Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-23

1839 Az Országgyűlés 23. ülése, 1988. március 16-án, szerdán 1840 nek a hazájuk, a hozzájuk kötődő százezrek sorsáért, tagjaik boldogulásáért, a falu felemelkedéséért. Ezt a felszabadulás utáni történelmünkben oly pozitív szerepüket a napirenden levő társadalmi-gazdasági reform során tovább kell erősítenünk. Ez a szándék ösztönöz a róluk szóló törvény módosítására. A húsz éve született törvényszintű szabályozás a Magyar Szocialista Munkáspárt agrárpolitikájának, az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével összefüggő korszerűsítéséből fakad. Figyelembe vette a nemzetközi tapasztalatokat, a szövetkezeti mozgalom eredményeit, a hazai sajátosságokat és a jövő igényeit. Dicsekvés nélkül megállapíthatjuk, hogy mezőgazdaságunkban a termelőszövetkezeti mozgalom, a termelőszövetkezeti élet sok olyan vonást mutat, amely más szocialista országokban is jellemző, s nem kevés az olyan vonás, ami csak a sajátunk. Igyekeztünk mindenkitől tanulni, de senkit nem másolni. Megpróbáltunk egy járatlan úton tapasztalatokat szerezve, viszonylag kevés tandíjat fizetve járni. Sikerült, mert számoltunk az emberek akaratával, érdekeivel, figyelembe vettük azokat a viszonyokat, amelyek között éltünk. Ez segítette a szövetkezés kibontakozását, győzelmét, a tagságban a tulajdonosi érzet kialakulását, a közös megbecsülését. A szocialista tulaj donfelfogásunk korszerűsítése, a gazdaság változó feltételeihez való gyors, rugalmas igazodás biztos jövőt ígér a szövetkezeteknek. Mindezt elősegítheti az újszerű közgazdasági felfogás, a fokozódó önállóság, a szövetkezeti belső irányítás és demokratizmus fejlesztése. Azok a tapasztalatok, amelyeket a mezőgazdasági termelőszövetkezetek irányításának módszereiben, működési körülményeiben szereztünk, tanulságul szolgálhattak a gazdaságirányítás és működtetés más területein is. A szövetkezet, mint gazdasági, társadalmi forma megújulás előtt áll sok szocialista országban. A módosítási javaslat összhangban van a kibontakozási programmal. Azok a változások, amelyeket a napirenden levő tsz-törvénymódosítás alkalmaz, egy irányba mutatnak: a nagyobb önállóság, a kiteljesedett önkormányzat irányába. A termelőszövetkezeti mozgalomban eléggé egyöntetű az az igény, hogy legyen kevesebb a külső megkötöttség. Helyeselhető ez a törekvés, hiszen a nagyobb felelősséget és kockázatvállalást is magában hordja. Bővíti, növeli azokat a lehetőségeket, amelyek módot adnak arra, hogy a termelőszövetkezet közössége, adottságainak megfelelően, még inkább maga alakítsa ki a közösség működési, szervezési rendjét. Ilyen irányban hat az önkormányzattal kapcsolatos kötelező előírások csökkentése. Bizonyos, hogy ma már a demokrácia tsz-en belüli fórumrendszerét a közös gazdaság vezetői, tagjai a javasolt tágabb törvényes keretek között jobban alakítják, mint a helyi adottságokkal számolni kevésbé tudó központi előírások. S ez a szövetkezeti demokrácia szervezeti kereteinek fejlesztése egyáltalán nem formai kérdés. Nagy a valószínűsége annak, hogy akik a kereteket megválasztják, azok meg is töltik tartalommal azokat, illetve úgy alakítják a kereteket, hogy azok alkalmasak legyenek a szövetkezeti demokratizmus eddiginél érdemibb gyakorlására. Megszüntethetők, csökkenthetők tehát a kötelező bizottságokra, a testületek létszámára, az ülések számára vonatkozó törvényi előírások. Módosulhatnak a közgyűlés, a küldöttgyűlés, a vezetőség tevékenységét szabályozó rendelkezések, hogy nagyobb mozgástér nyíljon a tagi, tulajdonosi jogok gyakorlására. Nagyot változott az elmúlt két-három évtizedben a termelőszövetkezetek belső élete. A megalakulás idején sokaknak az volt a gondja, hogy nem lesz elég kéz a közösben végzendő munkához. Nem volt akkoriban ritkaság a falu utcáin járó, s egy-egy közös munkához embereket toborzó brigádvezető. Ma ellenkező előjelű gondok jelentkeznek. Több szövetkezetben nehézséget okoz az aktív korú tagság rendszeres foglalkoztatása. Ezzel a ténnyel számolni kell az új termelőszövetkezeti törvényben is. Az előkészítő megbeszélések, viták során felvetődött, hogy meg kellene szüntetni a termelőszövetkezetek foglalkoztatási kötelezettségét. Ez így nem fogadható el. Egy ilyen intézkedés a tulajdonosi tudat ellen, tehát az ellen hatna, amire egyre jobban kívánunk építeni. A foglalkoztatási kötelezettség tehát megmarad. Annak mértéke azonban jobban igazodhat a szövetkezet lehetőségeihez, a föld eltartó képességéhez. Ugyanakkor kevesebb nem lehet, mint amennyit a tsz-tagoknak teljesíteni kell a fizetett szabadsághoz, a társadalombiztosítási juttatásokhoz való jogosultság megszerzéséhez. Itt szeretném megjegyezni, hogy a mezőgazdasági nagyüzemeken belül a foglalkoztatási lehetőségek között igen fontos helyet foglal el az úgynevezett alaptevékenységen kívüli tevékenység. A tsz-ekben és állami gazdaságokban több mint 260 ezren dolgoznak a növénytermesztésen és állattenyésztésen, vagyis a mezőgazdasági alaptevékenységeken kívüli területeken. Az általuk előállított bruttó termelési érték már 86ban meghaladta a 126 milliárd forintot, vagyis megközelítette az ágazat termelési értékének a harmadát. Az ipari és szolgáltató tevékenység további fejlesztését a tsz-törvény módosítása jelentősen segíti azzal is, hogy a háztájiban is folytatható ilyen munka a tsz-szel történő megállapodás bedolgozási rendszerében. A foglalkoztatási kötelezettségekkel kapcsolatos, de lényegesen túlnő annak jelentőségén az, ami a közösben végzett munka rendszerének, szervezetének határait illeti. A módosított törvény ugyanis azt javasolja: a szövetkezet és a tag alakítsa ki, hogy a tag miként vesz részt a közös munkában, azért a munkáért miként szerez jövedelmet, részesedést. Az a tény, hogy a közösen végzett munka formái bővülhetnek, még szorosabbra fűzi a kapcsolatot a háztáji és a nagyüzem között. A törvény egyébként önkormányzati döntési körbe utalja azt, hogy a kiadható háztáji föld területébe milyen mértékben számítják be a tag tulajdonában álló földet. így az új szabályozás megteremti a földtörvénnyel való összhangot is. Megnő a háztáji gazdálkodás jelentősége a foglalkoztatási gondok enyhítésében is. Eddig is volt lehetőség arra, hogy jogszabályban meghatározott termé-