Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-23

1843 Az Országgyűlés 23. ülése, 1988. március 16-án, szerdán 1844 toznak, s ennek kifejezésére a tagság megfelelő formát is választ. Ilyen forma lehet a szakszövetkezet, vagy a kisszövetkezet. E forma előnyeit és életképességét egyes kedvezőtlen adottságú körzetekben is megfelelően bizonyította a ma működő szakszövetkezeteink többsége. Az itt felhalmozódott jó tapasztalatokat célszerű hasznosítani, ahol a váltás elkerülhetetlen. Van a termelőszövetkezeteknek egy olyan köre, olyan kis része — mintegy 30-50 nagyüzem -, amelynek a mai gazdasági környezetben eredményes gazdálkodásra képtelenek, ezért átalakulnak vagy megszűnnek. Ez egyébként nemcsak mezőgazdasági és nem is csak szövetkezeti jelenség — más ágazatokban és vállalati körökben is realitás! Mai életünk természetes rendje, gazdaságpolitikánk és kibontakozási programunk velejárója! A termelőszövetkezet erejét, a tagok szövetkezethez kötődése is jelzi. A tagság és a szövetkezetek közötti szálak erősítését szolgálják azok az intézkedések, amelyek a tagok közös vagyonhoz való viszonyát igyekeznek közvetlenebbé tenni. Azt el kell ismerni, hogy ma még elég szerények a közös vagyon gyarapítását szolgáló tagi érdekek. Az tény azonban, hogy az úgynevezett tagi vagyon értéke, fejlesztési hozzájárulás, részjegyek, célrészjegyek formájában már felül van a másfél milliárd forinton. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a közös vagyon gyarapításában való érdekeltség növekedése még sok tennivalót kíván. A megbeszéléseken, vitákon formáódnak az ezzel kapcsolatos gondolatok. S remélhető, hogy a kiforrás időszaka nem nyúlik túl hosszúra, s megszületnek azok a döntések, amelyek a reformmal összhangban közvetlenebbé teszik a téesztagok vagyoni érdekeltségét, kötődését is közösségükhöz. Tisztelt Országgyűlés! A törvény, a most vitára kerülő termelőszövetkezeti törvény is — csak eszköz a cselekvéshez. Az terjesen egyértelmű, hogy az eddiginél szélesebb mozgásteret biztosít a termelőszövetkezetekben dolgozók számára. Jó eszköznek ígérkezik egy olyan időszakban, amikor nemcsak a népgazdaságban, hanem a mezőgazdaságban, ezen belül a termelőszövetkezetek körében még inkább sok gond, feszültség mutatkozik. Ezek leküzdésére szolgál a kormány munkaprogramja, amelynek szerves része az ágazataink tennivalóiról kialakított és elfogadott program. Élelmiszergazdaságunk àz elmúlt évtizedekben nagy társadalmi megbecsülést vívott ki magának a hazai ellátásban és a nemzetközi kereskedelemben elért teljesítményével. Az elismertség százezrek öntudatát, önbecsülését növelte — megérdemelten. Ágazatainkban is tudnia kell mindenkinek gondjaink, bajaink közepette is, hogy az élelmiszergazdaság ma is fontos társa dalomfenntartó erő, teljesítménye jelenünk és jövőnk egyik fontos záloga. Az is tény, hogy amilyen mértékben képesek leszünk a ma előttünk álló feladatok, a kormányprogramban meghatározott célok elérésére, olyan módon alakul az élelmiszergazdaság társadalmi elismertsége, megbecsültsége. Ezért is érdekeltek vagyunk mindabban, ami érinti, segíti ágazatainkban a többre jobbra törekvő munkát. Tisztelt Országgyűlés! Programunk számára minden lehetséges eszközt igénybe veszünk, mert tudjuk, a régiek nem elégségesek. Eszköztárunk most a törvény módosításával gazdagodik. A beterjesztést megelőző társadalmi vita úgy ítélte meg, hogy a termelőszövetkezeti törvény módosítását szolgáló részletek beillenék abba az intézkedéskörbe, amely társadalmi gazdasági megújulásunkat szolgálja - ezért a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Dr. Hütter Csaba elvtárs, a mezőgazdasági bizottság előadója szól. Dr. HÜTTER CSABA: Tisztelt Országgyűlés! Valamennyien megkaptuk „A mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom Magyarországon" című tájékoztató kiadványt, amely parlamenti ülésünk ezen napirendjéhez készült. A mezőgazdasági szövetkezetek fejlődését 1970-től bemutató gazdasági adatok, grafikonok, diagramok tárgyszerű bizonyítékai a számottevő gyarapodásnak, a magyar mezőgazdaság, benne a szövetkezetek dinamikus fejlődésének. Ez az időszak az 1967. évi hármas törvény működésének időszaka is volt, tehát az eltelt idő, a leírt fejlődési pálya minősíti a törvényt is. A törvényt, amely jó kereteket adott a mezőgazdasági szövetkezetek működésének, emberi és anyagi értékben való gyarapodásuknak. Most a társadalmi, gazdasági fejlődés mai követelményeihez kell igazítani a törvényt, mert az élet több ponton meghaladta, kinőtte kereteit. Módosításra szorul, hogy növekvő mozgáteret adva a szövetkezeteknek, magasabb fokon segítse a 800 ezer szövetkezeti tag és természetesen a szövetkezetekkel szorosan együttműködő kistermelők népes táborának további boldogulását. Kedves Képviselőtársaim! Az Országgyűlés mezőgazdasági jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága együttes ülésén bízott meg az 1967. évi törvény módosításáról szóló javaslat vitájának ismertetésével és az ott született bizottsági ajánlás előterjesztésével. A javaslat kétfordulós bizottsági vita után került most a Parlament elé. Az első fordulóban a december 9-i ülésen a mezőgazdasági bizottságban több képviselőtársamnak az volt a véleménye, hogy a törvény rangja megkívánja, hogy az elkövetkezendő, a mostani, a 4. módosítás a Parlament plenáris ülése elé kerüljön és ne a törvényerejű rendeletek útját járja. Megvallom én ez utóbbi utat szántam a módosításnak; nem akarom így utólag menteni magam és a velem azonos véleményen lévő képviselőtársaimat, azonban akkor is, most is többen úgy láttuk, hogy néhány esztendőn belül egy nagyobb formátumú módosításra vagy inkább teljes törvényre lesz szükség. Ehhez azonban számos kérdés tisztázása, újabb társadalomtudo- : mányi kutatási eredmények is szükségesek. Ugyanakkor a ma előttünk fekvő módosító, korszerűsítő javaslatok inkább csak egy lemaradást hivatottak behozni, a szövetkezeti törvényt más törvényekkel, például a földtörvénnyel és a tágabb társadalmi gyakorlattal összhangba hozni.