Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-26

2137 Az Országgyűlés 26. ülése, 1 Az egyensúly érdekében történtek olyan pénzügyi mutatványok, amelyek hátráltatják a szerkezetátalakítást, a kibontakozást. A tájékoztató szerint is a kényszerű szigorító intézkedések legfontosabbjai; a rubelexport ösztönzés, a beruházás, a hitelfeltételek jelentős rontása. A szerkezetátalakítás sikere, a hatására feltörő feszültségek levezetése társadalmunk megméretését is jelentheti. Ez a feladat jóval túlnő az Ipari Minisztériumon. A célok a rendelkezésre álló eszközök, a várható társadalmi hatások komplex, mindenre kiterjedő kezelésére az egyensúly, az összhang megteremtésére csakis a kormány lehet képes. Ellenkező esetben rendkívüli, sőt emberfeletti feladat lesz az egymástól függetlenül történő intézkedések zavarában a szerkezetátalakítást gyorsítani, a vállalati és népgazdasági érdekek összhangját megteremteni. Tisztelt Országgyűlés! Az iparirányítás mechanizmusa már nem a szigorú tervutasításos rendszerre épül, de még nem vagy csak igen korlátozva működnek a piacgazdaság törvényei. Ezt a kusza, átmeneti állapotot az ellátás és a beszerzés mindjobban erősödő gondjai is bizonyítják. Feltételezem, hogy jelenleg még nincs olyan gazdaságirányítási modell, amely a piac és a tervutasításos rendszert megfelelően, hatékonyságot segítőén tudná ötvözni. Ezért a kormány munkaprogram, piacépítés céljait hangsúlyozva, egyre sürgősebb a piaci törvények működési korlátjainak megszüntetése. A várakozás, a halogatás milliárdos veszteségeket okoz. Természetesen a piacgazdaság a gazdaságirányító apparátustól is más munkát, más intézményi szerkezetet, működést, más hivatalnoki felfogást követel. A piacépítés során, nem lenne szégyen tanulni az annyira csodált és látványos fejlődést elért délkelet-ázsiai országoktól. Kedves Képviselőtársak! A kis országok vállalatai erősen függnek egymástól. A termelés, a termékek láncolata szövi őket össze. Nem kivétel ez alól a magyar gazdaság sem. A szerkezetátalakítás természetes következménye, hogy egyes termékek gyártása megszűnik. A fellépő hiány pótlásáról azonnal kellene intézkedni, mert másképp beindul a hiány tovagyűrűző hatása. A mai anyaggazdálkodást tovább bonyolítja, hogy egymástól elszigetelve ugyanaz az anyag az egyik helyen hiány, a másik helyen feleslegként jelentkezhet. Ezért javaslom megvizsgálni a piacgazdaságra épülő, valódi kereskedelmi módszerekkel dolgozó kereskedelmi vállalatok létrehozását. így a bel- és külkereskedelmi minisztérium egyesítéséhez hasonlóan megszűnne a bel- és külkereskedelem külön kezelése, a párhuzamos ügyintézés, leegyszerűsödne a hiány kezelése, javulna az anyagellátás, segítené a belföldi és konvertibilis, rubel-elszámolású piac belső egyesítését, gyorsítaná a tényleges piaci szereplők megjelenését, közelebb hozná egymáshoz a termelői és forgalmazói tevékenységet, csökkenne a termelői készlet, hozzáférhetőbbek lennének a piaci információk. Nem utolsósorban tovább erősödne pozíciónk, élenjáró szerepünk a kelet-nyugati kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésében, amit különösen sürget az egységes európai piac 1992-től tervezett bevezetése. Tisztelt jelenlévők! A szerkezetátalakítás gyakorlati Î8. június 30-án, csütörtökön 2138 végrehajtását a vállalatok, csakis a vállalatok végezhetik. A vállalati szerkezetváltás tényleges megindulása elképzelhetetlen a már meghirdetett társasági törvény és bérreform bevezetése nélkül. Ezen döntések meghozataláig továbbra is a várakozó vállalati magatartás lesz a jellemző. Tisztelt Országgyűlés! Szabolcs-Szatmár megye a gazdasági változásokra nagyon érzékeny. Sajnos, ennek az érzékenységnek javarészt a hátrányait érezzük. A munkaerő-visszaáramlásnak, a pályakezdő fiatalok elhelyezkedési gondjainak a megoldására sajnos nincs meg a megfelelő eszközrendszer. Itt fontos megjegyeznem, hogy a megyében szétszórtan jelentkező foglalkoztatási gond - ami tízezer munkára váró embert jelent -, legalább akkora probléma, mintha ez jóval kisebb létszámmal egy helyen, koncentráltan jelentkezne. Nem tudom elfogadni azt - idézem az anyagot -, hogy a foglalkoztatási gondok kezelésére még nem jöttek létre a megfelelően működő érdekfeltáró és -egyeztető mechanizmusok. Miért nem, és ki ezért a felelős? A gyáregységek - néhány kivételtől eltekintve erősen központi irányításúak. Csak a termelési utasítások végrehajtását végzik, az informáltság, az érdekeltség teljes hiányában szenvednek. Ilyen körülmények között a megye iparának szerkezetátalakítása az átlagosnál is bonyolultabb feladat. Az országos célok a következő megyei célokkal kell hogy kiegészüljenek. A meglevő és egyre növekvő ipartelepítési igény megmaradása mellett sokkal reálisabb cél a kisüzemek telepítése, az egyéni tőke bevonása, a már-már elfelejtett bedolgozói rendszer újraszervezése, felújítása. A gyáregységek önállóvá válásának erőltetése jelenleg csak hiú ábránd. Sokkal fontosabb cél az önelszámolás, a gazdálkodás, az érdekeltség feltételeinek megteremtése. Ezeknek a céloknak az elérésére, a megye erejét meghaladó intézkedések a következők lennének. A gazdaságilag elmaradott térségek területfejlesztési alapjának, a foglalkoztatáspolitikai alapnak pénzügyi bővítése. A vállalatok letelepedési szándékát szorgalmazó, természetesen csak átmeneti fejlesztési és bérpreferenciák biztosítása; erre nagyon sikeres déleurópai tapasztalatok állhatnak rendelkezésre. Az érdekeltség növelése, a gyáregységek önelszámolásával, például a társasági törvény, az adófeltételek révén. A más megyében már bevezeti újrakezdési támogatás Szabolcs-Szatmár megyére holnaptól, 1988. július 1-től történő kiterjesztése. Tisztelt Országgyűlés! A szerkezetátalakítás sikere boldogabb életünk, sikeresebb jövőnk záloga, és ezért bízom benne, hogy iparunk ereje, jövője nemcsak az iparban dolgozók belső ügye, önmarcangoló belső problémája marad, hanem legfontosabb össztársadalmi célunk lesz. Remélem, ígéretemhez híven nem voltam hosszú. Nyugalmas, pihenésre alkalmas estét kívánva köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)