Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-24

1927 Az Országgyűlés 24. ülése, 1988. március 17-én, csütörtökön 1928 A pénzügyi kormányzat a vállalatok költségvetési kapcsolatait áttekintette és lehetővé tette az adóbefizetések időbeni széthúzását, a költségvetési kiutalásokat gyakoribbá tette. Az eltelt időszak és a lezajlott események természetesen megkövetelik, hogy a szükséges tanulságokat vonjuk le. Ez részben megtörtént, részben még folyamatban van. A kialakult helyzetet látva, a kormány kezdeményezésére megállapodás született a kereskedelmi bankok és a jegybank között. Ennek alapján intézkedések történtek azért, hogy a hitelezési gondok és az ezekből fakadt termelési fennakadások megszűnjenek, így a leginkább érintett mezőgazdasági területen, — ahol az idényszerűség éppen most igényli a ráfordításokat — a feszültségek csökkentek. Mind az 1988. évi népgazdasági terv, mind a kormány stabilizációs programja elengedhetetlenné teszi szigorú pénzpolitika folytatását, felhasználva természetesen az eddigi tapasztalatokat. Döntés született arra, hogy az érdekeltek dolgozzanak ki olyan módszereket, amelyek a következő hónapokban egyrészt lehetővé teszik a jól dolgozó vállalatok hiteligényeinek zavartalan kielégítését, a másik oldalról pedig — gazdaságpolitikánkkal összhangban — tényleges szelektivitást alkalmaznak és megszüntetik, de legalább fokozatosan mérséklik az indokolatlan pénzbőséget. A vállalatoknál mindenekelőtt arra van szükség, hogy javítsák gazdálkodásukat, csökkentsék felesleges készleteiket, tartós készleteikre nagyobb arányban használják saját forrásaikat, tegyék ütemesebbé értékesítésüket, igyekezzenek jobb eredményeket elérni elsősorban a konvertibilis exportban és egyúttal határozottabban törekedjenek követeléseik érvényesítésére, azaz a nehezen megküzdött pénz forgása érdekeinknek megfelelően gyorsuljon. Tisztelt Képviselők! Az év elejétől működő adóreform jogi alapját képező törvényeket az Országgyűlés a múlt évi szeptemberi ülésszakán fogadta el. Ezt követően kellett a törvény végrehajtását szolgáló alacsonyabb szintű jogszabályokat kiadni, a bevezetés feltételein tovább dolgozni. Az átállás a gazdasági életben nagyobb fennakadásokat nem okozott, a bevezetett adórendszer működőképes. A készletek átárazása megtörtént. A vállalatok, intézmények dolgozói a bruttósított béreket megkapták, a kifizetésekből a személyi jövedelemadóelőleget levonták. Az általános forgalmi adót megfelelő nagyságrendben befizetik, és az arra jogosultak visszaigénylik. Rendben folynak a társadalombiztosítási kifizetések. Az adórendszer előkészítésének még néhány hónap idő természetesen használt volna. A hiányosságok nagyobb része azonban akkor sem lett volna elkerülhető, mert a gyakorlati működés hozta és hozza létre azok többségét. Tagadhatatlan, hogy vannak működési zavarok is. Az előkészítés közben elhúzódtak az elvi viták, kevés idő maradt a végrehajtás kidolgozására. Sok jogszabály későn jelent meg. A többlet-adminisztráció helyenként elkerülhető lett volna. A költségvetési szervek egy részénél nem lehetett megbízhatóan felmérni a bruttósításhoz szükséges forrásokat a tervezés idején. A valós hiányok pótlásáról a kormány intézkedik. Nem szándékolt jelenség az átállási időszakban a kisiparosok, kiskereskedők tevékenységének erre az időszakra jellemzőnél magasabb arányú szüneteltetése, esetenként abbahagyása. Reméljük, átmeneti folyamatról van szó. Az adóreformmal egyidejűleg mind a termelői, mind a fogasztói árak szerkezetében és arányaiban gyökeres változások következtek be. Csökkent, különösen a feldolgozóiparban a termelői árakban lévő tiszta jövedelem és elvonás. Jelentősen nőtt a fogyasztói és a termelői árszint különbsége. Az árrendszer változásainál az ipari termelői árak 3,3%-os csökkenésével számoltunk, ezzel szemben az ipari termelői árszínvonal januárban alig mérséklődött. Megváltozott a fogyasztási javak több mint kétharmadának az ára is. Hatásuk az árszínvonalra a tervezett 7,6%-hoz igen közel áll, a januári fogyasztói árszínvonal ugyanis az 1987. decemberit 8%-kal haladja meg. Az adó- és árreform társadalmÜag leginkább kritikusan fogadott és vitatott témája a gyermekruházati, különösen a csecsemőruházati cikkek jelentős áremelése. A gyermekruházati cikkek átlagosan - a korábbi differenciált árkiegészítések miatt, jelentős szóródással - 33%-kal drágultak. A kormány az árrendezéshez kapcsolódóan az alapvető fogyasztási cikkek — köztük a gyermekruhák — áremelkedésének ellentételezéseként a gyermeknevelést könnyítő pénzbeni juttatásokat - január l-jétől, éves kihatását tekintve - 13,4 milliárd forinttal emelte. Az előre jelzett évközi áremelkedésekkel együtt visaont a gyermekcikkek drágulása összesen mintegy 11 milliárd forint. Az ellentételezés tehát meghaladja a gyermekruházati cikkek árnövekményét. A lakosságot más, az ellensúlyozott körbe nem vont termékek növekvő ára is érinti, és ezt — összehalmozódva más kihatásokkal - a gyermekes családok nagyobb mértékben érzik meg. Kifejezetten nehéz helyzetbe a többgyermekes családok kerültek. A gyermekruházati cikkek egy részénél, különösen a csecsemőruházatban bekövetkezett jelentős áremelkedéseket a társadalom a jövedelemnövelő intézkedések ellenére nehezen veszi tudomásul. Ezt jelezték a kormánynak a párt- és a szakszervezetek és más érdekképviseleti szervek is. Az áremelkedést nemcsak az érintett cikkek fogyasztói árkiegészítésének megszüntetése és a 25%-os forgalmi adó okozza, hanem az is, hogy a normatív forgalmi adó-rendszerben élesen felszínre kerültek a korábbi vállalati árképzésben - elsősorban a termelő árakban - rejtve maradt helytelen módszerek. Emiatt a fogyasztói árkiegészítés és az adókedvezmények jelentős része nem jutott el a gyermekes családokhoz. A kormány intézkedésére, és esetenként vállalati kezdeményezésre, az aránytalanul magas gyermek-