Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-26

2065 Az Országgyűlés 26. ülése, 1988. június 30-án, csütörtökön 2066 szerű technikával, a teljes vertikum hazai kialakításával. És itt a jelen, a magyar-szovjet vegyes vállalat létrehozásának kérdése, mely közös műszaki-gazdasági számításokon alapul, igaz, ismét elhalványuló lehetőség, de még él. A szovjetekkel közösen kidolgozott tanulmány állami nagyberuházás formájában vegyes vállalati létesítést vizsgál, 50-50 százalékos részvétellel, és figyelembe vette a hétmilliárd forintos eszközértéket, s a még részünkről szükséges 25 százalékos befektetést szovjet hitelből, kedvező hitelezési kondíciókkal tervezte. A legfontosabb, hogy eddigi gyakorlatunkon átlépve jussunk el végre érdemi tárgyalásig, és jussunk túl a tárgyalási szinten. Hogy legyen készség rugalmas módosításokra, a felmerülő problémákat le lehessen vezetni, és felkészülten érdemi tárgyalásainkkal adjunk hitelt megvalósítási szándékunkról. Hogy ezek után mi okoz mégis gondot? Úgy érzem, újra elindult körbeforogni a kerék, amikor pedig csapat, jó csapatmunka és megoldás kellene. És ha a jelenlegi elképzelés, illetve terv keresztülvihetetlen, kell keresnünk és találnunk újabb lehetőséget. A hogyan tovább gondolása során máris szóba hozok egy még újszerűbb, eddig nem vizsgált lehetőséget. Ezen elképzelésem a tegnapi vitával is összefügg, összecseng. Ez pedig konkrétan a recski ércvagyon hasznosításának költségvetési terheket és kockázatot nélkülöző formában történő kiaknázása lenne, mely részvénytársasági formában történő megvalósítást takar. Ebben részvényesként eddigi befektetése - 25 százaléka értékéig a magyar állam lenne, a korábbi elképzelések alapján 50 százalékig a szovjet fél, és további hiányzó tőkerészekre egy vagy több magyar bank úgy, hogy fedezeti pénzösszegüket szovjet hitelből kapnák. Ezen részvénytársasági forma előnyei közül egy párat: Az állam vonatkozásában kockázat nincs, mert a vállalkozásban az eddig befektetett összeg erejéig venne részt, a banki kockázat is minimális a hitelkonstrukció jellegéből adódóan. És a tulajdonosi érdekeltség igen nagy úr lehet, mert itt a gazdaságosság és csak a különösen indokolt szükségszerűség dominál. Mindezen felül a műszakilag lehetséges kapacitáslépcső fokozatosan is megvalósulhatnának, és a pénzügyi-gazdasági alapok és érdekekből fakadóan jobban érvényesülhetnének. A részvénytársaság létrehozásának alapfeltétele, hogy állami szerveink és a szovjet fél egyetértsen az adott forma megvalósításával. Ezért javasolom az illetékes állami szerveknek - Ipari Minisztérium, Tervhivatal -, hogy javaslatomat vizsgálják meg, mint újabb változatot. Utolsó gondolatként visszatérnék a recski ércbánya bezárásának kérdésére. A bezárást gondolati tehetetlenségnek, sőt továbbmegyek, önmagunk megtagadásának tartanám. Ha már minden elveszett, minden hajó elment, akkor bezárás helyett jobb az is, ha eladjuk „lábon a gabonát", igaz, ez nem közgazdasági koncepció. A Recsk ügyét végigkísérő bizonytalanság miatt egy sor lehetőség elment mellettünk. Igaz, ezenközben egy sor új beruházás megvalósult. És olykor a szemmelláthatóság, a kézzelfoghatóság ellenére a teljes biztonság, bizonyosság határáig való elmenésünk sem hozott nekünk szerencsét. Zárszóként Ancsel Évától idézek: „Ha nincs halál vagy el van tüntetve, mint valami sehová sem beilleszthető incidens, akkor minden lehetséges, mert nem válik nyilvánvalóvá a tettek visszafordíthatatlansága." Ha szavaznom kell, én az életre szavazok. Arra az életre, melynek születéséhez mi járultunk hozzá, mi éltetjük 21 éve. Engem az eltelt évek, a megélt események előrenézésre, nem ítélkezésre szólítanak. A talán kezelhető kritikámat azért tettem, mert a csak önmagában létezés nem elég, célok, konkrét cselekvések kellenek. A bizonytalanság a biztosért kiált. Hiszen életünkért naponta megküzdve nem lehet visszafordíthatatlan az, ami még visszafordítható. Köszönöm tűrőképességüket, figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Most Szabolcs-Szatmár megyéből Varga Gyula képviselőtársunk következik. VARGA GYULA: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Három témakörről szeretnék beszélni, és mivel ebből kettőről tegnap másik napirendi pont kapcsán már esett szó, megtehetem ezt röviden. Igaz, ezért cserébe szíves türelmüet kérem. Két vonatkozásban szeretnék majd még erre visszautalni. Ha a három téma tartalomjegyzékét egy-egy szóban foglalnám össze, akkor bizalom, aggodalom és sürgetés. Ez lenne a tartalomjegyzék. Az első kérdés tehát, azt hiszem, egyetértenek velem Önök abban, hogy a mi népünkben, különösen most a pártértekezlet után felfokozott légkörben van egyfajta illúzió is. Hogy most a megújult politikában, a megújult vezetéssel viszonylag rövid idő alatt gondjaink végére érhetünk. Talán senki számára nem sértő, hogyha azt mondom, hogy a mi népünk egyébként is hajlamos arra, hogy egyik pillanatban az égbe emelkedjék, a másik pillanatban pedig a mélybe zuhanjon. Nos, ez az illúzió azt hiszem, semmivel sem alátámasztható. A kormány a legközelebbi időben is egy sor olyan intézkedés megtételére kényszerül, egy sor olyan döntés előtt áll, amely minden bizonnyal nem fogja fokozni népszerűségét, és amely ezt az illúziót majd rombolja. Hiszen világos, hogy a kormány soron következő döntései kisebb-nagyobb kollektíváknak, egyéneknek az érdekeit sértik. Ha megengedi Villányi elvtárs, most utalnék vissza először az előző napirendre. Zárszavában azt mondotta, hogy miközben költségvetési egyensúlyhiány van, aközben különféle ágazatok különböző igényeket terjesztenek elő. Tisztelt Országgyűlés! Én ezt a világ legtermészetesebb dolgának tartom: hiszen az ittlevő képviselők egyszerre hármas feladatnak kell - szükségszerűen kell -, hogy megfeleljenek. Az ország érdekeit kötelesek képviselni, döntéseiknél ezt szem előtt kell tartani. De ugyanezeket a képviselőket kisebb-nagyobb kollektívák küldték, amelyek előtt felelősek döntéseikért, amelyeknek az érdekei képviseletét annak idején vállalták, és ne felejtsük el, amelyek számon is fogják kérni tőlük. És végül: egyikük sem tud kilépni a bőréből. Mindegyik egy-egy városban, megyében,