Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-29

2297 Az Országgyűlés 29. ülése, 1988. október 6-án, csütörtökön délelőtt 9 órakor 2298 késlekedtünk, és elmulasztottuk a reform továbbvitelét a gazdaságilag kedvezőbb időszakban. A késedelmet ma már nem tudjuk meg nem történtté tenni, ezért a reformfolyamatot fel kell gyorsítani, és akik szemünkre vetik, hogy az ütem túl gyors, azoknak figyelembe kell venniök, hogy a lemaradást változatlan ütemű cselekvéssel nem lehet behozni. Tisztelt Országgyűlés! Az adóreform működésének értékelésekor arra a következtetésre jutottunk, hogy az új adórendszer egy azzal nem adekvát gazdasági szabályozórendszerbe került beillesztésre; aminek következtében a meglevő ellentmondások kiéleződtek. Az adórendszer működése szempontjából kedvezőtlen helyzetet hozott létre, hogy a gazdaságirányítási munkában nem tudtuk megteremteni a korábbinál lényegesen magasabb követelményeket támasztó közgazdasági környezetet, amelyet az adóreform meghirdetésekor az új adórendszer hatékony funkcionálása egyik legfontosabb előfeltételének tartottunk. Az ár- és bérreform tekintetében még a vitáknál tartunk. Nem sikerült előrelépni a veszteséges tevékenységek támogatásának szükséges mértékű leépítésében, a gazdaságtalan export kiszorításában. Nem történt eddig érdemi előrehaladás a termelés hatékonyságának és minőségének javításában pedig ez mutatná, hogy megindultunk a fejlődés útján. El kell ismerni viszont azt, hogy az állami gazdálkodás politikájában a kormányzat azért került zavarba, mert a nagyon lassan növekvő jövedelemtömeg mellett a korábbi időszak vállalásai ma olyan kiadási kötelezettségeket hárítanak a kormányra, amelyek a jelen időszakban behatárolják cselekvési lehetőségeinket. A vázolt körülmények között az adórendszer nem tudja maradéktalanul betölteni a neki szánt szerepet, a gazdasági folyamatok kedvező irányú befolyásolását: A várt hatás csak igen korlátozott mértékben bontakozhatott ki eddig. A gazdálkodó szféra és a közvélemény is hajlamos a gazdaságirányítási magatartás zavarait is az adóreform számlájára írni. Nem tagadható ugyanakkor az sem, hogy az adóreform maga is hozzájárult egy sor kedvezőtlen tendencia felerősítéséhez. Ez legszembetűnőbben az inflációs folyamatok felgyorsulásában, felszínre kerülésében, a vállalkozási érdekeltség érzékelhető csökkenésében jutott kifejezésre; Mindezek alapján világossá vált, hogy a jelenlegi adórendszer csak a gazdaságirányítás gyökeres reformjának végigvitele esetén töltheti be érdemlegesen a gazdaság működőképességének, versenyképességének támogató szerepét. A reformintézkedésekben a konzisztenciahiány visszavonulással nem oldható meg, vagyis az adórendszert nem igazíthatjuk a megreformálatlan, vagy részben megreformált gazdasági és társadalmi mechanizmusokhoz. A megoldás az, hogy a reformokat felgyorsítjuk és ezzel együtt az egyáltalán nem tökéletes adórendszerünket is továbbfejlesztjük. Ezekhez a nagy feladatokhoz bátrabb, erőteljesebb, radikálisabb reformpolitikát kell folytatni a kormánynak. Igaz tehát, hogy a kormányzat cselekvési mozgástere rövid távon nagyon kicsi, de azért rövid távon is keresni kell a kiadások csökkentésének a lehetőségét. Indokolt határozottan, de szelektíven felülvizsgálni a költségvetés kiadási oldalán szereplő tételeket úgy, hogy a csökkenés főként a veszteségforrásokat sújtsa. Helyeseljük, hogy a kormány változatlanul preferálja azokat a területeket, a korábbi helyes politikai döntéseknek megfelelően, amelyek a társadalom egészének jövőjét szolgálják, mint az oktatás, az egészségügy és ehhez hozzá kell tenni a kutatást is, amelyik a gazdasági előrehaladás egyik sarkalatos kérdése. • A kormánynak egyértelműen tisztáznia kell, hogy melyek azok a gazdasági, társadalmi területek, amelyeket az adórendszeren belül lehet, kell preferálni, és melyek azok, amelyeket más eszközökkel, szabályozásokkal kell támogatni. Tisztelt Országgyűlés! A gond tehát igen nagy és a megoldás már csak azért is sürgető, mivel a problémák egyre halmozódnak, s ha késlekedünk, sokkal több és nagyobb bajt kell majd elhárítanunk. A kormánynak ezért olyan programokat kell javasolni a Parlament felé, amelyek a mainál világosabban mutatják meg a kivezető utat a mai nehéz helyzetünkből. Az ad hoc bizottság szembekerült azzal a kérdéssel,- hogy a mai helyzetben milyen lehetőségek vannak az adótörvények már felismert, kedvezőtlen hatásainak kiküszöbölésére, az adótörvények, különösen a személyi jövedelemadó belső inkonzisztenciáinak megszüntetésére, a koncepcionális problémák megoldására. Be kellett látnunk, hogy mindent egyidejűleg és főként már most, a jelenlegi ülésszakon megoldani nem lehet. Erre a kormány nem volt képes felkészülni már csak azért sem, mert ehhez további tapasztalatok gyűjtése és azok mélyreható elemzése szükséges. Hiba volna most alapos előkészítés nélkül koncepcionális változtatásokat végrehajtani. Ezért az ad hoc bizottság a többi országgyűlési bizottsággal egyetértésben közreműködött olyan kompromisszum kialakítá• sában, hogy a kormány az adótörvények módosítását' három lépcsőben terjessze az Országgyűlés elé. Tudomásul-vesszük, hogy az első lépcsőben a kormány csak arra vállalkozhatott, hogy az adminisztrációt valamelyest csökkentse, a joghézagokat pótolja, kisebb mértékben mérsékelje a nem szándékolt hatásokat, és az 1989. január l-jén életbe lépő társulási törvénnyel és egységes vállalkozási nyereségadó-törvénnyel való összhang megteremtésére törekedjen. Sok javaslatot, jogos észrevételt tett magáévá az ad hoc bizottság', amelyeket most a kormány nem tud megoldani. Az ad hoc bizottság- tudatában van annak, hogy a jelenlegi korrekciók végül is nem oldják meg a már felismert problémák többségét, nem jutnak el a koncepcionális kérdésekig, a gazdaságnak az adórendszerből is adódó működési zavarainak elhárításához, az adótörvényeken belül jelentkező inkonzekvenciák kiküszöböléséhez. Bizottságunk elengedhetetlennek tartja, hogy a második lépcsőben, a decemberi ülésen a jövő évi költségvetéssel egyidejűleg terjessze be a kormány az adómértékekre és az adósávokra vonatkozó módosí- • tási javaslatait. Megítélésünk szerint ugyanis nem • dönthetünk felelősséggel az adómértékekről az ország