Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-28

2221 Az Országgyűlés 28. ülése, 1988. október 5-én, szerdán 2222 egyszemélyes kft. alapítását; amely a kisipar és a kiskereskedelem számára nyújt további lehetőségeket. A törvény ezen rendelkezéseinél abból indultunk ki, hogy ne adminisztratív korlátozásokat léptessünk életbe az állampolgári vállalkozásokkal szemben. Ezeknek ugyanis azon túlmenően — mint az eddigi tapasztalatok világosan mutatják —, hogy rendkívül könnyen kijátszhatók, diszkriminatív jellegük is van. Az állam piaci intervenciós lehetőséggel kézben tudja tartani az állampolgári vállalkozásokat, ha az szükséges, így indokolatlan bármilyen külön engedély előírása a tisztán állampolgárokból álló részvénytársaságok alapításához is. • A törvény azonban nem teszi lehetővé a zártkörű alapítást, illetve az állami túljegyzés visszautasítását; éspedig pontosan annak érdekében, hogy az állam szükség esetén a részvények megvásárlásához a kizárólag természetes személyekből álló részvénytársaságot megfelelően átalakíthassa. • Végső biztosítékként — bár több oldalról vitatták — a törvény azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a kizárólag természetes személyekből, mégpedig belföldi természetes személyekből álló gazdasági társaság munkavállalóinak száma nem haladhatja meg az 500 főt. A gazdasági munkaközösségek esetében ebbe a létszámba a személyes munkavégzésre kötelezett tagok is beleszámítanak. összességében tehát az eddigi tagi, illetve alkalmazotti szabályok módosításával az állampolgári vállalkozások a jelenleginél jóval nagyobb lehetőséget kapnak, ám a törvény valamennyi rendelkezésétegyüttesen értékelve olyan vegyesgazdaság kibontakozását' alapozza meg, amelyben a gazdaság kulcspozícióval egyértelműen az állam rendelkezik. A külföldi működő tőke behozatalának serkentése érdekében a törvény jelentős mértékben megnöveli a külföldiek társulási lehetőségeit. Ezek közül felhívnám a figyelmet arra, hogy a törvény szerint a külföldiek belföldi magánszeméllyel is társulhatnak. A törvényben szabályozott hat társasági forma mindegyike nyitva áll a külföldiek előtt is. Nemcsak jogi személyiségű vállalatokat, vegyesvállalatokat hozhatnak létre hanem az egyszerűbb, a kisebb vállalkozásokban is részt vehetnek, sőt teljes egészében külföldiekből álló, tehát száz százalékban külföldi tulajdonban levő társaság létrehozása is lehetséges. • A vegyesvállalatok alapításának eddigi gyakorlatában sok és megalapozott kifogás érte az engedélyezési eljárás bonyolultságát, lassúságát, amely önmagában is jelentősen visszavetette a külföldiek gazdasági társaságokban való részvételét. Kétségtelenül ez is közrejátszott a törvényjavaslat ama rendelkezésében, miszerint a külföldi részesedés 50 százalék alatti mértékének esetén semmifajta külön engedélyre nincs szükség a gazdasági társaság cégbírósági bejegyzéséhez. E rendelkezések alapindoka mégsem az engedélyezési eljárás lassúsága, amely talán javítható lenne, bár a közreható érdekviszonyok aligha lennének kiküszöbölhetők. Ez a rendelkezés alapvető szemléletváltozást kíván jelezni, azt, hogy normális gazdasági együttműködésben kívánunk a gazdasági tevékenységtől idegen fékeket nem beépítve, kibúvókat nem keresve és félmegoldásokat nem találva együttműködni. Egyértelmű és világos, hogy normális keretek között — hangsúlyozom mégegyszer — akarjuk fejleszteni a külföldiekkel gazdasági kapcsolatainkat. Külön engedélyre kizárólag akkor van szükség, mégpedig a pénzügyminiszter és a* kereskedelmi miniszter együttes engedélyére, amikor a külföldi társuló fél többségben van. Ilyen esetben a magyar államérdek biztosítására szükség lehet, és ráadásul a vüág országainak többségében is érvényesülnek hasonló szabályok. Az engedélyeztetési eljárás gyorsítása érdekében a törvényjavaslat kimondja, hogy amennyiben 90 napon belül az érintett hatóságok nem válaszolnak, úgy az engedély megadottnak tekinthető. Nem kétséges, hogy a devizahatósági engedélyezési rendszer részleges liberalizálása kockázatot is jelent a népgazdaság számára. Előfordulhat például, hogy a külföldi több devizát visz ki, mint amennyit behozott. Mindezt mérlegelve mégis a normális és racionális gazdasági magatartásból indulunk ki, amelynek előmozdítására a gazdaság* szabályozása esetén mindig is alapozni kell, jelen esetben tehát abból — mert ez a normális és a racionális ->, hogy a külföldi társuló felek túlnyomó többsége hosszabb távú gazdasági jelenlétre törekszik, így a felmerülő kockázat vállalható és vállalni is kell. Bejelentem, hogy előkészítés alatt áll és még ebben az évben az Országgyűlés elé kerül a külföldi beruházások feltételeit és védelmét meghatározó törvény, amely egységes szerkezetbe foglalja össze a külföldi részvételre vonatkozó pénzügyi, munkajogi és egyéb szabályozást. így a belföldi és a külföldi vállalkozók még a társasági törvény január elsején történő hatályba lépése előtt a maga teljes komplexitásában megismerhetik a szabályozást. Reméljük, ezzel is hozzájárulhatunk a nemzetközi gazdasági együttműködés fejlettebb formáinak elterjedéséhez. Tisztelt Országgyűlés! • Engedjék meg, hogy befejezésül néhány mondat erejéig foglalkozzak a törvény előkészítésével. Teljesen világos, hogy az Országgyűlés jelenlegi működési kereteit rendkívül megnehezítik üyen terjedelmű és bonyolultsági fokú törvényjavaslat tárgyalását. Ennek teljes értékű rendezésére nyilván csak a politikai rendszer reformja, az új alkotmány és az új házszabályok keretében van mód. Amit azonban jelenlegi lehetőségeink között megtehetünk az előkészítés megalapozása érdekében, azt megtettük. Tavasszal a törvény alapelveit vitatták meg a leginkább érintett parlamenti bizottságok, majd a törvény első szövegtervezetét első alkalommal az eddigi parlamentáris gyakorlatban valamennyi képviselő megkapta. A szövegtervezet alapján egyes képviselő csoportokban konzultációra került sor, több képviselő írásban tett észrevételt. A törvénytervezet végleges kialakítsánál a parlamenti előkészítés során elhangzottakat igyekeztünk minél jobban hasznosítani. Ugyancsak két fordulóban szerveztük meg a szakmai vitákat a társadalmi szervezetekben, érdekképviseleteknél és a tudományos intézményekben is. Magát a kodifikációs munkacsoportot is úgy alaki-