Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-24

1921 Az Országgyűlés 24. ülése, 1988. március 17-én, csütörtökön 1922 az üzleti hálózatban — be vannak dobálva egy ládába, amibe mindenki nyúlkál, forgatja fölfelé, fölszakadnak a csomagolások és egy idő után borzasztóan néz ki az egész. Nem beszélve arról, hogy gyakran a hűtőberendezések fölmondják a szolgálatot és vizes tócsák, többször fölengedett, visszafagyasztott termékek állnak rendelkezésre. Mindenképpen úgy vélem, meg kell találni az eszközöket az élelmiszerkiskereskedelem gondjainak megoldására, az ott dolgozók munkakörülményeinek javítására, a megfelelő technikai feltételek biztosítására. A beterjesztett törvénymódosítást a mezőgazdasági bizottság által javasolt kiegészítésekkel elfogadom és elfogadásra javaslom. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Bejelentem, hogy a törvényjavaslathoz hozzászólásra több képviselő nem jelentkezett. Váncsa Jenő miniszter elvtársat illeti a szó. VÁNCSA JENŐ: Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen a felszólalásokat, ezek egybecsengnek törekvéseinkkel, ezért nem kívánom az egyes megjegyzéseket külön kommentálni. Ügy látszik, hogy a törvény végrehajtási rendeleteiben még nagyon sok tennivalónk van. Szeretnénk ebbe a képviselő elvtársakat is bevonni, hogy mindazok érvényesüljenek, amelyekről itt szó volt, legyen az fogyaszthatóság, gyártási probléma, gyártmánylap vagy éppenséggel valamilyen kereskedelmi feladat. Egyetértek mindazzal, ami a minőséggel kapcsolatban elhangzott. Az is természetes dolog, hogy a magasabb értékű élelmiszer előállításhoz magasabb színvonalú technológia, hozzáértés és minden egyéb szükséges. Szeretnénk kérni mindazoktól, akik gyártanak vagy forgalmaznak, kereskednek, hogy azokat a lehetőségeket, amelyek rendelkezésükre állnak, valóban maradéktalanul a minőség szolgálatába állítsák. Hiszen igaz, hogy korszerű technológia kell, de az, hogy egy termék, amelyet mindennap megveszünk és mégis mindennap más minőségű, az már nem technológiai színvonal kérdése, hanem a termelés feladata. Az is tény, hogy nagyon sok károsodást szenved a termék a kereskedelemben, mire a fogyasztóhoz kerül. Ügy lehetne mondani, hogy a termelők, a feldolgozók és a kereskedők együtt kell, hogy garantálják a megfelelő minőséget. És ezt mi a törvény eszközeivel igyekszünk alátámasztani. Egy példát mégis szeretnék, egy tapasztalatot elmondani más országból. Egyszer Ausztráliában jártam, kivittek egy juhfarmra és ott a farmer éppen a gyapjút nyírta és minősítette, csomagolta. Megkérdeztem tőle, hogy ki osztályozza ezt a gyapjút? Azt mondja, hogy én. Tényleg ő osztályozta, bálázta. Kérdem és ki minősíti egyáltalán? Azt mondja, hogy ő. Mondom, és mit szól a vevő hozzá, aki megvásárolja. Azt mondja, hogyhogy mit szól hozzá. Nincsenek kifogásai? Rám néz, azt mondja: uram én harminc éve szállítok ennek a cégnek, csak nem gondolja, hogy becsapom. Én azt gondolom, hogy itt kezdődik a minőség kérdése, hogy hogyan tudunk ebben olyan szocialista együttműködést teremteni egy szocialista termelő üzem és egy szocialista kereskedelem között, hogy ezt tartsák szem előtt. Ha ezt sikerül megoldani, akkor kevesebb gondunk lesz azzal, hogy a KERMI és az Állategészségügyi Szolgálat milyen munkát végez a minősítés rendszerében. De azt is nagyon fontosnak ítéljük meg. Szeretném azt is aláhúzni, hogy végre tudomásul kell vennünk, hogy nincs háromféle minőség a piacon. Borzasztó nehéz ezt elfogadtatni, még mindig az él egy sor ember fejében, hogy a hazai az a legigénytelenebb, aztán valahogy elrendezzük a szocialista piacot és végül odafigyelünk a tőkés igényekre. Ma ott tartunk, hogy mind a három piac nagyon kemény követelményeket támaszt velünk szemben és ennek kell eleget tenni. Ezért egyetértek azzal, hogy a nyersanyagtermelésnél kezdődik a minőség, ott a beltartalmi érték szerinti átvétel nagyon fontos. Ebben az irányban haladunk. Tehát az egész vertikumban mindaz, amit nekik tenni kell, nagy felelősséggel tartoznak, hogy valóban megfelelő élelmiszer kerüljön az asztalokra. A korszerű táplálkozásról elmondottakkal, a Moravcsik elvtársnő és mások által elhangzottakkal maradéktalanul egyetértek, ebben az irányban kell még inkább tevékenykednünk. Szeretném azt is bejelenteni, hogy az élelmiszerkönyv elkészítését megfelelő formában az érdekelt intézménytől megrendeljük és nagyon reméljük, hogy ezzel egy további lépést tehetünk a versenyképesebb élelmiszerelőállítás felé. Az ellenőrzés körül alakult ki egy kis vita. Én azt hiszem, hogy le lehetne talán úgy ezt zárni, mert ezt őszintén meg kell mondani itt a Parlamentben, hogy ez az apparátusoknak a hátsó küzdelme, hogy kinek az intézménye az, akinek nagyobb joga lehet itt a beleszólásra, meg az ellenőrzésre. Erre aztán vannak vélemények, hogy ne legyen párhuzamosság és egyebek. Én felajánlanám azt, hogy ebben a módosító javaslatban talán úgy kellene megfogalmazni és a többi a mi kötelességünk legyen, hogy a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a kereskedelmi miniszterrel egyetértésben döntse el ezeket a kérdéseket és ezzel magunkra vállaljuk Marjai elvtárssal azt a felelősséget, ami az ellenőrző rendszer és a párhuzamosság kérdését illeti. Nagyon fontosnak tartjuk a KERMI munkáját is, éppen ezért említem, mert hiszen a fogyasztó érdeke is fontos, ugyanakkor meg kell mondani, hogy az egész világon az állategészségügyi szolgálat az, amely a minőséget igazolja és ebben a magyar állategészségügy tényleg nemzetközi hírnevű, hiszen száz országba exportálunk élelmiszert és mind a száz ország elfogadja a minősítő bizonyítványokat, hiszen anynyira független és magas szintű ez a munka, hogy ezt érdemes elismerni. Ezzel együtt azt javaslom, hogy ezt így kezeljük. Azt hiszem, bele kell nyugodni abba a feldolgozóknak, hogy az olyan élelmiszereknél, mint bébi étel, különleges diabetikus táplálék, azoknál a le-