Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-28

2235 Az Országgyűlés 28. ülése, Meggondolásra-érdeme s az is, hogy reform-fogalmaink a közvélemény számára kiüresednek, eltorzulnak, amennyiben az intézkedésekből csak a megszorító hatások érvényesülnek. A reformok lejáratását jelenti, ha az egyensúly kezelése során hozott kényszerű gazdasági intézkedések is reformköntösbe bujtatva jelennek meg. A társasági törvénynél azonban nem erről van szó. Ez ugyanis egyértelműen lebontja a vállalkozások bürokratikus fékeit, és a hosszú távú átalakítást célozza. Tisztelt Képviselőtársak! A társasági törvény elfogadása a külföld szemében is a reformprogram végrehajtása iránti elkötelezettségünk fontos biztosítéka. Szándékaink komolyságának, ezáltal a magyar politikának a megítélése tehát a reform előrehaladásával fonódik Össze. A reforméval, a megújuláséval, amelynek sikere döntően tőlünk függ. Hisz a külső környezet ma ehhez a korábbinál sokkal kedvezőbb politikai feltételeket kínál. Mi azt szeretnénk, hogy a talponmaradásért, a modernizációért folytatott küzdelmünket a fejlett világ ne csupán rokonszenvvel figyelje és jóindulattal kezelje, hanem a kölcsönösen előnyös együttműködés elmélyítésével ténylegesen is vállaljon szerepet abban. Ennek eléréséhez nekünk is meg kell tennünk a szükséges lépéseket. Ki kell alakítanunk azokat a kapcsolódási pontokat, társasági formákat és nemzetközileg elfogadott garanciákat, amelyek lehetővé teszik a szorosabb és tartósabb munkamegosztást. Az előttünk fekvő törvényjavaslatban ezek az esélyek benne foglaltatnak. Lépnünk kell, miközben nem téveszthetjük szem elől a legfontosabb célt: népünk boldogulását; a nemzet előrehaladását'a fejlődés fő áramlatában. Tisztelt Országgyűlés! E gondolatok jegyében ajánlom a gazdasági társaságokról szóló törvénytervezetet körültekintő, alkotó vitára és a Magyar Szocialista' Munkáspárt Központi Bizottsága nevében elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Szólásrakövetkezik Tóth Ilona képviselőtársunk, akit Veszprém megye 13. körzetében választottak meg. TÓTH ILONA: Tisztelt Országgyűlés! A napirendünkön szereplő törvényjavaslat tárgyalása és az általam is támogatott elfogadása azt a helyzetet juttatja eszembe, amikor a nagyszülő diófát ültet az unokáinak. A mostani vitánk és döntésünk reményem szerint is megindít egy olyan folyamatot, amelynek eredményeit -r úgy gondolom — elsősorban gyermekeink és unokáink élvezhetik majd és nem vagyok benne biztos, hogy mi magunk megérjük majd az első terméseket. Ennek ellenére, sőt éppen ezért gondos munkát kell végeznünk. Most az a kérdés, elültetjük-e a fát és vállaljuk-e a fáradságot és a gondokat, amelyek a nevelésével, a nyesegetésével és szükség esetén — hogy jó irányban fejlődjön —, a karóhoz kötésével is együtt járnak. Megjegyzem azt, hogy természetesen bennem is felmerültek kételyek a várható gondok körében, a lehetséges feszültségek, amelyek a törvény bevezetésével és megvalósításával együtt jár1988. október 5-én, szerdán 2236 nak. S mivel foglalkozásom szerint szakszervezeti tisztségviselő vagyok, a tapasztalataimat ezen érdeklődési körből merítettem, a törvény részleteihez ebből az aspektusból szeretnék szólni. A szakszervezeti mozgalom is részt'vett a törvény előkészítésében, ágazati és tájegységi értekezleteken fejtették ki nézeteiket a tisztségviselők, s alakították ki a mozgalom közös állásfoglalását; Megvitatták azokat a kérdéseket, amelyek a téma kapcsán a szakszervezeti tagságot foglalkoztatják. Erre alapozva hozta meg a törvény indokolásában is elhangzott állásfoglalást a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége. A vitában a tagságunk kételyeit is kifejezésre juttatva kérdezte és kérdezi ma is: merre megyünk, belátható-e a gazdasági és ideológiai út, amelyen az első lépést a gazdasági társaságokról szóló törvény megalkotásával tesszük meg? Erre nagyon sokféle válasz adható, kutatjuk és keressük mi magunk is ezeket a válaszokat. Egy válaszban közös a-véleményünk — a Szakszervezetek Országos Tanácsának — abban, hogy támogathatók a törvény előkészítői abban, hogy a vegyes tulajdonú gazdaság megteremtésével egy versenyképesebb, a célkitűzéseinket eredményesebben megvalósító szocialista társadalom működéséhez kívánják a feltételeket megteremteni. Gondosan tanulmányoztuk a társasági törvény megalkotásának indokait, céljait, s az a véleményünk, hogy ezek olyan célok, amelyeket a szakszervezeti mozgalomnak is támogatnia indokolt. Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell azt is, hogy a társadalmi rendszerünkben továbbra is az állami vállalatok és a szövetkezetek jelentik a gazdaság alapformáit, s ezek gyarapítása és hatékonyabb működtetése a legfőbb cél. Azt gondolom, hogy az új törvény megalkotásával a gazdálkodási formák változatos kombinációjának kialakítása válik lehetővé, növekszik a piaci szereplők száma, de erősödik a piac szerepe is. Az új gazdálkodási formák új munkahelyet is jelentenek, s a törvény ezáltal mérsékelheti az egyre erőteljesebben megjelenő foglalkoztatási gondokat. A szakszervezetek nézőpontjából vizsgálva a törvényjavaslatot elmondhatom, hogy nekünk minden új munkahely egyre inkább fontos. Fontos akkor is, ha ez együtt jár különféle tulajdonformák közötti munkaerő-áramlás fokozásával, s az is várható, hogy a kvalifikáltabb és a jobb munkaerő nagyobb valószínűség'gel az új formák szerint működő, s ezen belül is a külföldi érdekeltséggel létrejött szervezetekhez fog átpártolni. Ez a következmény a jelenlegi bérrendszernek a problémáit is valószínű, hogy számunkra pontosabban jelezni fogja. A magántulajdonban lévő termelőeszközök arányának a megnövekedésével növekedni fognak a jövedelemkülönbségek is. A törvény indoklásában ez is elhangzott. Én is felhívnám erre a figyelmet. Annál is fontosabb feladatunk ennek a megtétele, mert az átlagos keresetűeknek a jövedelmi viszonyai jelentős ütemben romlanak, az átlagosnál alacsonyabb jövedelmet kapó dolgozók, a pályakezdők, kisnyugdíjasok megélhetési esélyei közvetlenül veszélyeztettek, amely miatt a szakszervezeti mozgalom aggodalmát és saját félelmeimet is ki kell fejeznem. Az bizonyosnak