Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-23

1865 Az Országgyűlés 23. ülése, emberközpontúságot, amikor a hibákat, hiányosságo­kat nem vettük időben észre és nem támaszkodtunk a szövetkezeti mozgalom megújulási képességére. Ezért kérdezem: hat-« még a tagok közössége, ér­deke, vagy az egyetértő vezetőségi ülések nem vál­tak-e a hatalom és a beosztottak egyirányú adat- és utasításközlésévé. Él-e még a közös cél?: a biztos meg­élhetési pont minden tag részére. A tagok személyes részvétele mellett többségében ma már se nem érdeke, se nem kötelessége az anyagi hozzájárulás. A közössé­gi szellem vagy az érdekképviselet, netán az állami törvényességi felügyelet pedig nem tudta-e akadályoz­ni a demokratikus önkormányzat karámba terelését? És még mindehhez adjuk hozzá a mostoha természeti körülményeket, a szervezetlenséget, a felelősség tuda­tos elkendőzését, a munkafegyelem lazulását és a ne­hezedő gazdasági körülményeket! Ezután kérdem: milyen csodának kellene történ­nie, hogy ne legyenek veszteséges szövetkezetek? A miniszteri módosító javaslat a jog oldaláról kí­vánja a szövetkezetek termelési viszonyait rendezni. Úgy érzem; szövetkezeteink jelenlegi állapotában ez kevés — de elfogadom; kivéve: a módosítás 58. § (2) bekezdése tekintetében. Elfogadom, mert tu­dom, tartalmi változás mindig és midenütt a tagok közös érdeke, és csak ők tudnak körülményeiken vál­toztatni. A bajból való kilábaláshoz, az igazabb hol­naphoz viszont olyan szövetkezeti tagokra van szük­ség ma, akik nem hajlandók elhallgatni, szótlanul tűr­ni és lelkiismeretükből kikívánkozó kritikát elfojtani. Merni kell bátran beszélni, és a hibákat nyíltan nevü­kön nevezni! Tisztelt Ház! Ilyenkor, március idusán, úgy érzem, hogy őszintébben és szorosabban kötődünk a szabad­ság élményéhez, amely valójában nem jelent sem töb­bet, sem kevesebbet, mint azt, hogy az ember tényle­gesen rendelkezzék önmagával, s egyúttal saját felelős­ségére, tudatára ébredjen. Kinyíló világunkban min­denkinek feladata felelősségének felismerése, s ez kü­lönös súllyal nehezedik ránk, országgyűlési képvise­lőkre, hiszen mi népünknek is számadással tartozunk. Természetesen elsősorban belső igazságunkért, cseleke­deteinkért, önmagunkért, illetve a közösségben vég­zett munkánkért felelünk! E meggyőződésem kötelez arra, hogy kimondjam, miért tartom az előterjesztett törvénymódosításokat elfogadhatónak, de nem kielégítőnek. Igaz, a törvény alkotói a téeszek önállóságának erősítését, szervezeti és belső gazdasági kötöttségük oldását, valamint a ta­gok közösségi viszonyának némi javítását ígérik — de számos aktuális problémát figyelmen kívül hagynak. Korántsem a teljesség igényével, íme néhány: Nagyon hiányolom, hogy a törvénymódosítás va­gyoni részvétel kötelezettségét új tagok felvételekor nem teszi kötelezővé. Erről már az előttem felszólaló képviselők is, más formában nyilatkoztak. Jelenleg már csak a tagok 20-30 százaléka rendelkezik földjá­radékkal, vagyis járul hozzá vagyonilag a közös va­gyon gyarapításához. Sajnos a tulajdonosi kötődés csökkenése sorvadásra ítélte a lelkiismeretességet, a felelősséget és a közösség-szellemű magatartást. En­988. március 16-án, szerdán 1866 nek elkerülése végett a törvénynek kellett volna sza­bályoznia a vagyoni hozzájárulást, például meghatá­rozott búza-értékben, amit a tag munkaviszony meg­szűnése esetén reálértékben vissza is kapna. A gazdálkodás eredményessége szempontjából je­lenleg alkalmazott nyereség-, jövedelem-érdekeltség mellett szükségesnek tartanám minél előbb, minél szé­lesebb körben a vagyonérdekeltség bevezetését is. A piacgazdálkodás térnyerése miatt szándékában helyesen, de tartalmában szerintem igazságtalanul ha­tározza meg a törvénymódosítás az általam el nem fo­gadott 58. § (2) bekezdését, amely tulajdonképpen a foglalkoztatás minimális határát férfiaknál 1500, nők­nél pedig 1000 órában határozza meg. Ez szerintem nagyon sérti a női egyenjogúságot. Választókörzetem legjobb tsz-ében a nők átlagkeresete nem éri el órán­ként a 20 forintot, így 1000 munkaórára, és a háztáji földdel, amennyiben ilyen esetben csak felében szok­ták beszámítani, sehogysem teszi ki az összes jövedel­mük az évi 36 000 forintot, ami tulajdonképpen deklarált létminimum. Rendszerint ezeknél a hátrá­nyos helyzetű termelőszövetkezeteknél még a háztáji gazdaság sem tud úgy integrálódni, mint szükséges lenne a más területekhez hasonlítva. Nagyon rossz emlékű ez a féléves summás idő, igazságosabb lett volna szerintem a mindenkori létminimum összegét határértékként meghatározni. Célszerűnek tartanám, ha a törvénymódosítás a közgyűlés választójogát az elnökön kívül a termelő­szövetkezet egyéb tisztségviselőire is azonos feltéte­lekkel szabályozná. A tsz-ek szétválását viszont csak veszteséges gazdál­kodás esetére véltem korlátozni, de nem az egész tag­ság egyharmadának igénylő elhatározásával, hanem az egyes települések, vagy korábban elkülönülten gazdál­kodó egységek tagjainak igenlő szavazatai alapján. Végül magam, nagyon sok tsz-tae és vezető véle­ményét tolmácsolom, amikor elégedetlenségemnek adok hangot a területi és országos érdekképviseleti szövetségek tevékenységével kapcsolatban. Tudom, nagyon nehéz egyszerre tagi, szövetkezeti és állami ér­dekeket összeegyeztetni, de a mai arculatában — re­prezentatív, apáskodó képviseletükben — sehogy sem felelnek meg a piacgazdálkodás érdekévelmi követel­ményeinek. Választókörzetem tsz-eiben senki nem érti meg például, és nem is tudja elfogadni, hogy a búza átvé­teli ára az 1959-es 280 forintról 1987-re 350 forintra emelkedett, ez 28 év alatt 30 százalékos növekedés, ugyanakkor egy hektár búza termelői költsége öt év alatt, vagyis az 1982. évi 6700 forintról, kiváló tsz­nél 1987-re 17 000 forintban realizálódott. Ez öt év átlagában 290 százalék. Vagy a kukoricánál ugyan­ezen időben 12 000 forintról a költségek 20 000 fo­rintra emelkedtek. Érthető persze e költségnöveke­dés, hogyha egy Rába-Steiger ekevas jelenleg ÁF A-val együtt 1500—2400 forintba kerül, ami 4-5 mázsa bú­za értékének felel meg. összehasonlításul: ugyanez nyugat-európai országokban 70—130 kilogrammos búzaértékért megvásárolható. A törvény nem mondja ki, de nem is tiltja, hogy az

Next

/
Oldalképek
Tartalom