Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-22

1681 Az Országgyűlés 22. ülése, 1987. december 17-én, csütörtökön 1682 szándékozunk megszüntetni. Ahol jól csinálták — s azt gondolom, sok helyen így volt —, ott az érdekeknek a felismerése alapján alakult ki a szükséges fejlesztés vagy elgondolás. Terjes mértékben egyetértek Miskó Istvánnal, aki felvetette a társulásoknak a kérdését és azt, hogy ahol a lakosság részt vesz ezekben a társulásokban, azt meg kell becsülni. Viszont nem tudok egyetérteni azzal vagy talán nem is megjegyzés volt, hanem inkább meditáció — hogy voltak olyanok, akik azt gondolták: a személyi jövedelemadók a tanácsi bevételeket úgy egészében növelik. Ha a személyi jövedelemadót a tanácsoknál többletként vettük volna figyelembe, az azt jelentené, hogy most 60 milliárd forinttal nagyobb költségvetési hiányhoz kérném a parlament támogatását. Nyilvánvaló, hogy ez így nem kerülhet szóba. Szeretném viszont megismételni — miként az expozémben is beszéltem erről - szándékunkban áll 1989től, hogy a helyi tanácsok bevétele legyen a személyi jövedelemadó, és szeretnénk érdekeltségi bevétellé tenni a személyi jövedelemadót. Ez egyfajta garancia lesz arra, hogy a többlet a megfelelő módon ott marad, ahol az a legértelmesebben és a legjobban hasznosulhat. Ennek vannak feltételei, amelyek kimunkálásán a szakemberek dolgoznak. Szintén Miskó István vetette föl, hogy sok az irányító szerv. Igaz, most egy lépés történt, hogy kevesebb legyen; azonban azt szeretném mondani, hogy a tanácsi életbe való beavatkozás szempontjából nincs jogosítványuk az irányító szerveknek, a pénzügyi életbe történő beavatkozásra jogosítványa a kormánynak és a parlamentnek van. És mindenfajta döntés ezen az alapon is kell, hogy szülessen, a jövőben is. Úgyhogy én ezzel a felvetéssel ilyen módon értek egyet. A térítési díjak kérdésében történt felvetést lehet értelmezni nagyon általánosan, és föl lehet fogni szűkebben is — ahogy az tulajdonképpen elhangzott —, tehát az öregekről való szociális gondoskodás kérdéseként. Én azt hiszem, nekünk abban az irányban kell menni, hogy minél tágabb teret adjunk a helyi lépéseknek, kezdeményezéseknek és az önállóságnak. S ebbe tartozzon bele az is, hogy ezeket a térítési díjakat aszerint lehessen megállapítani, ahogyan azt az az intézmény vagy a helyi tanács a legjobbnak tartja. Hozzá kell tennem persze azt is: ez nem lesz konfliktusmentes! Mert nyilvánvaló, hogy ebből adódóan lényegesen különböző mértékű térítési díjak lesznek. Lesz olyan, hogy aki alacsonyabban állapította meg a térítési díjat, szeretne több támogatást kapni az államtól — ezekre pedig nem tudunk eszközöket biztosítani. Tehát: egyetértünk, támogatjuk azt, meg fogjuk tenni az ehhez szükséges lépéseket, hogy szélesedjen a térítési díj megállapításának a jogköre az intézményeknél és a tanácsoknál. Ugyanakkor az ezzel járó összes feladatot és konzekvenciát is vállalni kell. Mi úgy gondolkodunk, hogy valamilyen módon normalizálni szükséges a mögötte levő állami támogatást; és ettől függetlenül — ehhez kapcsolódóan — az intézménynek legyen lehetősége és joga megállapítani azt, hogy mennyi térítési díjat kér. Másik témakör: az egészségügy és az oktatás kérdése. Először is Péterfy Réka képviselőt szeretném megnyugtatni. Sajnos talán még mindig nem terjedt el elég széles körben, — bár tudomásom szerint nagy erőfeszítéseket tett az Egészségügyi Minisztérium, az eégszségügyi szakszervezet, és a Pénzügyminisztérium is, hogy világos legyen a kép -, hogy az egészségügy és az oktatás területén mindenfajta bérelemet bruttósítanak — tehát nincs semmifajta olyan ok, hogy ezt másként csinálják meg. Hallottam olyan álláspontról, hogy egyes megyékben a megyei tanács ebből tartalékot képez. Én ezzel személy szerint nem tudok egyetérteni, de ez a tanácsnak a jogköre. Azt hiszem, hogy ezeket a vitákat le kell folytatni, és talán le kéne beszélni a tanácsokat arról, hogy az állam által odaadott pénzből pont ebben a körben képezzenek tartalékokat. A másodállásokra, az összes túlórára, nyugdíjasok foglalkoztatására - amely benne volt a béralapban az elmúlt időszakban -, tehát minden bérelemre központilag odaadtuk és odaadjuk az állami támogatást arra, hogy a bruttósítást el lehessen végezni. Szintén Péterfy Réka képviselő vetette föl azt; csináljunk olyan feltételrendszert, hogy ne a rokkanttá minősítésben legyen érdekelt az egyén. Ez a kormány szándékával — természetesen — teljes mértékben találkozik. Jó arányokat kell kialakítani a rokkantnyugdíj és foglalkoztatás esetén a bérezés között. Ehhez mi olyan lépéseket tettünk az elmúlt időszakban, hogy létrehoztuk a rehabilitációs alapot, amely munkahelyteremtésre és bizonyos teljesítmények esetében a béreknek az ellensúlyozására, a kettő közötti konfliktus áthidalására eszközöket biztosít. örömmel kell megállapítani: elhangzottak olyan megjegyzések is, amelyek arról számoltak be, hogy azért sok minden történik például az egészségügy területén is. így egyebek között egy kórházi rekonstrukcióról, amely — ha jól emlékszem — Somogy megyében, Marcaliban indult meg, ahol — mint Borsos képviselő elmondta — ehhez segítséget nyújt a kötvény kibocsátása. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmet arra: a kötvény nem más, mint megelőlegezése a későbbi pénzeknek. Ebben az értelemben tehát a kötvények kibocsátásánál felelős módon szükséges eljárni. S azt gondolom, ennek ismeretében és birtokában lehet és kell is Üyen pótlólagos eszközökhöz folyamodni; többen teszik ezt, meggyőződésem szerint helyesen és jól is cselekszenek. Juhár János felvetette a családsegítő központok kiterjesztését, szélesítését. Az eddig létesültek is állami támogatás mellett valósultak meg. Ezt mi fontos feladatnak és programnak látjuk. Ugy gondolom, az új létesülő minisztériumnak is egyik lényeges feladata, hogy ebben előrelépést érhessünk el. Nagyon fontos kérdés és a jövő szempontjából alapvető jelentőségű az oktatás és a művelődés kérdése. Először arra szeretnék visszatérni, amit Boldizsár Iván képviselő vetett fel - aki egyébként általam egyáltalán nem érthetetlen módon nem tudott pontosan eligazodni a számokban. Több menetes tervezés folyt ugyanis, és az ezek során kialakult számokhoz tettünk hozzá, illetve vettünk el. Ez pénzügytechnika, amit nem szeretnék itt részletezni, de rendelkezésre