Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-30

2385 Az Országgyűlés 30. ülése, 1988. október 7-én, pénteken 2386 Ezzel szemben képviselőtársainkat elviszik ausztriai bemutatóra, pedig a vízépítészek nálam sokkalta jobban tudják, hogy az ausztriai Duna középszakasz-jellegű folyó és ez vízierőművek szempontjából ég és föld közötti különbség a mi, saját hordalékán folyó alsószakasz-jellegű Dunánkkal szemben. így a kettő mindennemű összehasonlítása képtelenség. (Taps.) Továbbmegyek. A Szovjet Kultúra Házától hivatalos papíron kaptam meghívót a „Plotyira" című természetvédelmi film megtekintésére. Nem olvasom fel a meghívón található idézetet a filmből, mert joggal vádolhatnának demagógiával. Pár képviselőtársammal együtt elmentünk a vetítésre, de ott sajnálattal közölték velünk, hogy egyelőre levették a film bemutatását programjukról. Mi ez, ha nem a közvélemény manipulálása? Aki igaz ügyet képvisel, annak ilyen dolgokra nincs szüksége. Felmerül az ismert bank báni kérdés. Ezzel eljutottunk a kérdés legkényesebb, politikai oldalához. Egész akadémiai vezető tevékenységem során fokozottan ügyeltem arra — bizottságaink nem egy tagja hangos rosszallását és kritikáját kiváltva —, hogy a kérdés ne kerüljön politikai síkra; mindig is úgy gondoltam, hogy északi szomszédunkkal békésen kell együttműködnünk. Ismerem és becsülöm a csehszlovák környezetvédelmi intézeteket és azok kutatóit. Ismereteik sok tekintetben jobbak a mieinkénél. Lehetetlennek tartom, hogy máris felhangzó aggályaik vezetésüket előbbutóbb meg ne győzzék arról, hogy ebben a formában az erőmű számukra épp oly rossz, látszólagos gazdasági előnyök ellenére, mint ami számunkra. Mindenesetre dr. Szilágyi Gábor képviselőtársamnak az inszinuációját a politikai indulat vonatkozásában az akadémia részéről a leghatározottabban vissza kell utasítanom. Önkritikusan meg kell állapítanom, hogy számomra a környezetvédelmi érvek a 80-as évek közepéig nem voltak igazán jelentősek. Ma azonban 1988 vége felé járunk és az egész földre vonatkozó környezeti katasztrófa rémlátomásait az utóbbi két év világtapasztalatai sajnos túlontúl is igazolták. Igaz, hogy nem mi irtottuk és irtjuk ki Brazília, Afrika és Közép-Ázsia trópusi erdőit, és a Dunavölgye a földméretű folyamatokban valószínűleg csekélyke részben szerepel. De azt se feledjük, hogy Magyarország 500 milliméteres csapadékával a mezőgazdasági művelés határán táncol és csak 50-100 milliméteres csapadékhiány zavarja meg a növénytermesztést pár éven keresztül és máris nemzeti méretű mezőgazdasági katasztrófával számolhatunk. Sajnos ez nem apokaliptikus rémálom, a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi osztálya foglalkozott ezzel a kérdéssel és következtetései egyáltalán nem biztatók. Nekünk nemcsak minden hektár erdő, főleg árerdő, de minden egyes fa és köbméter víz is számít. Ilyen háttérrel kell döntéseinket mérlegelni. Valóban struccpolitika lenne tudomásul nem venni, hogy a beruházás víz- és környezetvédelmi tekintetben legvitathatóbb bősi része gyakorlatilag elkészült. így ma már csak az üzemmódról és a Dunából elvezetett vízmennyiségről lehet és kell vitázni. A bősi duzzasztótól azonban, ha eltekintünk a csúcsra járatástól, elválasztható a nagymarosi vízierőmű. A tervnek a hajózás javítására vonatkozó része olcsóbban, a környezet és a táj veszélyeztetése nélkül is megoldható. Nem merném javasolni az előbb említett barátsági indokok miatt az Országgyűlésnek szerződéseink egyoldalú fölmondását. A nemzetközi jogban azonban létezik egy úgynevezewtt clausula rebus sic stantibus, magyarul: ha a szerződéskötés óta a körülmények alapvetően megváltoztak, a szerződés módosítható, vagy alkalmazása felfüggeszthető. Senkit sem lehet kényszeríteni arra, hogyha akár saját hibájából jutott el a szakadék szélére, oda bele is ugorjék. Javaslom ezért most a nagymarosi vízlépcső munkálatainak felfüggesztését. Tekintettel arra, hogy közös Duna-völgyi gondokról van szó, javaslom továbbá, hogy az összes érintett ország független környezetvédelmi, vízépítészeti és energetikai szakemberei szakterületileg kiegyensúlyozott összetételben a mai ismereteink birtokában vitassák meg az egész kérdést a Duna-völgy közös problémájaként. Meghívnám az NSZK, Ausztria, Csehszlovákia, Románia, Bulgária és nem utolsó sorban a Szovjetunió szakembereit. Különösen a szovjet szakembereknek vannak valódi tapasztalataik hasonló jellegű erőművekkel A természettudományos vizsgálatok mellett elengedhetetlennek tartom a társadalomtudományi analízist is. Nagymaros nem szalad el, a bősi erőmű beindításának és óvatosabb, azaz nem csúcsüzemi járatásának tapasztalataival gazdagodva, valamint a járulékos beruházások mindkét részéről történő befejezése után, később akár az eredeti tervhez is vissza lehetne térni. A kiút most csakis a presztízs-szempontok elvetésére épülő, az ellenérveket is reálisan mérlegelő, ésszerű kompromisszum lehet. Javaslom tehát a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a kormány előterjesztését ne fogadja el; javaslom továbbá, hogy az Országgyűlés határozattal döntsön a nagymarosi vízierőmű munkálatainak felfüggesztéséről vagy elhalasztásáról - a kettőt azonos értelemben használom —, továbbá kötelezze az Országgűlés a kormányt arra, hogy az építkezést ne folytassa addig, míg a járulékos környezetvédelmi beruházások, különösen a biológiai szennyvíz-tisztítás berendezései a határ mindkét oldalán teljesen el nem készülnek. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Következő felszólaló Káldi Endre GyőrSopron megyei 9-es választókerületben megválasztott képviselő. KÁLDI ENDRE: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Győr-Sopron megye északnyugati körzetének vagyok képviselője, ahol a vízlépcső tározója és a dunakiliti duzzasztómű épül. A duzzasztómű hatáskörzetében 13 község és kistelepülés húzódik meg. E Duna-tájon, a szorosan vett Szigetközben, a Nagy-Duna és a Mosoni-Duna által határolt