Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-17

1247 Az Országgyűlés 17. ülése, 1987. szeptember 16-án, szerdán 1248 még parasztasszonyokét is hallottam, és azt mondják, hogy ha áldozatot kell hozni, hozzuk meg, de teremtsünk rendet a dolgainkban. Ez is tömeghangulat, habár itt a fővárosban ezt kevesebbszer hallják önök. Ez is tömeghangulat. És ennek az országnak a lakossága tisztességes többsége — most hivatásra való megkülönböztetés nélkül mondom —, értem alatta a munkásokat, a szövetkezeti parasztokat, az alkalmazottakat, az értelmiségieket és másokat. Igen, most bizonyos áldozat kell, és meg kell lépni és meg kell hozni, és az ügyeinket, a gazdasági ügyeinket rendbe kell hozni. Még egy pár más kérdést szeretnék megemlíteni — részletes tárgyalás nélkül. Napirenden levő kérdés, az expozéban szerepelt az állami és társadalmi apparátusok kérdése. Meg kell vizsgálni. Az állami közigazgatásnál mindenképpen, hogy az ügyintézés bürokratizmusát jelentős mértékben csökkenteni lehessen, de más területeken is meg kell nézni az apparátusok kérdését. Értem ez alatt a társadalmi szerveket is, a pártot is, más társadalmi szerveket és egyéb, mindenféle intézményrendszerünket. Meg kell nézni, hogy megszűnjenek a bürokratizmusok, a nehézkes ügyintézés, és bizonyos értelemben az üresjáratok is szűnjenek meg. És a helyes sorrend — azt hiszem — most válogatás nélkül említem meg: először a funkciót, az odaadott funkciót és hatáskört kell megvizsgálni, és lehet, hogy azon is redukálni lehet és kell, mert a mi bürokratizmusunk részben olyan tennivalókból keletkezik, amiért keservesen dolgoznak emberek, de nem hasznosul. Funkciókat, hatásköröket kell megerősítem, azután kell megvizsgálni a létszámot és a személyeket, mert ez fordítva nem működik. Ha a megtizedelésre gondol valaki, az még semmiféle bürokráciát nem szüntetett meg. És végül is ebből annak kell kijönni a folyamat eredményeként, hogy összességében az ismert statisztikák szerint Magyarországon az apparátusok létszáma nem túlzottan nagy más országokhoz viszonyítva, de én úgy gondolom, hogy a szükséglethez képest azért nagyobbra nőtt már az apparátus Magyarországon minden területen. És csökkenthető, azzal a kifejezett céllal, hogy világosabb, redukáltabb feladatokkal, de tényleges feladatokkal, hasznos feladatokkal működjenek, kisebb létszámmal, és feltétlenül jobban fizetett apparátusok legyenek a jövőben, mert akkor fognak tudni dolgozni. De van más olyan természetű kérdés is, mint például a közvagyon óvása, a tékozlás, a pusztítás megakadályozása. Csak egyetlen egy dolgot akarok említeni, de sok mindent lehetne említeni. Az idei első félévben tűzkár következtében 220 millió forint kár keletkezett. Ki se merem itt mondani, hogy a múlt év első felében milyen összegű kár keletkezett tűz következtében, és ha megnézik a károk, a tűzesetek okait, a bajt legtöbbször az emberi hanyagság okozta. Nagyon sok elektromos természetű dolog van rosszul beszerelve, a hegesztésnél nem tartják be a szabályokat. Aztán mivel ez szociális rendszer is, mindenhol kell hideg időben elektromos melegítő, ez természetes, de hogy azt ott felejtik három napig égve, ami úgy látszik, most már lassan általános lesz — az már megengedhetetlen dolog. Másképp kell ezekhez is viszonyulni, s sok minden más értelemben sem szabad megengedni a közvagyon pusztítását. Más közmorál, hozzáállás kell az ilyen dolgokban is. És takarékosság. Aztán a munka nélküli jövedelmek kiáramlási forrásainak elrekesztése — mert ilyen is van. És aztán a gazdasági bűncselekmény megfelelő büntetése — ez is szükséges és elengedhetetlen. Végül én is akarok valamit a káderkérdésről mondani, csatlakozva az előttem szólókhoz, mert hiszen minden felszólaló beszélt erről, Grósz elvtárs is. Új megítélési dolog kell a káderügyekben. Romantikus és a misztikus elemek helyett a tényeket kell alapul venni, és minden vezető — én itt természetesen nemcsak országos vezetőkre gondolok —, bármilyen szinten valaki vezet, egy értékítélet lesz: hogy áll ehhez a feladathoz és milyen eredménnyel hajtja végre. Ha nem tudja eredményesen végrehajtani, azt nem lehet tartani, akkor változtatni kell. Nem bírja ki az ország. Én kommunista vagyok és pártnyelven fejezem ki magam: itt nem elég az, hogy valakire azt mondjuk, jó elvtárs. Jó elvtárs az, aki tudja a szocializmus építését tettekkel segíteni, és kiáll a szocializmus ügye mellett, amikor kell politikailag. Legalábbis a kommunistákra így értem. Aztán, hogy jó ember — mondjuk most nem a párttagokra gondolok — jó ember is van sokféle. Az egyik bajunk, a rossz végrehajtás egyik oka, hogy jó ember mindeki szeret lenni. Adni, követelni, igényesnek lenni — ezt nem szeretik az emberek. Most szükség lesz rá és ezt is kell csinálni. És higgyék el, hogy valódi megbecsülést egy vezető a dolgozók körében csak ezen az úton fog elérni. Ezek ilyen látszatnépszerűségek, és ezeket az embereket még el fogják átkozni, akik vállalatokat tesznek tönkre azért, mert nincs szívük megkövetelni a munkát. És ilyen értelműen kell a káderkérdéseket is nyíltan és demokratikusan kezelni. Nálunk azért a káderügyek intézése szép lassacskán, de azért jelentősen változott az idők folyamán, többesjelölési rendszer például nemcsak a képviselőválasztásoknál van már. Nem szoktuk nagyon publikálni, de nálunk most már megyei első titkárokat is választottak sorozatosan kettősjelölés és titkos választás útján. Nagyon jó megoldásokat választottak az emberek, ezen és minden más területen. A vállalati irányító szervek már demokratikusabbak. A vezetők az emberek szeme előtt vannak, nincsen misztifikáció és ne legyen még annyi sem, mint amennyi még mindig fellelhető a káderügyek intézése körül. A létezők közül van egy, ami még igazán fellelhető: „ehhez nem lehet nyúlni, mert annak az ismerőse", és így tovább. Ez még van, és annak is véget kell vetni, hogy ha valaki az egyik vezetőposzton csődöt mondott, akkor a másikba teszik, ha ott is csődöt mond, a harmadikba teszik ugyanazt a tagot. Nem kibírható az efajta szemléletű ügyintézés. Tehát demokratikusan és folyamatosan kell a káderügyeket intézni, s a vezetők kérdéseit megoldani. Tehát nem „sorakozó, lelépni!", hanem folyamatosan és szünet nélkül kell a személyi ügyeket és a vezetők cseréjét lebonyolítani normális összefüggésben a valódi munkával. Nem lehet másképp csinálni!