Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-30

2371 Az Országgyűlés 30. ülése, i tetett feltételek kikötése mellett vegye tudomásul. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Következik dr. Szilágyi Gábor, az épí­tési és közlekedési bizottság titkára. DR. SZILÁGYI GÁBOR: Tisztelt Országgyűlés! Az utóbbi évtizedben kevés olyan napirendje volt az Országgyűlésnek, amely a maihoz hasonló érdeklődésre tarthatott volna számot. Különösen az értelmiség és az ifjúság egy jelentős rétegét sike­rült a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer pártolói­nak vagy ellenzőinek táborába állítani. Röpködnek az érvek és ellenérvek, szenvedélyek és indulatok szabadulnak el, szélsőséges megnyilvánulások, nem­egyszer vádaskodások és rágalmak tarkítják az ekörül folyó vitát. Tudósok tudósokkal, szakértők szakértőkkel üt­köznek, idéznek hazai és nemzetközi nagyságokat, tértől és időtől függetlenül tesznek összehasonlí­tásokat, vonnak le jelenünkre és jövőnkre megala­pozott vagy megalapozatlan következtetéseket. Mindez ma szépen belefér a nyitottság és nyíltság politikájának színes kavalkádjába. A szélsőséges megnyilvánulásokat, a vadhajtásokat leszámítva, meg­újuló demokratizmusunkhoz tartozónak tartjuk ezt a vitát, amely mozgatója lehet társadalmunk fejlődé­sének. Ugyanakkor nem titkoljuk, sokunkban vannak kérdőjelek, amelyekre ma még nincs kielégítő vála­szunk. A vízlépcsőrendszerrel kapcsolatban hosszú ideig gyenge, vagy majdnem a nullával volt egyenlő a tá­jékozódásunk, amiért mi, képviselők is felelősséget érzünk. Egyszerűen megelégedtünk azzal, hogy az e tárgyban kötött nemzetközi szerződést, melyet kor­mányunk a Csehszlovák Szocialista Köztársasággal kötött, mint az Elnöki Tanács törvényerejű rende­letét utólag tudomásul vettük, s nem vizsgáltuk a dolgok mélyebb összefüggését. Mentségünkre legyen mondva, hogy 1977-ben jobban ment az ország sze­kere, mint napjainkban. A környezetvédelem sem volt ennyire előtérben, mint mostanában. Úgy gondo­lom, a történeti visszatekintésnek nincs sok értelme. Azóta a tájékoztatást mennyiségben és minőség­ben, elméletben és gyakorlatban megkaptuk, erről az úgynevezett független társadalmi csoportok is gondoskodtak. Remélem, megbocsátják nekünk, hogy az egymásnak ellentmondó információdömpinggel nehezen birkóztunk meg, azt a sok-sok irodalmat, röpiratot nem tudtuk kellő alapossággal átvenni, elsajátítani. Az építési és közlekedési bizottság már korábban tervezte a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer épít­kezésének megtekintését. Ezért talált körünkben kedvező visszhangra az Országgyűlés irodájának és a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium­nak az a kezdeményezése, hogy fakultatív alapon, a gyakorlatban ismerkedjünk meg a mű koncepció­jával, célkitűzéseivel, kivitelezésével, környezeti ha­88. október 7-én, pénteken 2372 tásával, az építkezés menetével, a várható eredmé­nyességével. Bizottságunk 23 tagja közül kettő kivételével a gyakorlatban mindenki megtekintette a vízlépcső­rendszer építkezését. Tisztelt Országgyűlés! A víziúton szerzett tapasz­talatok birtokában folyó év szeptember 20-án meg­tárgyaltuk a környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter előterjesztésében a bős-nagymarosi víz­lépcsőrendszer beruházási helyzetéről szóló tájékoz­tatót. A vitában kifejezésre jutott, hogy a beru­házás jelentősen előrehaladott, visszafordíthatatlan, s olyan kényszerpálya, amelyiken ha tetszik, ha nem, mégis végig kell menni. Érzékeljük a felelősség nagy­ságát. Éppen ezért támogatjuk a mű mielőbbi befe­jezését és nem a leállítását. Meggyőződésünk, hogy ellenkező esetben jelentős károkat okoznánk az or­szágnak. Ülésünkön komoly bírálat érte a kormányt a tá­jékoztatási kötelezettség elmaradásáért, majd annak lassúságáért, többek között azért, hogy a terepet olyan csoportok uralták, akik a vízlépcsőrendszer ügyét politikai céljaik szolgálatába állították. Bi­zottságunkon belül is természetesen megoszlottak a vélemények; a szavazatarány is mutatja; a jelenlévő 15 tag közül 13 a folytatás mellett, kettő ellene szavazott. Tegnap az egyik szünetben mind a 23 tagja a bizottságnak támogatta azt a jelentést, melyet miniszter elvtárs előterjesztett. Mások úgy érezték az ülésen, hogy a kormányzat defenzívában van, — mint­ahogy az előttem szóló bizottsági elnök, Berdár elv­társ is mondotta, — nem mutatott kellő határozott­ságot. Komplex beruházásról lévén szó, elvárható lett volna, hogy valamennyi érdekelt tárca a maga érveivel időben lépjen porondra. Végül ez eléggé a környezetvédelmi és a vízgazdálkodási tárca asztala maradt. A napirend feletti vitában kifejezésre jutott az is, hogy a tömegkommunikációs eszközök kezdetben az újonnan alakult szervezetek kezdeményezéseit karolták fel, egyértelműen azokat támogatták. A la­kosságban a vízlépcsőrendszerrel szembeni kételye­ket, a bizalmatlanságot erősítették. Csak az utóbbi egy-két hétben lett tárgyilagosabb a tájékoztatás. Egyre több olvasói levél, a Hazafias Népfront Nagy­marosi Nagyközségi Bizottsága, s a valóban pártat­lan szakértők, a Vásárhelyi Pál Társaság, a MTESZ szakértői is hallatták igenlő szavukat. Ülésünkön továbbra is nagy érdeklődést váltot­tak ki a gazdasági, ökológiai kérdések, amelyekre kielégítő magyarázatot kaptunk, többek között a felszín alatti vízszennyezésre vonatkozóan is. Je­lentjük az Országgyűlésnek, hogy bizottságunk úgy látja; a kivitelezési munkák az ütemezésnek meg­felelően haladnak, a szükséges építési kapacitás ren­delkezésre áll. Operatív munkacsoport egyezteti az érdekeltekkel az építéssel kapcsolatos kérdéseket, a kivitelezés során felmerülő gondok, problémák megoldását. Egyes részmegoldásokat szükség szerint megvitatnak; ha indokoltnak tartják, egyeztetés után változtatnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom