Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-26

2095 Az Országgyűlés 26. ülése, 198< menyét, ha a technikai kérdéseken túl felismeri a folyamatban az ember szerepét, motiválni és megfelelő érdekeltség megteremtésével aktív cselekvésre tudja késztetni úgy, hogy ez a minőségi munkavégzés a hatékonyság irányába hasson. Reméljük, e program ebben is segíteni fog. A másik téma, amivel igen röviden foglalkozni szeretnék, a magyar autógyártás ügye. Úgy gondolom, mindnyájan örülhetünk annak, hogy várhatóan hazánkban is valamilyen formában személyautó-összeszerelés vagy gyártás fog megvalósulni. Ez szerkezetátalakítási programunk és műszaki fejlődésünk húzó ágazata lehet. Sajnos azonban azok a kalkulációk, amelyek előzetesen a sajtó útján napvilágot láttak, különböző lehetséges vagy várható, általunk összeszerelt autótípusok árairól, az már kevésbé tetszik. Ma Magyarországon 80 és 140 ezer forint közötti áron kapható, illetve előjegyezhető, a Zasztava és a Volga típusok kivételével, az összes szocialista autótípus olcsóbb vagy legkisebb hengerűrtartalmú változatai. Ez ma még egy elfogadható árszint a magyar átlag állampolgár számára is, mégha egyes típusok kétes használati értéke, műszaki színvonala megkérdőjelezi is ezt. A jelenlegi árak mellett a Merkur és a magyar állam jókora hasznot húz, információink szerint, a forgalmazásból. Ha egy importtermék a maga összes járulékos költségeivel igen komoly hasznot hoz, akkor az említett árkalkulációk valóban drágának tűnnek. Megkérdezhetik, hogy mihez képest. Természetesen a magyar 6500 forint körüli átlagbérhez képest. Mivel a nagy többség ennyit, vagy még ennyit sem keres és hosszú távon ebből kerül ki a potenciális vásárlók zöme, vagy a kereseti viszonyokat kellene rendezni rövidesen, vagy olcsóbb típust is kellene gyártani. Az autó már régen nem luxuscikk, hanem igen fontos használati eszköz. Félő, hogy az olcsóbb típusok eltűnnek a piacról, mert a szocialista autógyárak is új típusokat hoznak ki, gondolom lényegesen magasabb áron. Tudom, bonyolult és összetett ez a kérdés, de az igazság mégis az, hogy rendkívül drágán termel a magyar ipar, bármihez is kezd. Már régóta figyelem azt a jelenséget, hogy amit iparunk elkezd gyártani, az szinte mindig drágább, néha jóval drágább, mint az úgynevezett, a célt szolgáló, de legtöbbször jobb minőségű importtermék. Ügy tűnik, ez esetben is előáll ez a helyzet. A szovjet-magyar-bolgár kooperációban remélhetőleg gyártásra kerülő autó ára 130 és 160 ezer forint körülire várható. Ahogy viszonyainkat ismerem, biztosan nem 130 500 forint, hanem 159 950 forint, vagy ennél jóval többe fog kerülni, mire lesz belőle valami, s így már drága. Ezt a típust csak azért említettem, mert ez lenne a legolcsóbb változat. Egyetértek ennek ellenére az összes fejlesztési elképzeléssel, legyen az japán, szovjet vagy csehszlovák kooperáció. Kívánom, hogy jöjjön létre, valósuljon meg mindegyik elképzelés, mert választékot és több autót jelentene, mert talán megtanulunk hatékonyan és jó színvonalon autót gyártani, mert egyszer már ennyi vajúdás után el kellene kezdeni a gyártást, mert talán pár év gyártási tapasztalat után - mégha ez utópisz8. június 30-án, csütörtökön 2096 tikus gondolatnak tűnik is, de jó álmodozni - előáll a magyar ipar egy korszerűnek mondható olcsó, az átlagember számára is elérhető kisautóval. Bízzunk, hogy így legyen. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Dr. Tétényi Pál, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke kíván szólni. DR. TÉTÉNYI PÁL: Tisztelt Országgyűlés! A kormány munkaprogramja az iparpolitika fő feladataként határozta meg az alkalmazkodást a világgazdasági követelményekhez és hazánk adottságaihoz. Ehhez az ipar mélyreható szerkezeti változása szükséges, amely mind társadalmi hatását, mind az egész magyar gazdaság műszaki színvonalára kifejtett hatását tekintve, nem az ipar belső ügye. A kormányzati munkára háruló feladatokkal csak akkor tudunk megbirkózni, ha a társadalom egésze megismeri ennek az átalakulási folyamatnak a természetét és ki-ki elvégzi a feladat rá háruló részét. A Tisztelt Országgyűléshez a múlt évben benyújtott, az ipari szerekezetátalakítás feladatairól készült átfogó elemzés ismertette az ipari tárca korábbi elgondolásait. A most benyújtott tájékoztató fő irányai és a miniszteri expozé egybevág a tisztelt képviselők által ismert dokumentum elgondolásaival, de az átalakítási folyamat megvalósításának, különösen annak a közeli évekre szóló lehetőségeit, módszereit és eszközeit reálisan közelíti meg. Szembenéz az adó- és árreform ipart érintő hatásaival, a KGST-országokkal folytatott forgalom realitásaival és mindezek alapján az ipar növekedési, értékesítési és piacépítési lehetőségeinek ma már jól kitapintható ellentmondásaival és nehézségeivel. Az elmúlt 40 év társadalmi és gazdasági változásaiban a hazai ipar, az ismert és részben itt is említett hibák ellenére, alapvetően progresszív szerepet játszott. A magyar gazdaság szerkezetének átalakításában most is az iparra hárul az alapvető feladat, a XX századnak ez kérlelhetetlen valósága. A világban végbemenő folyamatok és hazai tapasztalataink azonban arra is rávilágítanak, hogy a gazdasági szerkezet minden előremutató, tartós változása végső soron a műszaki fejlődésen, a technológiák mélyreható átalakulásán alapul. Egy-egy ország haladása nagymértékben függ attól, hogy szellemi felkészültsége és gazdasági mechanizmusa révén miként képes a világban létrejött tudományos és technikai eredményeket a gyakorlatban alkalmazni. Talán éppen ennek a ténynek a késői felismerése volt egyik oka annak, hogy a piacképesség növelését célzó lépések gyakran nem bizonyultak tartós, pozitív irányú szerkezetátalakításnak, mert nem új, korszerűbb technikára, hanem a kapacitások meglevő színvonalon történő bővítésére irányultak. A benyújtott koncepcióról elmondható, hogy a fejlesztés általános irányai és céljai korszerűek, a gazdasági feltételek viszont csak kemény munkával teremthetők meg. A fejlődés döntő eleme a csúcstechnológiát alkalmazó ágazatok, elektronika, híradástechnika, irodaautomatizálás körébe tartozó szakmakultúrák hazai bővítése és színvonaluk emelése. Ezeknek a technikáknak a széles körű behatolása a ma-