Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.
Ülésnapok - 1985-22
1715 Az Országgyűlés 22. ülése, 1987. december 17-én, csütörtökön 1716 telezettség lesz. Ami pedig a felelősséget illeti, erről szintén szólt Grósz elvtárs, amikor a miniszteri felelősséget külön is hangsúlyozta. Szóvá tette még Török Sándor elvtárs a tanácsrendeletek és a magasabb szintű jogszabályok konfrontációját, ütközését. Ehhez csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy a jogszabályoknak szükségszerűen van egy hierarchiájuk. Ennek lényege az, hogy az alacsonyabb rendű jogszabály a magasabb rendű jogszabállyal nem lehet ellentétes. Ennél fogva én azt természetes követelménynek tartom, hogy a tanácsrendelet sem ütközhet egy magasabb rendű jogszabályba. Más kérdés, hogy a központi jogalkotás adjon nagyobb teret a jövőben a tanácsoknak, és amint előadói beszédemben is utaltam rá, ne avatkozzon bele olyan életviszonyokba, amely nem a központi jogalkotás tárgya, vagy nem a központi jogalkotás feltétlen feladata és kötelessége. Szóvá tette még a törvény előtti egyenlőséget, az álhumánumot és a szigort. Az elmondottak lényegével természetesen egyetértek. A jogalkalmazás jogpolitikai irányelvei ebben a kérdésben — megítélésünk szerint — megfelelő eligazítást adnak. Én nem hiszem azonban, hogy az húzná a mi társadalmi rendszerünkben a rövidebbet, aki dolgozik, hanem az, aki a törvényeket megsérti. Ez a jogalkalmazás problematikája és nem ennek a törvénynek, amely a jogalkotásról szól, hogy a jogalkalmazásban valóban mindenki azt kapia és úgy járjanak el vele szemben, ahogy azt megérdemli. Király Zoltán képviselő elvtárs felszólalására részben Korom elvtárs válaszolt. Válaszával télies mértékben egyetértek. Megítélésem szerint a demokratikus frázisok kifejezés egy kicsit sértő is, és azt hiszem, mindannyiunk közös törekvése, hogy ne frázisokat mondjunk, hanem azt tegyük, amit mondunk, és úgv tegyük, ahogy az mindannyiunknak legjobban megfelel, vagy társadalmi érdekünknek legjobban megfelel. Fölvetette az államtitkári rendelkezés szükségességét vagv szükségtelenségét. Tisztelt Országgyűlés! Az, hogy melyik szerv minisztérium és melyik államtitkárság, ezt tulajdonképpen célszerűségi szempontok döntik el. Az első napirend kapcsán föl is merült két államtitkárság összevonása és minisztériummá alakítása és szóba került az is, hogy a kormányzati munka szerkezete és szervezete további felülvizsgálatra szorul. Ami pedig a jogalkotással kapcsolatos kötelezettségeket illeti, ha nem derült volna ki egyértelműen az előadói beszédből, akkor most megismétlem, hogy az országos hatáskörű szerveket vezető államtitkároknak a jogszabály-alkotás terén ugyanolyan kötelezettségük van, mint a minisztereknek, a jogalkotás garanciái ugyanolyanok mint a miniszteri rendeleteknél, és miután vannak ilyen államtitkárságok, országos hatáskörű szervek, ha jól tudom hét van ilyen, ezeknek meg kell adni azt a lehetőséget, hogy a felügyeletük alatt működő szerveknek rendelkezést adjanak ki, illetve ezek működését rendeleti úton rendelkezéssel szabályozzák. Más kérdés, és ez megint az első napirendhez kapcsolódik, hogy vannak olyan államtitkárságok, amelyeknél meg kell vizsgálni, hogy a jövőben milyen funkciót fognak ellátni és lehet, hogy rendelkezés kibocsátási joguk nem lesz. Ez azonban nem ennek a törvényiavaslatnak a problematikája, hanem a további szerkezeti, egyszerűsítési kérdfesek körébe tartozik. Végül és befejezésképpen: a jogi bizottság előadója, Nagy elvtárs említette, hogy a törvényjavaslat 51. §-ának (2) bekezdéséből hagyjuk ki az Országos Anyag- és Árhivatal megnevezést, illetve hagyjuk az egész megnevezést! Tudnüllik előtte ott van egy szó, hogy „a hatóság", és akkor egyrészt nem kell később ezt a szabályt módosítani, másrészt magában foglalja az esetleg újabban létrehozandó, megszűnő, hatáskörében módosuló hatóságok jogkörét, feladatkörét is; már abban a tárgykörben — természetesen —, amely a jogalkotást illeti. Ügvhogy én azt javaslom: maradjon el az egész elnevezés — beleértendő az Országos Árhivatal is most. Azt mondtam: befejezésül - de engedjék meg, hogy azért kitérjek arra is, hogy „ezt az országot a közgazdászok és a jogászok teszik tönkre". (Derültség.) Tisztelt Elvtársak! Mi, jogászok ezt az országot építeni szeretnénk és építeni akarjuk. A magunk módján, a magunk eszközeivel szeretnénk hozzájárulni azoknak a céloknak a megvalósításához, amelyekről többek között az ülésszakon is szó esett. Ha mégis ez lenne a látszat, hogy mi az országot eddig tönkre akartuk tenni, akkor tisztelettel jelentem, hogy ezennel ebből a körből visszavonulunk és az ország építői közé akarjuk magunkat sorolni. (Nagy taps.) Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. A iogi, igazgatási és igazságügyi bizottság kinyomtatott és képviselőtársaim között szétosztott jelentésében javasolja az Alkotmány egyik §-ának módosítását. Alkotmányunk 24. § -ának (3) bekezdése szerint — idézem — „Az Alkotmány megváltoztatásához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges." 387 képviselőt alapul véve, ez 258 képviselő igenlő szavazatát kell, hogy jelentse. A jelenléti ív alapján: 370 képviselő van jelen. Mivel néhányan eltávoztak — jegyzőtársaim segítségével megszámoltuk — 30 fő hiányzik. Kérdem az Országgyűlést, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság módosító javaslatát elfogadja-e, dr. Borics Gyula államtitkár szövegmódosító javaslatával együtt? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Megtörténik.) Köszönöm szépen. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Nincs. Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem) Nem. Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az Alkotmány módosításáról szóló javaslatot elfogadta. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság kinyomtatott és képviselőtársaim között szétosztott jelentésében módosító javaslatot terjesztett elő a jogalkotásról szóló törvényjavaslathoz. A módosító javaslattal az igazságügyminiszter a Minisztertanács nevében egyetértett. Megkérdem az Országgyűlést:
