Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.
Ülésnapok - 1985-24
1893 Az Országgyűlés 24. ülése, 1988. március 17-én, csütörtökön 1894 össze a világ, és új értéket fog előállítani. Csakis ebben az irányban kell mozognunk. A háztáji föld témája is felmerült. Én ezt röviden elintézem, mert a javaslataink ebben rendkívül korszerűek - hogy így fejezzem ki magamat — és előremutatók. Azt hittem, a paraszt képviselők - elnézést a kifejezésért — meg fognak dicsérni. Kérem szépen eddig az volt, hogy akinek kertje volt, csak 3000 négyzetmétert kaphatott, akinek szőlője volt, az csak 3000 négyzetmétert. Most közösen megállapodtunk, hogy 6000 négyzetméter a határ és eldönti a tsz, hogyan gondolkodik róla. Higgyék el nekem, ez azt is jelenti, hogy többletjövedelem lesz; jó hogy a Villányi elvtárs ezt nem fogja felvetni a kormányülésen. Mert az, hogy 3000 négyzetméter helyett 6000 négyzetmétert művelhet meg, az mindenképpen nagyobb lehetőség. Kérem ezeket így akceptálják az elvtársak, és ez a szabályozás teljes összhangban van a föld-törvénnyel, amit tavaly hoztunk. Nem kevesebb, hanem több földhöz tud jutni minden olyan ember, aki kész megművelni a termőföldet, és minden a nagyüzemre van bízva. Szó volt az érdekvédelemről is — erre nincs felhatalmazásom, különösebben nem is kívánok erről beszélni. Annyi megjegyzésem lenne: nehogy azt tessenek hinni, hogy mi a TOT-tal folyton csak csókolózunk (derültség), nagyon komoly vitáink vannak. Nagyon sokszor kell összeülni ahhoz, hogy valami hasznos kompromisszumot kicsikarjunk egymásból, mert hiszen végülis az ütközés úgy jelenik meg, hogy mi az érdeke az országnak és mi az érdeke a szövetkezeti mozgalomnak és a kettőt valahogy össze kell hangolni. Átalakulás más szövetkezeti formává. Szeretném aláhúzni, mi csak a lehetőséget igyekeztünk biztosítani, ez nem kötelező. Teljesen egyetértek Csipkó elvtárssal. Mindenféle szövetkezeti keret között lehet eredményesen gazdálkodni — ebben teljesen igaza van. De többen vetették fel, hogy ahol olyan helyzet alakult ki, ott tegyük ezt lehetővé. Most lehetővé tettük. Senkire nem parancsolunk rá, hogy éljen ezzel a lehetőséggel. A minisztertanácsi rendeletben megjelenik az a gondolat, hogyha gyökeresen átalakul más szervezetté, akkor ehhez keÙ a MÉM, a TOT és a PM. Mi erről szívesen lemondanánk, különben is úgy fejlesztjük tovább — a minisztertanácsi rendeletben most már elhatároztuk —, hogy csak be kell jelenteni nekünk. Tehát nem kell kérni az engedélyünket, csak jelentsék be a számunkra. De be kell jelenteni elvtársak, mert aki átalakul, az általában csődben van, és arra nem az jellemző, hogy tele van pénzzel, hanem az, hogy likviditási gondjai vannak és valahogy közösen le kell rendeznünk a PM-mel és másokkal. Ha úgy gondolják, erre nincs szükség, ezt is meg lehet csinálni, de nem fog átalakulni, mert a jogutód azt mondja, kérem azzal az adóssággal, amit összetákoltak, nem vagyok hajlandó semmilyen formában átvenni. Ezért gondoltuk ezt. Felmerült — és ez egy érdekes dolog — a vagyoni részvételnek az igénye; Séra elvtárs vetette fel a felszólalásában, úgy gondolom, jogosan mondotta ő: miért nem kötelezhető a belépő arra, hogy vigye be a vagyonát a tsz-be, vagy vagyont vigyen be. Ugyanerről tegnap Szabó elvtárs úgy beszélt, arra kényszerítjük, hogy bevigye a vagyonát. Ebben egy kis ellentmondás van, tudniillik nem kényszerítjük. Az igazság az, hogy amikor belép a tsz-be, a szövetkezet dönti el, milyen anyagi feltételek között veszi fel. Ezt a szuverén jogot azért tartjuk fontosnak, mert eddig sem a vagyont vitte be, hanem a munkáját vitte be a tsz-be. Most a helyzet az, hogy ha a tsz-nek kell kettő jó lakatos, de azt mondja, ezért tegyék le az 50 ezer forintot, akkor nem lesz neki két jó lakatosa. De ha nem kell letennie, és felveszi, mert szüksége van a mesteremberre, akkor lesz szakmunkása... Ilyen alapon ez teljesen rendezett. Ezzel szemben, amit a Szabó elvtárs tegnap mondott, az nincs benne a mi törekvéseinkben és homlokegyenest más, mint ami le van írva. Ezért vagyok zavarban, mert ő azt mondja, be kell vigye a vagyonát a szövetkezetbe, micsoda disznóság, amikor kilép — mondja Szabó elvtárs —, akkor nem adnak neki semmit. Kérem szépen ilyen nincs az előterjesztésünkben, ez félrevezető. Azért sajnálom, mert az ilyen kijelentéseknek a felelősségét is vállalni kell, hiszen ma reggel a falurádió már azt harsogta, hogy a vagyont be kell vigye a szövetkezetbe. És reggel már engem is felhívtak Szabó elvtárs, nemcsak Téged, engem úgy hívtak: miért akarjuk, hogy a vagyonukat bevigyék a szövetkezetbe, ki akarja államosítani? Senki. Semmiféle vagyont nem kell bevinni a szövetkezetbe. A javaslatunkban ellenkező van. Nem akarom fellapozni a megszűnő jogszabályokat. Most szüntetjük meg a törvénynek azt a 20 éves előírását, hogyha belép a szövetkezetbe, akkor a háztáji gazdaság szükségletein kívül mindent be kell vigyen. Ezt most helyezzük hatályon kívül. És erre azt mondja a Szabó elvtárs, hogy bekényszerítjük a vagyont. Nem kényszerítünk be semmit. A másik gond. A belépéssel ma ennek az ellenkezője érvényesül. Ami a földet illeti, mi a földet nem elvesszük a mai tulajdonostól, hanem lehetőséget teremtünk a gyarapodásra. A földtörvényt önök tavaly elfogadták, ebben minden korábbinál, amióta a szocialista átszervezés volt, bárki az országban nagyobb földterülethez juthat, aki megműveli a földet. Ezt most úgy hoztuk összhangba a törvénnyel, hogy a közgyűlés maga fogja eldönteni: beszámíthatja-e az illetőnek a földtulajdonát, vagy amúgyis odaadja neki a háztáji földet. Ennél nagyobb szabadságot a földgazdálkodásban tényleg nem lehet nyújtani. Ezzel szemben tegnap azt az állítást hallottuk, hogy ennek az ellenkezője történt. Nem az ellenkezője történik. Hogyan néz ki ma egy belépés a szövetkezetbe? Muszáj erről szólni, bármennyire is telik az idő, mert az ellenkezője igaz annak, mint ami elhangzott a Szabó elvtárs szájából, és el kell mondanom, mert meghallgattuk őt, úgyhogy most én is szeretném az érveimet kifejteni. Ma a szövetkezetekben dolgozó aktív tagoknak a