Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-26

2115 Az Országgyűlés 26. ülése, 1988. június 30-án, csütörtökön 2116 zetéssel a vállalatok jelentős részének kapcsolatai la­zultak. Ilyen viszonyok között indokoltnak tartom mindaddig egy vállalatközi, nem adminisztratív jel­legű koordináció fenntartását, amíg a piac alapján a vállalati kapcsolatok hatékonyabban egymásra épül­hetnek. A szerkezetátalakítást minden államban a kor­mány központi eszközökkel is segíti. Tehát az ipar szerkezetátalakítása egy stratégiai tervre épülő folya­mat, amely számol a külső és belső feltételek vál­tozásával, és ezekhez a változásokhoz a célkitűzé­seket folyamatosan hozzáigazítja, valamint időről idő­re elemzi a megvalósítás feltételeit, forrásait és ered­ményeit. A megvalósítás ütemét rövidebb távú prog­ramok, intézkedési tervek tartalmazzák. Az ipar szer­kezetátalakítása nem kampány, hanem a gazdasági, társadalmi szükségszerűségből adódó folyamat. Valamennyi ép gazdálkodó szervezet normális tevé­kenysége. A mi gazdaságunkban a visszahúzó erőket, motívumokat kell elemezni és az okokat megszün­tetni. Tisztelt Országgyűlés! A következőkben az ipar egy szűkebb, de jelentőségében kiemelkedő terüle­téről, a gépipar szerkezetátalakításáról szeretnék be­szélni, a figyelmet erre a területre felhívni. A gép­ipar kiemelését indokolja, hogy a jövedelemtermelő képessége magasabb az ipari átlagnál, költségvetési nettó befizetésén belüli aránya, és nettó befizetésé­nek összege a legmagasabb, konvertibilis elszámolású exportban a részesedése jóval nagyobb, mint a nép­gazdasági bruttó termelésben elfoglalt helye. Nagyon jelentős a szocialista áruforgalomban betöltött sze­repe, és mint ilyen a nyers- és alapanyag ellentéte­lezés egyik forrása. Jellemzője, hogy gyártmány struk­túrájánál fogva a népgazdaság technikai színvonalát meghatározza, és lényeges szerepe van a lakossági termékellátásban is. Hosszú távra tekintve a népgazdaság termelési­műszaki színvonalát alapvetően a gépipar színvonala, termelékenysége határozza meg. Helye és jelentősége néhány számadattal is érzékeltethető. így a népgazdaság szocialista exportjának 56-57 százalékát, tőkés exportjának mintegy 20 százalékát a gépipar adja. Ez az ágazat termeli azokat a gépi berendezéseket, járműveket, szerszámgépeket, külön­böző ipari, mezőgazdasági és az infrastruktúra esz­közeit, amelyek a későbbiekben ezeknek az ágazatok­nak technológiai színvonalát, termelékenységét, az elő­állított termékek minőségi paramétereit meghatároz­zák. Nem közömbös, hogy a világpiacon folyó ver­senyben a magyar ipar vagy valamely más népgaz­dasági ágazat milyen eszköz- és technológiai háttér­rel vehet részt. Az is nagyon fontos, hogy a háztar­tások mennyire korszerű, energiatakarékos készülé­kekkel vannak ellátva, hiszen a készülékek korszerű­ségével csökkenthető az energiafelhasználás, az anyag­és élőmunka-szükséglet. Az elhangzottakból is látható, a gépipar fejlettsége jelentősen befolyásolhatja a népgazdaság helyzetét, ezért feltétlenül indokolt szerkezetének gyors átala­kítása. Indokolja a gyors szerkezetváltást az is, hogy a gép­ipar exportja viszonylag rövid távon dinamizálható. Mindezek után kissé érthetetlen, hogy a gépipar fej­lesztése a vizsgált években, sőt azelőtt is elmaradt jelentőségéhez képest. A beruházásokból aránytalanul keveset részesedett, amelynek eredményeként eszköz­állománya leromlott. A gépek átlagos életkora 1987­ben több mint 11 év, ez magasabb, mint az ipari átlagos gépállomány-életkor. A nullára leírt gépek ará­nya tízéves átlagban 23 százalékról 42 százalékra emelkedett. Az iparon belül a gépipari beruházás aránya az V. ötéves terv időszakának 23 száza­lékáról a VI. ötéves tervidőszakban 18 százalékra, a VII. ötéves terv eddigi éveiben tovább csök­kent. A tőkés importgépek aránya az összberuházá­son belül 30 százalékról 24 százalékra csökkent. Mindez egy olyan időszakban következett be, amikor a fejlett tőkés országokban a technológia intenzív megújulására került sor. Ismereteim, sőt tapasztalataim szerint ma a gép­iparon belül sok vállalatnál a termelés mennyiségi és minőségi szintentartása is súlyos problémaként jelentkezik, a nem elegendő termelési és műszere­zettségi színvonal miatt. Milyen tényezők járultak hozzá a gépipar elma­radásához? Hozzájárult a szocialista piac a verseny hiányával. Az alapanyaggyártók monopolhelyzete, ami miatt ezek a vállalatok nem voltak késztetve az állandó fejlesztésre, minőségjavításra. A háttér­ipar fejletlensége, amelynek következtében a kész­termékgyártók sok esetben önellátásra rendezkedtek be. Az a körülmény, hogy egyes hagyományos ága­zatok, mint például a vegyipari gépgyártás, élelmi­szeripari gépgyártás nem fejlődtek dinamikusan. Az egyre fokozódó jövedelemelvonás, az előre nem lát­ható szabályozó-változások. Végül a vállalatok ma­gatartása, a lassú termékfejlesztés, a nehézkes vál­lalati kapcsolatok, sokszor a közös érdekeltség hiánya. Természetesen a szerkezetátalakításnak vannak je­lentős eredményei. Ezek az eredmények tudatos piac­politikán, hosszú távú kapcsolatokon és termelési koo­perációkon nyugszanak. Veszprém megyéből csak kiragadott példaként em­líthetem a Bakony Művek autóvillamossági szerelvény gyártását, ahol a folyamatos fejlesztés eredményeként újabb gépkocsigyártókkal bővíthetik kapcsolatukat. Mindezek a gépkocsiellátás javítását jelenthetik. Hasonló példa a szerelés-automatizálás eszközeinek gyártása is. A Robix Vállalat mezőgazdasági kisgépei­vel magyar-szovjet vállalatközi együttműködést szer­vez. Az Elekthermax Vállalat holland, NSZK és fran­cia cégekkel kooperációs kapcsolatokkal, korszerű ház­tartási sütő-főző készülékek fejlesztésével, gyártásá­val tőkés exportját dinamikusan növeli és támogatás­mentes exportot bonyolít. Tisztelt Országgyűlés! Az ipari szerkezet átalakítási koncepció a gépiparra is jelentős feladatokat ró. Di­namikusan emelni kell a tőkés exportját, kb. 50 szá­zalékkal, ami évi mintegy 10 százalékos felfutást je­lent. Ezen időszakban a szocialista piac szerény mér­tékű fejlődése lehetséges. Tehát a gépipari vállala­toknak bővíteni kell kapcsolataikat a tőkés piac felé, a termékszerkezet megfelelő váltásával, új, korszerű gyártmányokkal, a termelésértékesítés gazdaságossá­gának fokozásával, a minőség és piaci rugalmasság növelésével. Ezen feladatok megvalósítására jelen is-

Next

/
Oldalképek
Tartalom