Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-23

1815 Az Országgyűlés 23. ülése, lős megnevezése, a kivitelezésben résztvevők csak a fizikai munkájukat adják, a kimaradók pedig — a törvény szerint — „a résztvevők által vállalt anyagi hozzájárulás mértékéig kötelezhetők a költségek viselésére." így maguk, akik a kivitelezésben részt vesznek, gyakran keserű szájízzel veszik utána tudomásul, hogy érdemtelenek ingatlana is felértékelődik, a kivitelezésben résztvevőket a törvényszerűen bekövetkező forgalomnövekedés terhei is keserítik. Célszerű lenne a részletes szabályozásban ezekre a problémákra is kitérni és az együttműködésnek a feltételeit jól szabályozni. Az utolsó érdekütközés, amelyről még szólnék — mert választókerületemben nagy súllyal jelentkezik — a belső forgalom, a célforgalom és az átmenő forgalom, valamint az érintett lakosság érdekeinek ütközése olykor ellentéte. A belső forgalmat a lakosság természetesnek elfogadja. A célforgalmat az el viselhe tőség határáig tolerálja, mert érdekközössége is van vele. Az átmenő forgalmat viszont nem kívánatosnak érzi. így van ez, különösen olyan történelmi városban, mint Esztergom, ahol élek és dolgozom, vagy a választókerületemhez tartozó két üdülőközségben Dömösön és Pilismaróton. Az elkerülő út igénye maradéktalanul meg is fogalmazódik a két község rendezési terveiben, a GNV építésével kapcsolatban a fejlesztési lehetőség ezirányban adott. Bonyolultabb a helyzet Esztergomban, mert jelenleg és prognosztizáltan is a belső és a célforgalom dominál, így a nagyon sokféle érdek és szempont miatt mindeddig nem sikerült minden részében, minden érdekelt által elfogadható megoldást találni a 1 l-es főközlekedési út átvezetésére. Ezzel a kérdéssel már napi-, hetilap és folyóirat is foglalkozott a közelmúltban. A forgalom eddigi mértékének elviselhetősége, az alternatívákból eredő sok vita, az egyes szakemberek eltérő véleménye, valamint — nem utolsósorban —. fedezethiány miatt a korszerűsítés azonban ott sem készült el mindenütt, ahol a mikéntről már megegyezés született. A hosszú ideje tartó építési tilalom az új törvény szerint túl sokáig már nem tartható, lépni kell! A településeken belüli gondok természetesen semmiféle jogi szabályozással nem oldhatók, csupán a közlekedési érdek és a többségi helyi érdek összhangbahozása hozhat eredményt. Ezért is kértem, hogy a 11. § első bekezdésébe a bizottsági javaslatban ajánlott módon kerüljön be a „népgazdasági, valamint a terület- és településfejlesztési tervekkel összhangban" való fejlesztés kifejezése. Kérem emellett a tárca vezetését, hogy az eddigiekhez hasonló türelemmel és segítőkészséggel, az útépítési paraméterekben tett engedmények adásával segítsék a 11-es út esztergomi átkelési szakaszának problematikáját dűlőre vinni, az elfogadott rész kivitelezését mielőbb megindítani, az átmenő forgalmat pedig a továbbiakban is figyelemmel kísérni. Ne várjuk meg azt, hogy közlekedési csődhelyzet alakuljon ki, különös tekintettel a nem távoli jövőben egyre szaporodó ezeréves történelmi évfordulók ünnepségeire. Tisztelt Országgyűlés! Elnézést kérek önöktől, hogy az érdek szót olyan 788. március 16-án, szerdán 1816 sokszor használtam. Ezt ugyan mások is megtették, de így, úgy gondoltam, nem mondható majd el hozzászólásomról, hogy érdektelen volt. A bizottságok által javasolt és a saját fenntartott módosításommal a törvénytervezetet elfogadásra ajánlom önöknek, köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Fodor Sándor Fejér megyei képviselő következik. FODOR SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! A témához utolsónak szólni, elengedhetetlen, hogy ismétlésekbe ne bocsátkozzék az ember. Ezért elnézést kérek önöktől előre is. De azt hiszem, ha azonos gondolatok gyakrabban vannak ismételve, akkor amögött lehet valami és érdemes rá odafigyelni. Az eddigi ülésszakon több alkalommal előfordult, hogy a hozzászóló valamilyen idézettel fejezte be gondolatait. Én idézettel kívánom kezdeni és Urbán elvtárshoz hasonlóan Széchenyire hivatkoznék. A legnagyobb magyar a következőket mondotta: „Nem elég mai időkben törvényeket írni, de azok iránt szimpátiát is kell gerjeszteni." Úgy gondolom, hogy az alapgondolat ma különösen igaz, mivel a mai időkben nem könnyű dolog valóban szimpatikus törvényeket alkotni. Akik ismerik a közúti közlekedésről szóló törvényjavaslattal kapcsolatos előzetes véleményemet, talán meglepődnek, hogy a szimpátiát emlegetem. A múlt heti bizottsági vita - gondolok itt a közlekedési és jogi bizottság együttes ülésére — és az ott hozott módosító javaslatok tették számomra elfogadhatóvá a törvénytervezetet. Erénynek tartom, hogy a tervezet és annak előkészítői képesek voltak befogadni olyan módosításokat, amelyek alkalmassá teszik a majdani közúti közlekedésről szóló törvényt, hogy ne legyen ellentmondásban más törvényekkel. Mivel a törvények között mellérendeltségi viszony van, ezért a végrehajtáskor kell fokozott figyelmet fordítani arra, hogy az egységes szellem megvalósuljon. Sajnos az elmúlt években gyakran estünk olyan hibákba, hogy különböző oldalági szabályozások korlátozták egy-egy törvény teljes körű érvényesülését. Ma, amikor a fiskális helyett a monetáris törvényszerűségeket kívánjuk érvényre juttatni, különösen fontos, hogy a közlekedési törvény és az azzal összefüggő végrehajtási szabályok, jogszabályok a gazdasági szférához csak annyiban kapcsolódjanak, amennyiben az nem mond ellent egy másik törvénynek. Szeretnék utalni a tárgysorozat következő témájára, a termelőszövetkezeti törvényt módosító tervezet 10. íjára, amely a következőt mondja: „a termelőszövetkezet úgy köteles gazdálkodni, hogy a gazdálkodására vonatkozó tervei, a tevékenység gyakorlása és az eredmény felhasználása a közös vagyon gyarapítását, a tagság jövedelmező foglalkoztatását szolgálják." Azt hiszem ez az a szellem, amit minden törvénynyel kapcsolatban jogosan igényelhetünk, s ennek a szellemnek az érvényre jutását véltem felfedezni a módosító javaslatok többségében, s alakult ki bennem a hozzászólásom elején jelzett szimpátia. Lényegesnek