A Magyar Tudományos Akadémia tegnap kézhez vett jelentései viszont nem tették könnyebbé számomra a válaszadást arra, hogy:
