Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-24

1887 Az Országgyűlés 24. ülése, li És - igen tisztelt képviselőtársak! - higgyék el nekem: ma ebben az országban a hitre valamenynyiünknek nagyon nagy szüksége van. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Feltételezem — tisztelt képviselőtársak! —, hogy az illetékes miniszter elvtárs kíván reagálni. S. március 17-én, csütörtökön 1888 galomra is vonatkozik az, hogy lényegesen szigorúbb körülmények között kell megújulnia, versenybe lendülnie és állnia is kell majd ezt a versenyt a nagyvilágban, ha talpon akar maradni. Mert hiszen sok minden zavarhatja ezt: hatósági előírás és minden egyéb, amiről itt sok szó esett, de azért végsősoron mégis csak az lesz a döntő, hogy tudunk-e magasabb színvonalú teljesítményt nyújtani a világnak és a magunk társadalmának, lépést tudunk-e tartani az igényekkel vagy nem? Ha nem, akkor kiszorulunk a piacokról, akkor valóban levonhatjuk a konzekvenciát a jövőt illetően. Ezért számunkra igen fontos, hogy ebben az irányban próbáljuk megújítani ezt a hallatlanul sikeres és tényleg szinte a világon egyedülálló szövetkezeti mozgalmat, amely Magyarországon az elmúlt évtizedekben kialakult. Úgy gondolom, hogy e tekintetben a törvényhozás felelőssége is rendkívüli, mert az a meggyőződésem, hogy csak olyan paragrafusokat alkothatnak, amelyek akár kényszerítő erővel is ebben az irányban hatnak. Arra késztetik az üzemeket, hogy az önkormányzat eszközrendszerével is, a saját szervező erejükkel is ezt szolgálják. Ez ma az ország alapvető érdeke. Ha ezt nem tudjuk elérni, ha nem tudunk ebben az irányban komolyabban elindulni, úgy fordulhatunk a támogatások milliárdjaiért ismételten, csak azt nem tudom, hogy hova vagy kihez? Ezért ezt mindenképpen látnunk kell. Nincs más járható út számunkra, mint a gazdálkodás egész területén az újjáalakulás, a megújhodás — úgy, hogy valóban eleget tudjunk tenni annak a kihívásnak, amellyel szembe kell néznie a mezőgazdasági termelésnek is. Úgy érzem, hogy a felszólalások többségéből ez a fajta felelősség is kicsendült, és én ezt örömmel veszem. Az egyetértő támogatásokat - akik részéről ezek elhangzottak — megköszönöm; azokat a javaslatokat, amelyek nem a törvény mai jóváhagyására vonatkoznak, hanem a végrehajtást illetik, szintén örömmel befogadom, és azon leszek miniszter kollégáimmal együtt, hogy a végrehajtási rendelet, a kormány intézkedései betűjükben is és cselekvésükben is megfeleljenek a törvény kereteinek és követelményeinek. Ezért igen nagy súlyt helyezünk arra, hogy a végrehajtásban valóban a bürokratizmus és az egyéb feszültség, egy sor hatósági előírás, meg más ne okozzon gondokat. Igyekszünk ezeket csökkenteni, mérsékelni. Egy megjegyzésem azonban itt is lenne. Én magam is, mielőtt erre a posztra kerültem, valamikor 18 éven keresztül mezőgazdasági üzemet vezettem és tudom, hogy nagyon sokszor a kapukban megállnak a dolgok. Gondolom, hogy amikor a végrehajtásról beszélünk, akkor nemcsak a kormánynak van feladata, hanem az üzem vezető testületének is, mert a megújhodás az üzemen belül is elemi kötelességünk. Én nem féltem ettől a szövetkezeti mozgalmat, de nagyon kérem, hogy így kezeljük, mert hiszen másképpen nem tudunk újat teremteni. Ha úgy gondoljuk, hogy csak arról van szó, hogy össze kell söpörni egyetlen beszámolóban mindazt, amit eddig ötben csináltak, akkor abból lesz tényleg 300 oldal, de ha úgy gonVÁNCSA JENŐ: Mindenekelőtt megköszönöm a felszólalásokat, a hozzájárulást ehhez a törvénymódosító javaslathoz. Megköszönöm azoknak is, akik nem a mai napon szóltak hozzá, hanem az előkészítő munka során segítették sokoldalúan a megalkotását ennek a javaslatnak. Mielőtt a részletekre térnék ki, egy szerény ügyrendi megjegyzésem van. Ugye, az Országgyűlés nemrég elhatározta, hogy törvényt csak ő módosíthat, hiszen ő alkotja. Ügy látszik, hogy ennek a gyakorlatát majd megfelelő módon szükséges lesz kidolgozni. Ugyanis, hát mi a helyzet? Nagyon sok módosító javaslat érkezik egy-egy törvény kapcsán, legyen az termelőszövetkezeti, vagy bármilyen más törvény, amelyekkel ez idáig az Elnöki Tanács rendszeresen foglalkozott, és megalkotta a maga törvényerejű rendeleteit. Ezek a módosítások sosem alapjaiban a törvényt rázták le, hanem igazodtak a kialakult gazdasági környezethez és egyéb társadalmi viszonyokhoz, mert szükség volt menet közben az igazításra, anélkül, hogy az egész törvényt módosítani kellett volna. Most ez a munka a Tisztelt Országgyűlésre hárul, a jövőben. Én, mint miniszter, aki köteles vagyok beszámolni önöknek az általam végzett munkáról, mint a kormány tagja, amely szintén ilyen kötelezettséggel tartozik, tisztelettel azt javaslom: szíveskedjenek ezt átgondolni, és megfelelő keretek között tartani, mert ha nem, akkor minden egyes módosító javaslat esetén a törvény komplex módosításának az igénye merülhet fel - és egy lavór vízben is hatalmas viharokat kavarhat az Országgyűlés. Én nem tudom, hogy mi a legjobb megoldás. Valamikor én is voltam két ciklusban képviselő. Talán az lesz a járható út, ha a bizottságok az ilyen módosításokat alaposan kitárgyalják, és megfelelő információkkal, rövidebb úton rendezik a parlamenttel. De ez csak egy szerény javaslatom, nem szükséges figyelembe venni, mégis a mostani módosító előterjesztések azt mutatják, hogy talán érdemes ezen elgondolkodnunk. Ami a felszólalásokat illeti: a felszólalók nagy többsége a mezőgazdaság területén dolgozik. Az is tény, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom nemcsak a termelőszövetkezetek ügye, hanem az egész társadalomé. Az egész népgazdaság érdeke, hogy helyes irányban fejlődjenek a termelőszövetkezetek. Az is érdeke, hogy a kormány gazdasági kibontakozási programját is szolgálják a törvényerejű intézkedések, hogy a csoport- és a népgazdasági érdek valamifajta hasznos összhangja is megteremthető legyen a törvény adta lehetőségekkel is. Ugyanis a szövetkezeti moz-