Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-28

2229 Az Országgyűlés 28. ülése, 1988. október 5-én, szerdán 2230 hogy a gazdaságunkban ma még nagyon csekély, a bü­rokrácia által akadályozott tőkeáramlás fokozatosan meginduljon, mozgásba jöjjenek a megfelelően nem hasznosuló, lekötött eszközök. A felszabaduló források önmagukban is jótékony hatást gyakorolhatnak gazdaságunk működésére, amely oly mértékben szűkölködik erőforrásokban. A társasági törvény új értelmet és ösztönzést adhat a lakossági megtakarításoknak. A nagyobb jövedel­műeknek ma gyakorta jellemző pazarló és értelmetlen fogyasztás helyett olyan vonzó értékesülési, befekte­tési lehetőségeket kínál, amelyek egyben általános tár­sadalmi, gazdasági céljaink eléréséhez is hozzájárul­hatnak. A korszerű társulási lehetőségek komoly vonzerőt gyakorolhatnak a külföldön működő tőkére is. Az új szabályozás lehetővé teszi; hogy a külső erőforrá­sok ne pusztán az új alapítású vegyesvállalatokon ke­resztül jussanak be gazdaságunk vérkeringésébe, ha­nem közvetlenül a magyar kis-, közepes- és nagyválla­latokkal történő betársulás útján is. Ily módon széles körben válhatnak elterjedtté Magyarországon is a kül­földi befektetők előtt ismert és alkalmazott vonzó, korszerű piaci formák. A törvényjavaslat elfogadása azt jelentené, hogy a jogalkotás szintjén is jelentős nyitás valósul meg a fej­lett piacgazdaságok mechanizmusai felé, a tőkeáram­lás és tőkepiac megteremtésében minőségileg új sza­kasz kezdődhet. Mindez egyben egy új szemlélet meg­honosodását; a vállalkozás felértékelődését is fokoza­tosan magával hozná. Egy-egy adott tevékenység hasznosságának, ered­ményességének az eldöntésében pedig a piac értékesí­tésének érvényesülése objektív mércét jelentene. Ez egyúttal hozzájárulhatna annak az értékrendbeli tor­zulásnak a felszámolásához, amely ma a gazdasági élet legkülönbözőbb területein okoz működési zavart, fe­szültséget, elbizonytalanodást. • A magyar gazdaság általánosan tapasztalható nem­zetközi térvesztésének egyik oka az átfogó szerkezet­átalakítás elmaradása, illetve lassúsága. A szerkezeti megújulás felgyorsítását elősegítheti, ha bővülő teret kapnak a dinamikus társas' vállalkozások. Ez azt je­lentheti, hogy mind a konvertibilis, mind a rubelelszá^ molású piacokhoz való alkalmazkodás a hazai verseny erősödésével együtt valósul meg. Nem szabad megfe­ledkeznünk arról sem, hogy az alkalmazkodás folya­matában így természetes módon mehet végbe a kivá­lasztódás. A nemzetközi tapasztalatok arra utalnak, hogy ez a kényszer a legerőteljesebben a kis- és közepes válla­latok esetében jelentkezik. Rugalmasságuk, mozgé­konyságuk lehetővé teszi ugyanis számukra, hogy ver­senyhátrányaikat nagyobb kockázatvállalással, külön­féle termelési és értékesítési kapcsolatok kiépítésével, a tőkeáramlásba való erőteljes bekapcsolódással ellen­súlyozzák. Az új társasági törvény által kínált társulási formák tisztább viszonyokat teremthetnek a gazdálkodásért viselt felelősség kérdésében. A gazdasági társaságok­ban a gyakorlatban jobban megvalósulhat az a régóta vallott elvünk, hogy a vállalkozás sorsát érintő dönté­seket ott hozzák meg, ahol legnagyobb a tájékozott­ság, legközvetlenebb az érdekeltség. Ez természetsze­rűleg együtt jár azzal, hogy a döntés következményeit is elsősorban a társas'vállalkozásnak kell viselnie. Az eredményességben való érdekeltség, a piaci verseny által teremtett teljesítménykényszer a társaságok el­terjedésével fokozatosan átitathatja a társadalom egé­szének működését: Hozzájárulhat új, vonzó gazdálko­dási, erkölcsi értékek megjelenéséhez, mint például a gazdálkodási önállóság, a közös és egyéni önmegvaló­sítás, a kockázatvállalás és az együttműködésre'kész magatartás, mások érdekei és igényei iránti figyelem, az eltérő értékekkel szembeni türelem, az üzleti be­csületesség és megbízhatóság 1 . Napjaink világgazdaságának „sikerországait" is ezeknek az értékeknek a tudatos vállalása jellemzi. A megújulás iránti fogékonyság hozta őket abba a helyzetbe, hogy a sokrétű kihívásoknak a társadalom belső tartásának megőrzésével és megszilárdításával egyidejűleg képesek eredményesen megfelelni. A magyar gazdaságban nagy erők szunnyadnak, amelyek kibontakoztatásához azonban megfelelő ke­reteket, csatornákat kell kiépíteni. A társadalmi tulaj­don összekapcsoló szerepét megerősítve lehetőséget kell biztosítani a különböző tulajdonformák szerve­zett együttműködését biztosító vegyesválallkozások számára. Az állampolgári vállalkozások új formáinak megteremtésével jelentős nyitást hajthatunk végre az egyéni kezdeményezések ösztönzésében és mozgáste* rének kiszélesítésében. Ennek igényét jól mutatja a vállalkozások terén eddig tett lépéseink fogadtatása, amely egyben felhívja a figyelmet a még létező szük­ségtelen korlátokra, akadályokra is. Olyan viszonyo­kat kell teremtenünk, amelyek nem szabnak gátat az értelmes, az egyén és a társadalom számára egyaránt hasznot hozó üzleti tevékenységnek, nem kényszeríte­nek valamiféle túlhaladott, óvatoskodó szabályozás következtében teljesítmény visszatartására. Áttekint­hető , egyértelmű, tartós feltételekre és biztosítékokra van szükség ahhoz, hogy a vállalkozók bizalma meg­erősödjék, hosszú távon biztosított legyen érdekeltsé­gük az eredményes gazdálkodásban, a vagyon gyarapí­tásában. Mindez a társadalom egészének érdekeit is szolgálja. Meggyőződésem, hogy a társasági törvény előttünk fekvő javaslata megfelel ezeknek a követel­ményeknek. Az új társasági törvény által élénkebbé válhat a tőkeáramlás, a különféle társulások hozzájá­rulhatnak a vállalatinknál ma tapasztalható nyomasz­tó eszközhiány enyhítéséhez. Továbbá a társas veze­tési formák elterjedése, a gazdasági ésszerűség rendező elvvé válása megteremti a korszerűen szervezett nagy­vállalati típusok létrejöttének esélyét is. A törvényja­vaslat számol azzal, hogy a jelenleginél lényegesen na­gyobb mértékben kerülhet sor a külföldi működő tőke bevonására. A nemzetközi munkamegosztás e korszerű együttműködési formája a tőkebefektetés mellett azokat a modern, hatékony vállalatirányítási módszereket is magával hozhatja, amelyek a világpia­con való eredményes helytállás, a versenyképesség ja­vításának nélkülözhetetlen összetevőit képezik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom