Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-22

1765 Az Országgyűlés 22. ülése, 1987. december 17-én, csütörtökön 1766 íróasztalára sürgősen tetesse oda ezt a régi kérdést, és lehetőség szerint próbáljon valamilyen segítséget nyújtani ezeknek a termelőszövetkezeteknek. Meggyőződésem, hogy ezzel nemcsak ennek a kis kollektívának, ennek a néhány ezer embernek segítünk, hanem igen jelentős országos méretű megtakarítást is érünk el. Tisztelettel kérem tehát, hogy ezt a kérést napirenden tartani szíveskedjék, s alkalmas időben erre megfelelő választ kapjunk. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. ELNÖK: A kérés és kérdés magában foglalta az elvárható választ, a legközelebbi ülésszakon térünk vissza a válaszadásra. (Közbeszólások: helyes.) ELNÖK: Király Zoltán képviselőtársunk következik. KIRÁLY ZOLTÁN: Kedves Képviselőtársak! Kezemben az elmúlt szeptemberi ülésszak jegyzőkönyve, amely a 19-i, szombati ülésnapról szól és annak utolsó mondataiban elnökünk a következőképpen fogalmazott: „Boldizsár Iván javasolt egy kézikönyv kiadását a négynapos országgyűlés munkájáról. Azt javaslom, hogy ezt ne országgyűlési határozatban erősítsük meg, hanem az Országgyűlés Irodája foglalkozzon vele és felkérjük Boldizsár Ivánt, hogy ígéretének megfelelően vegyen részt a szerkesztés munkájában. A zárójelbe tett jegyzőkönyvi megjegyzés, hogy derültség és taps, akkor is, most is azt jelentette, és azt jelenti számomra, hogy az Országgyűlés úgy határozott, hogy erről egy kiadványt kell megjelentetni. Mi történt? Ez a kiadvány nem jelent meg. Megjelent ugyan egy könyv a Kossuth kiadásában, de azt gondolom nem az a kiadvány, amelyre az Országgyűlés figyelme irányult. Éppen ezért szeretném megkérdezni elnökünktől, hogy miért nem jelent meg ez a kiadvány eddig, mikorra várható megjelentetése. Teszem ezt azért is, mert 155 évvel ezelőtt 1832. december 17-én Kossuth Lajos első ízben jelentette meg kéziratos formában országgyűlési tudósításait; talán jó lenne ezt a hagyományt folytatni és jó lenne kiteljesíteni napjainkra is. Köszönöm szépen a figyelmet. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt ülésszakon kifejtettem azt a véleményemet, hogy helyeslem az Üyen kézikönyv kiadását. Ma is helyeslem. Nem tartanám azonban igazságosnak és helyesnek, ha egy-egy kiemelt ülésszakról adnánk ki Üyen könyvet. Ezért meg kell keresnünk annak módját folyamatosan, hogy minden ülésszakról megfelelő kézikönyvet adjunk ki. Vannak ennek bizonyos anyagi vonatkozásai is. Az a jegyzőkönyv, amit képviselőtársaim megkaptak az előző ülésszakról, ezer példányban jelent meg nem könnyen kezelhető, nem könnyen áttekinthető kiadvány formájában. Az ezer példány előállítása 234 500 forintba került, tehát darabonként 234 forintba. Utánanéztünk, ha a közönség igényeit is részben kielégítő 5000 példányt adnánk ki megfelelő formában, az legalább egymillió forintba kerül. És minthogy továbbra is az a véleményem, hogy Üyen kézikönyvek kiadása indokolt és szükséges, tárgyalásban állunk a Kossuth Könyvkiadóval, hogyan lehetne — ők hajlanak rá — minden ülésszakról a közönség számára kézikönyvet kiadni. Ez a pillanatnyi helyzet. Amikor a tárgyalásokban valamiféle halvány reménye van a megállapodásnak, akkor képviselőtársaimat erről tájékoztatni fogom. Van még egy bejelentésem. Szikszay Béla államtitkár a délelőtti vitában a Latex-szel kapcsolatosan elhangzott fölszólalást kérdésnek tekintette és a kérdésre most kíván válaszolni. SZIKSZAY BÉLA: Tisztelt Országgyűlés! Tényleg kérdésnek tekintettem Szálai Istvánná hozzászólásának az árrendezésre vonatkozó részét, noha aggodalmának, lelkiismeretfurdalásának adott hangot, sőt egy tavalyi interpellációhoz kapcsolódva hátrányos megkülönböztetést sejtetett. Ügy gondolom, azért tekinthetem mégis kérdésnek, mert a probléma mögött kizárólag szakmai magyarázat húzódik meg, nincs mögötte semmi más. önök tudják, az adóreformhoz kapcsolódva termelői árrendezést hajtottunk végre, aminek az a lényege, hogy a termelői árszint annyival csökkenjék, amennyi adót a termelői árakból kivonunk. Semleges árrendezés ez, nem akar módosítani a termelői árarányokon, nem akarja tehát se többel, se kevesebbel csökkenteni a vállalatoknál maradó jövedelmeket, csak annyival, amenynyit az adókivonás indokol. A feladat végrehajtása azonban ennél sokkal bonyolultabb és ellentmondásosabb. Ugyanis az ár termékhez kötődő kategória, az adó viszont vállalati. Azt az utat választottuk és ez az esetek többségében járhatónak bizonyult, hogy termékcsoportokra határoztunk meg árindexeket, termékcsoportok egyneműsége és a mögöttük meghúzódó vállalati kör lehetővé tette, hogy ezt meglehetős pontossággal végrehajtsuk. Voltak azonban olyan termékcsoportok, amelyeknek a tartalma nagyon összetett volt, nagyon sokféle adótartalommal húzódott meg mögötte vállalat. Ilyen volt például a gyapjúipar, ezért a termelői árrendezés bonyolítása a pontos végrehajtás érdekében megbontottuk itt a termelői árakat gyapjúra, gyapjúfonal és méterárura, valamint lakástextilre és szőnyegre. Tehát itt még nem vállalatra, hanem termékcsoportra. így jelent meg erre vonatkozóan a Minisztertanács árindexre vonatkozó 41-es határozata. Igen, de az árrendezés folytatódott a fogyasztói árak irányába; a belkereskedelemnek el kellett jutni a nagykereskedelmi eladási árindexekhez és ez az így megbontott árindexek további bontását igényelte. A Szálai Istvánné által kifogásolt rendelet egyébként tényleg a belkereskedelmi miniszternek ez a részletezett rendelete volt. A termékcsoporton belüli adótartalom-különbség miatt, de hangsúlyozom még egyszer a pontos, igazságos árindex miatt más árindexet kellett alkalmaznunk, például a Latex vagy a Soproni Szőnyeggyár által jellemzett termékkörben és megint mást az ágazathoz tartozó, vagy