Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.
Ülésnapok - 1985-26
2081 Az Országgyűlés 26. ülése, 1988. június 30-án, csütörtökön 2082 tása maximálisan megfelelne a nemzetközi normaelőírásoknak. Ugyanis 1972-ben létrejött egy müncheni egyezmény, amely kimondja: környezetünk védelme érdekében minden széntüzelésű erőmű beruházásával párhuzamosan a környezetvédelmi beruházásokat is meg kell valósítani, amely e tekintetben a legfontosabb technológiai berendezés, a kéntelenítő rendszer kiépítésére vonatkozik. Az 1990-es években 1995-ig - vagy talán még tovább? - a paksi atomerőmű bővítésének késedelme miatt csökken hazánk energiaellátásának biztonsága olvashatjuk az írásos előterjesztésben. Most nagyon képletesen fogalmazok, de szomorú igazság rejlik benne, ha ebben az időszakban megint hazánkba látogat Elisabeth Taylor, lehet, hogy még a szállodai szobáját sem tudjuk kivilágítani. Ezt a hidat, vagyis az energiahiányt áthidalhatnánk a bükkábrányi erőműmegépítéssel. A beruházás Borsod-Abaúj megyében valósulhatna meg, ott, ahol közismertek a foglalkoztatási feszültségek, és ez kihatna Szabolcs-Szatmár megye foglalkoztatási gondjainak enyhítésére, javítható lenne e térség elmaradott infrastruktúrája is. Továbbmenve : az erőművi építési programok csökkenése miatt energetikai gépgyártásunkat csőd fenyegeti, amely gépgyártás a maga nemében világszínvonalat ért el. A bükkábrányi beruházás lehetőséget adna energetikai gépgyártásunk fejlesztésére, korszerűsítésére, ami hosszú távon egy exportorientált tevékenységhez is vezethetne. Ma már hiába mondjuk: kár azért, hogy az 1970-es években tervezési stádiumban levő, majd a bicskei hőerőmű megépítésére hozott döntés miatt leállított bükkábrányi terv nem valósult meg. Ezzel kapcsolatban - úgy vélem - az utólagos önkritika nem elégséges. Most a valóságos helyzetet és a gazdaságosságot szem előtt tartva inkább mondhatjuk tanulságként: nem szabad még egyszer tévútra kerülnünk, kellően meg nem alapozott döntést hoznunk. Ez a tévút az elmúlt időszakban a szénbányászati vállalatokon belül is azt eredményezte, hogy a széntermelési költségek eltorzultak, a széntermelés közgazdasági értékítélete elszakadt a realitásoktól. A hazai lignit kitermelési költsége kevéssé függ a világpiaci ármozgásoktól, döntően annyiba kerül, amennyiért magunknak kitermeljük nagy termelékenységű külfejtéssel. Külfejtéses lignit erőmű építése a hazai iparra, ezen belül döntően az energetikai gépgyártásra támaszkodva, az ország igényeihez és lehetőségeihez - egy más megoldáshoz képest jobban simul, és a kibontakozási programunkat, egyben iparunk szerkezetváltását hatékonyan elősegíti. Egy olyan döntés megtételéhez kívánok biztatást adni, amely döntésről később elmondhatjuk, hogy egy csapásra három legyei ütöttünk. De e döntés megtétele 10-15 év múlva már késő lesz. Akkor örökre lemondhatunk oly kevés természeti kincsünk egyikéről, a lignitről. Tisztelt Országgyűlés! Fekete elvtárs tegnap a költségvetési vitában nagyon céltudatosan és főleg figyelemfelkeltően utalt az elmúlt évek hibás gazdasági döntéseire, céltalan beruházásaira. Ebből kiindulva, ezeket az intelmeket szem előtt tartva azt javaslom, hogy képezze vizsgálat tárgyát egy bükkábrányi erőmű megépítése, amely a hazai ipar, a hazai gépgyártás bázisán gyakorlatilag 80 százalékig kivitelezhető. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Azt hiszem, nem én vagyok az első, és nem én leszek az utolsó, aki jó szándéktól vezérelve arra kérem a tisztelt elnök elvtársat, hogy az elhangzott előterjesztésemet az országgyűlés ipari, valamint a terv- és költségvetési bizottságával felülvizsgáltatni szíveskedjen. Egyben tisztelettel kérem Grósz elvtárs támogatását a jelen pillanatban számunkra nélkülözhetetlen lépésváltás megtételéhez - figyeltem ! (Derültség.) -, amelylyel kapcsolatban tudomásom szerint a tényszerű helyzetképet már kormányelnökünk elé tárták. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Javaslom tisztelt képviselőtársak, hogy ebédszünet előtt még egy felszólalást hallgassunk meg. (Derültség.) Dr. Sziráki András Szolnok megyei képviselőtársunk következik. Dr. SZIRÁKI ANDRÁS: Tisztelt Országgyűlés! Az ipar szerkezetváltására 1957 után több határozat készült. A fejlődésben áttörést ez csak részterületeken eredményezett. Mivel a határozatok csak töredékében lettek végrehajtva. Ez időszaknak azonban szembetűnő ellentmondásai is felszínre jöttek. Elgondolkodtató, mi az oka, hogy a fél évszázaddal korábban a világ élvonalában fémjelzett ipari múltunkat jelentő fellegvárak elszürkültek? A Ganzgyárak, a Hofherr Traktorgyár, a Láng Gépgyár - és lehetne még tovább sorolni - termékei a legigényesebb piacokon is keresettek voltak. Az említett gyárak közül van, amelyik ma már nem is létezik, vagy a meglevők nehéz helyzetéből keresi nem igazán sikeresen a kibontakozást. Megszűnt, vagy átszervezett gyárak kiváló munkásai, mérnökei nagyon vegyes érzésekkel szólnak a mi iparpolitikánkról. Berecz elvtárs elemezte a lényegi összefüggéseket. A fő gondot én abban látom, hogy hosszú ideje a források jelentős részét az energiaágazat és a kohászat fejlesztésére fordítottuk. Jelenleg a kiemelt beruházások - Tengiz, Nagymaros, Paks - és a kohászat támogatása igen komoly terhet jelent az állami költségvetésnek. E mellett indokolt volna még azt is megvizsgálni, hogy a szerkezetváltásra folyamatában felvett dollármilliárdok hogyan térültek meg az ország számára. Nem érezhető az iparpolitikában olyan törekvés, mely szerint a húzó vállalatok és termékek versenyképességének fokozása kerülne előtérbe. A jó piacpolitika és iparpolitika azért szükséges, mert iparunk teljesítménye, export- és jövedelemtermelő-képessége meghatározó az egész gazdaságra. Éreznünk kell, hogy a külső környezet nagyobb tempóban és eredményesebben fejlődik. A világ műszaki fejlődése a technológiaintenzív iparágak előretörése miatt felgyorsult. Érezhető, hogy a szerkezetváltás nagyléptékű feladatait az ipar önmagában nem képes megoldani. A fejlődés gyorsítása érdekében a társadalom egészének érdeke a gyors struktúraváltoztatás. A csatát csak az egész társadalom összefogásával lehetséges megoldani.
