Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-26

2133 Az Országgyűlés 26. ülése, 1988. június 30-án, csütörtökön 2134 ban dolgozók, ha számba vesszük technikai adottságainkat, belső gazdasági kapcsolatrendszerünket, ha mérlegeljük a piac és a költségvetés velünk szemben támasztott követelményeit és további fejlődésünk lehetőségeit úgy ítéljük meg, hogy az előterjesztés által érzékeltetettnél rosszabb. A gazdaságot jelenleg is az alacsony hatékonyság, a szerkezetátalakítás lassúsága, az irányítás gyengeségei, következetlenségei jellemzik. Úgy látjuk, hogy helyzetünk tovább romolhat, és ennek beláthatatlan következményei lesznek, ha a körülményeken rövid időn belül nem tudunk gyökeresen változtatni. Évi kétmilliárd forint értékű árut előállító termelővállalatnál dolgozom, több mint három évtizede. Termelésünk közel 50 százalékát értékesítjük külpiacon, nagyobb részt konvertibilis területen, de jelentős a KGST-országok felé irányuló exportunk is. Széles nemzetközi kapcsolataink vannak. Gyártott termékeink jelen pillanatban még kielégítik a különböző piaci igényeket. Két nyugati partnervállalattal építettünk ki kooperációs kapcsolatot, melyen belül közös fejlesztést, gyártást és értékesítést végzünk. De hogyan tud egy magyar vállalat megfelelő színvonalon eleget tenni kötelezettségeinek? A nem valóságos piaci viszonyok és sok területen fölborult értékrendek következtében sokszor a legképtelenebb körülmények alakulnak ki, amelyekre felkészülni és így időben elhárítani sem lehet, mert ellentmondanak a normális folyamatoknak. Azt hiszem, nagyon meglepődnének az Országgyűlés nem iparban dolgozó tagjai, ha felsorolnám, hogy az egyes gazdálkodó egységek vezetői, és itt nemcsak az első számú vezetőkre gondolok, mennyi sok aprólékos, környezetünk hiányosságaiból fakadó operatív tevékenységgel kell, hogy foglalkozzanak a lényegi feladatok helyett. Külföldi kooperációs partnereinkkel történő közös munka során minden esetben tapasztalom, hogy az eredményes együttműködést biztosító erőfeszítéseink emberi energiafogyasztása is jóval nagyobb, mint az övék. Az elmondottak alátámasztására néhány példa : Mint említettem, partnereinkkel közös gyártást is megvalósítunk. Amíg a velünk együttműködő svéd cég termelőkapacitása robottal kiszolgált, rugalmas, átállítható automatikus gyártó cellákból és CNC vezérlésű gépekből áll, addig vállalatunk gépparkjának nettó/bruttó értékaránya 50 százalékos, a géppark kö- zel 30 százaléka nullára leírt. Fizikailag elhasználódott, nagyrészt elavult, helyzetünket az elmúlt időszakban saját magunk által előállított célgépekkel próbáltuk javítani, miután a növekvő elvonás miatt 83 és 87 között a vállalati eredményből fejlesztési célra fordítható részarány 26 százalékról 14 százalékra csökkent. Az egyenletes minőség biztosítása viszont az együttműködésben alapvető követelmény. A piaci igényeknek megfelelően igyekeztünk a termékfejlesztések során lépést tartani. A fejlesztések átfutási ideje azonban minden igyekezetünk ellenére jelentősen hosszabb, mint a partnernél. Egy szabványtól eltérő anyag, új technológiát igénylő eljárás, kis mennyiség, új szerszámigény esetén és a jelenlegi importbeszerzési nehézségek mellett ezek a feladatok csak nagyon hosszú idő alatt vagy egyáltalán nem oldhatók meg. Háttéripari helyzetünk javítására is csak programok születtek az elmúlt időszakban, lényegi változás nélkül. A piaci hatások, a verseny hiánya miatt nagy zavarok vannak a belső kooperációs kapcsolatokban is. Ezt a jelenleg élő exportérdekeltségi rendszerünk csak tovább fokozta. A hiányosságok szankcionálása pedig a monopolhelyzet miatt legtöbbször megoldhatatlan. A külpiacokon hetes szállítási határidőket kell vállalni következményekkel. Itthon legfeljebb negyedéves, de ritka esetben hónapos határidőket lehet kapni következmények nélkül, és még így is sok a bizonytalanság. Milyen lehet ilyen körülmények között egy készterméket kibocsátó vállalat készletgazdálkodása és egyáltalán gazdálkodási, piaci biztonsága? Egy rendkívüli piaci igényváltozáshoz való gyors, rugalmas alkalmazkodás pedig szinte képtelen dolgokat, bűvészmutatványokat igényel. Ezek jelentős kihatásúak a vállalat gazdálkodására. Mindezekhez párosulnak azok az adósságállomány növekedéséből, a költségvetés helyzetéből fakadó intézkedések, szabályozások, amelyek nemcsak az egyes évek között eredményeztek lényegi változásokat, hanem főleg az utóbbi időszakban már év közben is többször a gazdálkodás átértékelésére, módosítására kényszerítették a vállalatokat, esetenként megoldhatatlan helyzeteket teremtve. Mi, az iparban dolgozók az utóbbi időben egyre több kritikát kaptunk. Különböző helyekről marasztaltak el bennünket mondván: van határozat a hatékonyság növelésére, a szerkezet átalakítására, csak a vállalati magatartás olyan, amelyiken megtörnek ezek a szándékok. Elfogadva, hogy bizonyos területeken és esetekben jogosak is lehetnek ezek az észrevételek és valamennyien vétettünk hibákat, meggyőződéssel állíthatom, hogy az ipart érintő területek döntő többségénél megvolt és meg is van a szándék a helyzet megváltoztatására, de a beszűkült vállalati mozgástér, az érdekeltségi viszonyok elégtelensége, a szabályzások ellentmondásai az erre irányuló eredményes tevékenység feltételeit egyáltalán nem teremtették meg. Ismerjük a kormány eltökéltségét a helyzet megváltoztatására, de pillanatnyilag is tény, hogy ezek a körülmények most is léteznek, sőt az utóbbi időkben újabb feszültségek is keletkeztek. Erről itt ma többen is szóltak. Az a helyzet, ami ma kialakult, a vállalatok számára, de úgy gondolom, senki számára sem megfelelő. A miniszteri tájékoztató egyik részében a forráshatású szubjektív tényezők között megemlítésre került az állam és a vállalat egymás iránti bizalmának a megteremtése, a gazdaságirányítás és gazdálkodás egymás segítővé tétele. Nagyon jogosnak tartom ezt az igényt és annak érdekében, hogy ne ismételjük meg a hibákat, hadd emlékeztessek arra a szélmalomharcra, amelyet a vállalatok nagy többsége vívott, de ide sorolhatnám a Kamarát, a MTESZ-t és egyéb szerveket, különböző