Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.
Ülésnapok - 1985-28
2239 Az Országgyűlés 28. ülése, gunk felnőtt-e ahhoz, hogy képes legyen így együttműködni a világgal, képes legyen a tőkés világ előnyeit hasznosítani a szocializmus építésében. Nagyon jókat tudok erre vonatkozóan mondani. Szó volt itt az olimpiai dicsőséges győzelmekről, és arról, hogy ünnepelni fogjuk olimpiai győzteseinket, ezeket a magyar agyakat, meg kitartó idegrendszerű fiúkat és lányokat. Azt hiszem, hogy nagyon sok ilyen agy és kitartó idegrendszerű magyar ember létezik, és biztosan elő is jönnének, ha előcsalogatnánk őket. Csongrádban, amikor a kormányprogramot bejelentette Grósz elvtárs, utána két hét múlva indítottunk egy menedzseriskolát. Csak szondázásból javasoltam, hogy vajon jelentkezik-e 20—30 olyan valaki, aki érdeklődik ezek után a modern újfajta dolgok után, hogy tőzsde, tőke, váltó meg kamat, társaságok, részvénytársaságok, korlátolt felelősségű társaságok, hogy egyáltalán tudjunk ezzel bánni, mert a fiatalok nem ismerték, s akik ismerték már idősebbek, elfelejtették — ez az igazság. Nem 20-an, vagy 30-an jelentkeztek erre a menedzseriskolára, hanem 100-an. Megdöbbentünk rémesen és főleg a helyi politika ijedt meg, most mi lesz itt, ha ilyen új törekvésekre enynyien jelentkeznek, akkor talán fölborul a. rend. Meg is tettek mindent, hogy ne sikerüljön ezt az iskolát elindítani — pénz se volt rá, meg egyéb se. Azt mondták a hallgatók és ez bizonyítja kérem, hogy igazi menedzserek, hogy ők hajlandók tandíjat fizetni, hogy tanulhassanak. 1000 forintot fejenként befizettek, és itt is van hat kedves képviselőtársam, illetve az államtitkárok között is ketten, akik megtisztelték ezt a kis társaságunkat, eljöttek és a legmagasabb szintű, legnagyszerűbb magyarázatokat adták ezekről a modern idők kérdéseiről. Kérem szépen, többeket gépkocsiig kísértek a fiatalok, kérdezgetve, az egész napos foglalkozás után, amikor már el kellett tényleg indulni az esti szürkületben vissza Budapestre. Tehát, igenis agyak is vannak, meg tehetséges emberek is vannak, akikre építeni lehet. Mégis félünk, reszketünk. Marjai elvtárs ugyan most ment nyugdíjba és hát nagyon örülök annak, hogy Beck Tamás került a helyére, annál is inkább, mert a mi megyénkből indult ő is útjára (Derültség.) és hát szurkoltunk nagyon neki. Meg hát azért is, mert tulajdonképpen én úgy érzem, hogy a kormány igazán rászorulna a gazdasági istápolásra, egy kicsit szélesebb körű gazdasági szemlélet gyakorlati megvalósítására és én rögtön be is jelentkezem Beck Tamás elvtárshoz, a miniszteri bársonyszékben talán az elsők között, hogy majd fogadjon engem, mert évek óta vajúdunk. Van nekünk egy csodálatos szigetünk a Tisza holtágában, van csodálatos gyógyvizünk kérem, ez a gyógyvíz még szexuális doppingló hatással is bír, tehát még ilyen szempontból is ajánlani tudom sokaknak, akik rászorulnak, természetesen csak azoknak, és ezt a gyógyszállót mi nagyon szeretnénk megvalósítani. Ez a menedzser-társaság már pénzt is szerzett hozzá. Van olyan tőkés, aki befektetne oda 50 millió nyugatnémet márkát, van hozzá munkaerőnk, nagyon sajnálatos módon igen fölöslegben van munkaerőnk, mert körülbelül 2500-an várnak munkára és elhelyez988. október 5-én, szerdán 2240 kedésre: Tehát mi szeretnénk, ha végre kimozdulna a holtpontról ennek a szállodának, gyógyszállódénak az ügye és a Dunántúl után, meg a főváros után az Alföld kincseit is el tudnánk adni a külföldieknek. Villányi Miklós elvtárs látta is ezt a szigetet, és örült és gyönyörködött is benne. (Taps. Derültség.) Tisztelt Országgyűlés! Amiért még másodízben szót kértem, az az, hogy itt a szünetben találkoztam egy szocialista országbeli jó barátommal. És azt kérdezte tőlem, hogy tehát akkor én is a kapitalizmust támogatom, mert felszólalásra jelentkeztem. Nagyon lesújtott ez a kérdés, és pontosan ezért el kell nekem azt is most mondanom, hogy én mitől féltem a szocializmust. Mert semmiképpen sem ettől a törvénytől. Én sokkal jobban féltem a szocializmust a pazarlástól, aminek szemtanúi vagyunk még mindig és folyamatosan és sokkal jobban féltem a meg nem fizetett vezetőktől. Most Svájcban jártam, és ott valaki azt mondta nekem, hogy Magyarország, az egy korrupt ország. Lehetséges, azt hiszem, hogy ez így nem lehet igaz, semmilyen körülmények közt sem. A nem egyenlő közteherviseléstől féltem a szocializmust. Szóval körülbelül ilyesmiktől, most választóim így vetették föl nekem, hogy hát, ugye, hogyha a kormánynak van négy vadásztársasága, akkor abból adjon le hármat. Mert Mari néni is a tejre, meg hát húsra, fogához veri a garast, Hát akkor a kormány is egy kicsit verje jobban a fogához a garast. Egy maradjon meg, mert a külföldieket is meg kell vadásztatnunk, szóval az mindenképpen maradjon meg nekünk (Taps.). Tisztelt Képviselőtársaim! Egy lehetőségünk van: új értéket csak magunk tudunk létrehozni. Az már bebizonyosodott, hogy kölcsönt kapunk, de azért a vérünket, meg a csontvelőnket kell visszaadni és nemcsak nekünk, hanem hetedíziglen majd az utódainknak is. Én nagyon féltem a szocializmust a rózsaszínű jelentésektől, amik még mindig megvannak, de most véletlenül — tekintettel arra, hogy éppen a SZOT nevében szólalt föl képviselőtársam — szeretnék idézni egy szakszervezeti jelentéstől - tegnap kaptam kézhez —, a Csongrád megyei szakszervezet jelentéséből. Azt mondja a jelentés, itt szó szerint idézem: „a többség véleménye: a reform országgyűlés óta eltelt egy év gyakorlati tapasztalatai csak a kapkodást mutatják. A tömegek nem érzékelnek semmi javulást. A nyilatkozó vezetők is csak a tervezettnél jóval kevesebb adóbevételt siratják, mint fő problémát és az ipar termelékenységének, hatékonyságának növelését erőltetik a feltételek biztosítása nélkül. A termelőszférától szinte minden nyereséget elvontak, elvonnak. Ennek következtében fejlesztésre, bővítésre;, újratermelésre, megalapozásra nincs pénz. Ez pedig a gazdaság csődjéhez vezet — vélik sokan" — mondja ez a jelentés. És ebben az a legborzasztóbb, tisztelt képviselőtársaim, hogy meggyőződtem róla, hogy az emberek tényleg így látják. „A meghirdetett jelszavak között hangsúlyozott a piac meghatározó szerepe, fontossága. Kérdezik, milyen piac az, ahol a dolgozóknak kiveszik a zsebéből a végzett munkáért járó megérdemelt pénzt, sőt tuda-