Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-23

1831 Az Országgyűlés 23. ülése, 1988. március 16-án, szerdán 1832 Most gyakorlati igényként merült fel egy olyan új szövetkezeti forma létrehozása is, amely elsődlegesen a tagok saját gazdasági tevékenységére épül, s a szövetkezet fő feladata, hogy ezt a gazdasági tevékenységet a közös árubeszerzés, valamint az értékesítés megszervezésével, és más módon elősegítse. Erre elsősorban a mezőgazdaságban lehet szükség azokban az esetekben, amikor például a természeti adottságok miatt a földek nagyüzemi megművelése nem gazdaságos. Hasonló igények merültek fel azonban — a kistermelők, kisiparosok, vállalkozók részéről - a gazdasági élet más területein is, így többek között a magántaxik üzemeltetésével kapcsolatban is. A törvényjavaslat ezért új formaként lehetővé teszi az úgynevezett kistermelők szövetkezetének létrehozását. Ennek célja, hogy tagjai gazdasági tevékenységét összehangolja és szolgáltatásokkal segítse, továbbá gondoskodjon a kistermelők munkáját segítő eszközök biztosításáról, valamint létesítmények fenntartásáról és működéséről. Ezekben a szövetkezetekben csak az említett eszközök és létesítmények vannak szövetkezeti tulajdonban, a saját gazdasági tevékenységének alapjául szolgáló vagyon a tag tulajdona. Mivel új elveken alapuló szövetkezeti formáról van szó, amellyel kapcsolatban még nincsenek tapasztalatok, a javaslat csak a kistermelők szövetkezetére vonatkozó legalapvetőbb rendelkezéseket tartalmazza. A részletes szabályozásra — s ennek során a szövetkezetekre irányadó általános szabályoktól való eltérésre - a törvényjavaslat a Minisztertanácsnak ad felhatalmazást. Tisztelt Országgyűlés! A Minisztertanács megbízásából kérem, hogy a törvényjavaslatot megvitatni és elfogadni szíveskedjék. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Dr. Tallóssy Frigyes képviselőtársunk, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság álláspontját ismerteti. DR. TALLÓSSY FRIGYES: Tisztelt Országgyűlés! Igen Tisztelt Képviselőtársak! A szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvény módosítását tárgyaljuk. Azokról a szövetkezetekről van szó, amelyek a felszabadulástól napjainkig a magyar gazdasági és társadalmi életben állandóan jelen voltak, időnként kifejezetten az érdeklődés középpontjába is kerültek. Itt elsősorban az ipari szövetkezetek 35 év előtti tömeges megalakulására és a mezőgazdasági szövetkezetek 60-as évek elején történt térhódítására gondolok. Természetesen a gazdaság életében jelen voltak a fogyasztási és értékesítési szövetkezetek is, a falusi körzetek kereskedelmének, vendéglátásnak szinte egyedüli gazdái. A most előttünk lévő módosítás csak az ipari fogyasztási, takarék- és lakásszövetkezeti szférát fogja át. Ezekben az ágazatokban közel 3,3 millió szövetkezeti tag tevékenykedik. Az ipari szövetkezetekben ők hoztak létre 1987-ben mintegy 136 milliárd forint termelési értéket, a fogyasztási szövetkezetek működtették a kereskedelem és a vendéglátás egyharmadát — falusi körzetekben majdnem 100 százalékát —, a takarékszövetkezetek kezelték a lakossági betétek 12-13 százalékát. A főként városokban meghonosodott lakásszövetkezetek pedig a nyomasztó lakáshiányt igyekeztek enyhíteni. A szövetkezés napi életünk szerves része, ennél fogva nem lehet közömbös számunkra, hogy a társadalom gondjainak megoldásában az itt dolgozók milyen körülmények között vállalnak részt. Annál inkább sem közömbös, mert kiderült: a szövetkezetek a demokráciának jó iskolái is. Fontos politikai fórumon hangzott el tavaly ősszel, hogy évtizednyi gyakorlat bizonyította, mely szerint a társadalmi tulajdon leghatékonyabb formája a szövetkezeti tulajdon. A szövetkezetekben van lehetőségük a tagoknak az érdemi döntésekbe való beleszólásra, vezetőik demokratikus módon való megválasztásába, a közös vagyon gyarapítása módjainak eldöntésére. Sok éves gyakorlat bizonyította azonban azt is, hogy működésüket bürokratikus formaságok nehezítik, hatósági felügyeletük formális és tevékenységükben sok a szükségtelen elem. A közelmúltban megtartott szövetkezeti kongresszusok ezért tartották indokoltnak a szövetkezeti törvény módosítását. A most benyújtott törvényjavaslat ezeken a gondokon igyekszik segíteni. Elsősorban növeli a szövetkezeti önkormányzat szerepét, lehetővé teszi a tevékenységi kör gyors, a gazdasági környezet változásához való igazodását, és egyben nagyobb garanciát ad a kisebbségi jogok érvényesítésére is. Jelentős előrelépése a javaslatnak a kisszövetkezeteknek, mint a szövetkezetés sajátos formájának a hagyományos szövetkezetekhez való integrálása. Elkülönülésük megszüntetése egyben értékes tapasztalataiknak a többi szövetkezet részére való átadását is elősegíti. Sajátságosan hiányt pótló szerepet tölthetnek be szövetkezeti életünk tervezett új színfoltjai: a kistermelők szövetkezetei. Az egyéni termelés szolgáltatás mellett az új típusú szövetkezet közös érdekeik képviseletét is hathatósan vállalja. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság ezért az 1971. évi III. törvény módosításával egyetértett. Képviselőtársainktól a vita során néhány, az érdemi részt kevésbé érintő módosító javaslat hangzott el. Részben a magyar nyelv szabályainak inkább megfelelő, részben pedig a törvény hatályos rendelkezéseivel való összhang biztosítása érdekében. A módosító javaslatokat a bizottság írásban terjesztette a tisztelt országgyűlés elé. A bizottság kellő nyitottsággal fogadott minden olyan kezdeményezést is, amely az eredeti javaslatban ugyan nem szerepelt, viszont elősegítheti a szövetkezetekhez való kötődést és a közös vagyon gyarapításának igényét. Ezért került a javaslatba az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa kezdeményezésére az állami vállalatoknál már ismert „ingyenes vagyonjegy" kibocsátásának a lehetősége. A vagyonjegy rendeltetése: a szövetkezeti tagok részére a közös vagyon gyarapításának függvényében osztalék fizetésének lehetővé tétele.