Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-23

1835 Az Országgyűlés 23. ülése, 1988. március 16-án, szerdán 1836 hogyha a mostani módosítások a jelenleginél több biztosítékot adnának a helyesen megfogalmazott és a jogszabályokban is testetöltött elvek érvényesítéséhez. Hatékonyabb eszközöket az érdekképviseleti szerveknek ahhoz, hogy a gyakorlatban mást tapasztalnak, eredményesebben emelhessék fel szavukat, legyen eszközük ahhoz, hogy az érintett szövetkezet, vagy a mozgalom érdekében eljárjanak. Ezért üdvözlöm és helyeslem a szövetkezeti törvénytervezetnek, a 24. §-át, amely az országos tanács szerepét erősíti. Előrelépést jelent az ehhez kapcsolódó minisztertanácsi rendelettervezet 12. §-a is, bár még mindig eléggé visszafogott módon, de a megyei szövetségek kezébe próbál olyan eszközt adni, amivel akkor élhetnek ha az államigazgatási intézkedés a szövetkezetek gazdálkodását hátrányosan érinti. A tervezetben szereplő kérdések közül még két dolgot tartok szükségesnek külön is megemlíteni. Az egyik a gazdasági tevékenység szabályozásának módosulásával, a másik a kistermelői szövetkezetek szervezésének lehetővé tételével függ össze. Az elsőről: nagyon időszerűnek, sőt kissé megkésettnek tartom a szövetkezeti tevékenység bővítésére vonatkozó előírások módosítását. Több fórumon is szóvá tettük már, hogy a jelenlegi szabályok olyan önkormányzati és államigazgatási előírásokat tartalmaznak, amelyek a szerkezetváltást indokolatlanul lassítják és nehezítik. A szövetkezeteket a vállalatokkal szemben hátrányos helyzetben tartják, mert amíg az állami vállalatoknak évek óta semmiféle előzetes engedély nem kellett gazdasági tevékenységük bővítéséhez, változtatásához, addig a szövetkezetek esetében a tevékenység aprólékos alapszabály rögzítését, módosításakor és kiegészítésekor annak utólagos jóváhagyását írták elő és követelték meg. A mai gazdasági élet azonban sokkal gyorsabb attól, minthogy ezt a hosszadalmas és bürokratikus eljárást a szövetkezetek továbbra is el tudnák viselni. A kistermelők szövetkezetéről annyit, hogy mint új szövetkezeti formát üdvözlöm és nagy reményekkel tekintek szervezésük elé. Félőnek tartom azonban, hogy egyesek úgy tekintik, mint a hagyományos szövetkezetek széttördelt egységét. Én úgy látom, hogy itt nem a mostani szövetkezetek osztódásával, szétválasztásával létrejött szövetkezetekre kell gondolni, hiszen ez lényeges szövetkezeti pozíciójavulást egyébként sem jelentene, hanem teljesen új, eddig nem szervezhető kisszövetkezetek alakulását kell számbavenni. Kistermelői szövetkezeteket olyan tevékenységre kell alakítani, amelyekre az eddigi szabályok szerint nem volt lehetőség. Jó lenne, ha a mezőgazdasági termékforgalomban a kistermeléshez szükséges áruk intézményes beszerzésében, a lakossági szolgáltatásokban ezek a kistermelői szövetkezetek új színfoltként jelentkeznének és könnyítenék a lakosság e vonatkozásban sem túl kedvező helyzetét. Végezetül: az előterjesztés is megfogalmazza azt a törekvést, hogy a módosításnak egyeznie kell egy új szövetkezeti törvény rendező elveivel. Magam is úgy ítélem meg, hogy a tervezet e vonatkozásban valóban jövőbemutató. Egybeesik a fogyasztási szövetkezetek X. kongresszusán megfogalmazott elgondolásainkkal, azért azok törvénybeiktatását támogatom. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ez a módosítás nem teszi feleslegessé egy elveiben és rendelkezéseiben új, a jelenleginél korszerűbb jogszabály, az egységes szövetkezeti törvény közeljövőben történő megalkotását. Szükségesnek tartom, hogy ennek kidolgozásában a kormány az érdekképviseleti szervek mellett a szövetkezetek tagjait és vezetőit is vonja be. Széles körű vitának kell a törvénytervezetet alávetni, így kialakítani azokat a szabályokat, amelyek hosszú távon képesek lesznek a szövetkezet működését és gazdálkodását eredményesen szolgálni. A másik megjegyzés: a szövetkezeti törvény korszerűsítése akkor lehet igazán eredményes, ha a bevezetőben már említett kapcsolódó jogszabályok módosulnak. Különösen a számviteli és ellenőrzési szabályokra utalók. Ez utóbbi korszerűsítése nemigen tűr halasztást. Nem ismerem az erre vonatkozó előkészítő munkákat, ezért részletekbe nem bocsátkozhatom. Arra azonban felhívom a kormány figyelmét, hogy az ellenőrzés jelenlegi rendjében előírt külső vizsgálatok sűrűsége és párhuzamossága a szövetkezetekben nem segíti, hanem nehezíti a gazdálkodási feladatok szervezését. Ezen is el kellene gondolkodni és ahogy korábban erre Ígéretet is kaptunk, változtatni kellene rajta. Tisztelt Országgyűlés! A most tárgyalt törvénymódosítási javaslatot elfogadom és képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Dr. Markója Imre igazságügy miniszter kíván felszólalni. Dr. MARKÓJA IMRE: Miután úgy látom, az óhaj az, hogy ne válaszoljak részletesen, ezért szeretném megköszönni Tallóssy és Kovács elvtárs hozzászólását, azokkal egyetértek. Talán egy dologra reflektálnék: amennyiben az Országgyűlés elfogadja a benyújtott törvényjavaslatot, «kkor természetesen a kormány foglalkozni fog a törvényjavaslattal kapcsolatos végrehajtási rendelkezésekkel. És ennek keretében nemcsak a kormány végrehajtási rendelkezését fogja megvitatni, vagy véglegesíteni, hanem egyéb jogszabályoknak — amire Kovács elvtárs is utalt — a módosított szövetkezeti törvénnyel való összhangbahozatala is meg fog történni. Itt messzemenően kívánunk gondoskodni arról, miként a szövetkezeti törvény módosítására vonatkozó javaslatunkban is, hogy a lehetséges módon mindenütt leépítsük a bürokratikus megkötöttségeket. Tehát ezekre figyelemmel leszünk, és úgyszintén minden olyan javaslatra, ami a vita során akár a szövetkezeti kongresszusokon, akár az Országgyűlés bizottságaiban elhangzott, de nem olyan jellegű javaslat volt, amit a törvényjavaslat módosítása során figyelembe kellett volna venni. Az új szövetkezeti törvénynél pedig hasonló módon fogunk eljárni mint ahogy eddig igyekeztünk, ideértve azt is, hogy természetesen amikor elkészülnek az új szövetkezeti törvényre vo-