Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-23

1785 Az Országgyűlés 23. ülése, 1 988. március 16-án, szerdán 1786 zött. A tömegközlekedés nem túl hálás feladata ne legyen csak egy vállalat gondja, ebben valamennyiünknek — utasnak is — partnernek kell lennünk. A Volán néhány reflektált gondja, ami kihat az utasra: kevés az autóbuszvezető, nem elég a technikai bázis helyenként, nem jó a feltételrendszer és lehetne még sorolni. De aki utazni akar, azt az elmondott problémák kevésbé érdeklik, ő gyorsan, biztonságosan, jól és olcsón akar utazni. A közlekedtető vállalatok pedig gazdaságosságra törekszenek. A személyszállítás más alternatív lehetőségét én mindenképpen javaslom, főleg ott, ahol naponta kétszer van buszjárat, reggel és este indul busz. Szeretném, ha a személyszállító előtt célként mindig is a jó utaztatás fogalmazódna meg. Tudom: a lehetőségek behatároltak. A közlekedés megfelelő szintű lebonyolításához elengedhetetlen a laikus utas meghallgatása is. Utalok itt az évközbeni menetrend-módosításra, a vonatpótló autóbuszok járatai ne legyenek hiányosak, a tájékoztatás mindig élő legyen és még lehetne sorolni. A közúti törvényjavaslat, nagyon helyesen, foglalkozik a közlekedés oktatásával is. Én e téren kiemelném azt, hogy akár már óvodáskortól kezdve is nagy hangsúlyt helyezzünk a közlekedési kultúrára, ha úgy tetszik, morálra. Néhol erősen jellemző a nem kellő egymásra figyelés, tolakodás, autóbuszok belső állapota egy idő után, várótermeké is, ahol már van váróterem. Beszéltem öreg pilótával, aki elmondta, hogy szerinte nagyon felhígult sajnos a járművezetők minősége is. Az út pedig veszélyes munkahely, és ott rendnek, fegyelemnek kell lennie. Gondnak tűnik az is, hogy a közlekedésen belül rengeteg a részérdek, amelyek között félő, hogy elveszik az utas, illetve az áru. Mint már említettem is, a törvényjavaslat igyekszik az érdekek feloldását megoldani, de belátható, hogy ez nem mindig fog sikerülni, még kompromiszszumok árán is szerintem csak nagyon lassan. Tisztelt Országgyűlés! A közúti közlekedés törvényjavaslata széleskörűen és igen behatóan foglalkozik minden e téren felvetődő kérdéssel. Az előkészítés, azt hiszem, alapos volt, sőt mondhatom, hogy például a közlekedési bizottság — melynek magam is tagja vagyok —, ülése szinte egy betűt sem és egy gondolatot sem kihagyva, viharos erejű volt. Dehát minden döntés annyit ér, mint amennyit majd megvalósítunk belőle. Ehhez egyfelől megfelelően kimunkált jó feltétel-rendszene van szükség, másrészt jó partneri kapcsolatra. A következetes, jó végrehajtáshoz elengedhetetlen, hogy a tárca mindig kellő figyelmet kapjon szerintem a kormánytól, mert a mai világunkban — és ezek, remélem, hogy nem nagy szavak -, ha megáll a közlekedés, helyenként megáll az élet is. Úgy gondolom, hogy ebben valamennyiünknek van szerepe és talán nem is kicsi. Én a közúti közlekedés törvényjavaslatát elfogadom, a módosításokkal együtt és elfogadásra ajánlom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szálai Géza budapesti képviselő következik. SZALAI GÉZA: Tisztelt Országgyűlés! A most tárgyalásra kerülő törvényjavaslat egyik tervezetével 1985. júniusában ismerkedtem meg először, amikor a törvényerejű rendelet Az utakról címszó alatt az Elnöki Tanács elé került. Akkor a tanács — nagyon helyesen — úgy határozott, hogy leveszi napirendjéről a tervezetet, mert erről a közérdekű, nagyon fontos törvényjavaslatról az Országgyűlésnek kell döntenie. Hogy milyen közérdekű kérdésről van szó, azt ismételten tapasztalhattam az építési, közlekedési és jogi igazgatási bizottság együttes ülésén, ahol nem bizottsági tagként, élve képviselői jogommal, részt vettem. Képviselőtársaim ott alkotó elemeire bontották a javaslatot, a fő irányok megtartásával újat alkottak, amelynek kézzelfogható eredménye ez az anyag, amit most megvitatunk. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat tárgyalása számos, a közlekedés alapkoncepciójával összefüggő kérdést vet fel, melyek szorosan összefüggnek jövőnk közlekedési elképzeléseivel és azok konkrét megvalósításával. A törvényjavaslat végrehajtásának legfontosabb elemei közé tartoznak azok a közlekedési eszközök, amelyekkel ma bonyolítjuk le személy- és teherforgalmunkat. Legalább ennyire fontos az a kérdés is, hogy milyenek legyenek azok a járművek, melyek tervezésénél, gyártásánál a jövő szempontjait is figyelembe kell venni. Felelősek vagyunk a felhasznált közlekedési eszközökön keresztül környezetünk védelméért, az energiatakarékos megoldásokért és a korszerű utasszállításért. Én a magam részéről szeretnék a törvényjavaslat kapcsán beszélni a közúti közlekedés jövője szempontjából fontos és munkahelyemet, munkatársaimat is alapvetően érintő két közúti közlekedési járműről, az új magyar metróról és a tervezés, 'Uetve megvalósítás folyamatában lévő közúti villamosról. Külön kiemelném a metró közlekedési szerepét, amely ugyan döntően föld alatti útvonalakon közlekedő jármű, de szerepe meghatározó Budapest tömegközlekedésében, közúti forgalmának alakulásában. Aki közlekedéssel foglalkozik, tudja, hogy ezek a járművek 30-40 év múlva is közlekednek felszíni vagy föld alatti útvonalainkon. Az 1990-ben megvásárlásra kerülő jármű még 2020-ban is megkell, hogy feleljen a törvényben foglalt üzemeltetési elképzeléseinknek. Ezért úgy gondolom, hogy ezeknek a jármüveknek olyan tulajdonságokkal kell rendelkezniük, hogy az ezredforduló után is rajtuk közlekedő utasok jó érzéssel gondoljanak ránk. Nem könnyű egy olyan járművet megtervezni, előállítani, amely a technika rohamos fejlődési ütemét követi, a ma és a jövő céljait is kielégíti. Sokszorosan nehezebb lesz a helyzet azáltal, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a jármű korszerű, de jól eladható legyen, kevés energiát fogyasszon, de a jelenleginél jobban gyorsuljon. Itt tovább sorolhatnám még az ismert és joggal elvárt követelményeket, előírásokat. Felszólalásom előkészítésénél megkerestem azokat