Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-26

2099 Az Országgyűlés 26. ülése, 1988. június 30-án, csütörtökön 2100 nyaink korszerűsítését szorgalmazta ezzel összefüggésben. Tisztelt Országgyűlés! Az országos középtávú kutatási-fejlesztési tervben szereplő programok, valamint az ipari tárca, az OMFB és az Akadémia programjai az ipari szerkezet átalakítási koncepcióvaljó összhangban vannak. Ebben a tekintetben megvalósul a koncepció jogos igénye, a különböző állami szervek hatáskörében levő eszközök összehangolt működtetésére. Eddigi szerkezetmódosítási törekvéseink elégtelen megvalósulásának egyik fontos oka, hogy gazdaságfejlesztés és műszaki fejlesztés nem épült eléggé egybe. A kutatási és fejlesztési programok rendre tartalmazták ugyan a fő iparfejlesztési feladatok igényeit eddig is. Az eredmények valósággá érlelése azonban rendre elmaradt, vagy legalábbis akadozott. Ennek elsődleges oka a kutatási-fejlesztési eredmények alkalmazására hivatott gazdálkodó szervezetek nem kielégítő érdekeltsége és kényszere a műszaki fejlesztésre. Ennek hangsúlyozásával egyidőben nem hallgathatom el: önmagában a tudományos kutatás eredményességével, az eredmények gyakorlati bevezethetőségével sem lehetünk maradéktalanul elégedettek. Kiemelkedő eredményeket a kutatóknak csak egy hányada ér el és nem kevesen vannak, akiknek a munkáját hosszú éveken keresztül nem fémjelzi sem szabadalom, sem értékes tudományos publikáció. A kormány feladatának tekinti, hogy folytassa azokat a lépéseket, amelyeket 1987-ben és 88-ban a lehetőségek határai között a vállalati műszaki fejlesztés ösztönzése érdekében tett. A feltételek azonban önmagukban még nem elégségesek. Az egyén felelősségérzetét, alkotni vágyását, az új elérésének és megvalósításának szándékát semmi nem helyettesítheti. A teljesítmény elismerése, a látszatmunkát, az alibi tevékenységet elítélő légkör nélkül nem érhetjük el céljainkat. Ilyen légkörnek a létrehozásában van tennivalója kormányzatnak, vállalatnak, kutatóintézetnek, társadalmi szervezeteknek. Elsőrendű jelentőségű a hosszabb távú érdekeltség szerves beépítése a gazdálkodó szervezetek tevékenységébe. Elsősorban ettől várható a gazdaság egészséges megtakarítási hajlamának, a gazdasági megfontolásokon alapuló felhalmozási mechanizmusának kialakulása, az új eredmények iránti igényeknek a felerősödése. A műszaki fejlődés másik fontos feltétele a termelési munkamegosztás mellett a nemzetközi kutatási és fejlesztési munkamegosztás, a külföldön elért új tudományos eredmények gyors hasznosítása. E célt szolgálják a kormányközi megállapodások, amilyen például a Németországi Szövetségi Köztársasággal a múlt évben megkötött tudományos-műszaki együttműködési szerződés, a szocialista országokkal közösen művelt két- és sokoldalú kutatási-fejlesztési programok, magyar vállalatok és intézetek gazdasági és műszaki együttműködése nagy multinacionális szervezetekkel. A kormány teljes szabadságot biztosít a kutatók tanulmányútjai, hosszabb-rövidebb külföldi munkavállalásuk számára. Segíti a licencvásárlást, a közvetlen együttműködést a külföldi partnerekkel. Kiemelkedő fontosságot tulajdonít a vegyesvállalatok létesítésének, amit nem csupán a működő tőke bevonási lehetőségének, hanem a fejlett technika, a szervezési és piacépítési tapasztalatok gyors átvételi lehetőségének is tekint. Ezt kívánja elősegíteni a társasági törvény kidolgozásával és az Országgyűlés elé terjesztésével is. Tisztelt Képviselő Elvtársak! A szerkezet átalakítása és megújítása elsősorban vállalati feladat. Ez azonban nem a feladat és még kevésbé a felelősség áthárítása. A szerkezetátalakítás nem nélkülözheti a tudatos, öszszehangolt állami, kormányzati politikát és cselekvést. A szerep megosztásában különösen a következő elemek igényelnek figyelmet: A szervezettől és szektortól független versenysemlegesség tartós garantálása jogi és szabályozási eszközökkel. Az előbbi versenysemlegesség megvalósulásának fő eszközeként pedig a folyó termeléshez nyújtott támogatás leépítése iparon belül és kívül is. Kellő előrelátással, a korábbiaknál erőteljesebben kell élni a tudatos visszafejlesztés, visszavonulás eszközével. A hangsúly a visszavonulás határozott, nem elhúzódó, de egyúttal tudatos és átgondolt voltán legyen. Ennek kell kifejeződni a megszűnő gyártmányok más forrásból történő ésszerű pótlásában, a felszabaduló eszközök értelmes hasznosításában és mindenekelőtt a munkaerő zömének új és az eddiginél hatékonyabb foglalkoztatásában. Ez kétségtelenül szociális kérdés, de nem elsősorban az, hanem a gazdaság fejlődése számára különösen fontos; mielőbb új munkakörben, - ha kell - új képzettséggel biztosítani a felszabaduló dolgozók számára az értelmes és hasznos munka lehetőségét. Ennek gondját kormánynak és vállalatnak, tanácsnak és társadalmi szerveknek, közösségeknek és egyénnek együtt kell viselnie, közösen keresve a célravezető megoldásokat. Tisztelt Országgyűlés! Tapasztalataink élesen világítanak rá a szerkezetátalakítás és a közgazdasági feltételrendszer szoros kapcsolatára. A strukturális ellentmondásokat a világpiacra tekintő elemzésekkel már 1975 után feltártuk. Az akkori érdekviszonyok között azonban nem következhetett be érdemi változás, miután minden szervezet és ágazat saját tevékenységének központi források segítségével történő bővítésében, nem pedig a lekötött tőke hatékony működtetésében volt érdekelt. Ezen a talajon született kezdeményezése nem kevés, itt is joggal említett hibás döntésnek. Nem csökkenti ez a kormányzat felelősségét, amely nem tudott ezeknek a kezdeményezéseknek szigorúan racionális és időben hozott állásfoglalásokkal ellenállni. Ez is mutatja, hogy érdemi szerkezeti átalakulás csak olyan érdekeltségi és szerkezeti viszonyok között mehet végbe, amikor az erőforrások nem tapadnak meg az önmagukat túlélt tevékenységben, hanem a hatékony vállalkozások felé áramlanak, és a hatékony értékesülésre törekvő társadalmi tőke mozgásra készteti a szellemi potenciált, a munkaerőt, célszerűen alakítja a szervezetet és az üzleti kapcsolatokat. Az ipari szerkezet módosításának általános feltételeit az alábbiakban foglalnám össze. A vállalatok nyereségérzékenységének növelése és a tartósan veszteséges tevékenység leépítésének kényszere. A termelési tényezők, a tőke hatékony hasz-