Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-22

1665 Az Országgyűlés 22. ülése, 1987. december 17-én, csütörtökön 1666 de mindig igazságosan döntsünk. Most én is érvelni, meggyőzni szeretnék, és ezért mutattam be helyzetünket. Felelősségem azt diktálja, hogy itt is, mint a költségvetési bizottság ülésén szóvá tegyem ezt az elmaradottságot. Senki ne értsen félre. Tudom, most nincs jogunk több pénzt kérni. De arra kötelességem felhívni a figyelmet, hogy az agglomeráció fejlesztési koncepcióját minden fórum jóváhagyta. A jóváhagyó országgyűlési határozat érvényben van. Azt végre kell hajtani. Tudom, hogy a településfejlesztési és költségvetési bizottság ülésén komoly vita volt arról, hogy a központi források elosztásában legyen nyíltabb, normatívabb az országos szervek és a megyék között az elosztási rendszer. Erre ott konkrét javaslatok is születtek. Magam is mindenképpen ezzel tudok egyetérteni, ezt az elvet tudom támogatni. Erről tegnap többen szóltak, Lakos képviselőtársam is hasonlóan gondolkodott. Tisztában vagyok azzal, hogy pénzügyi szakembereinknek ma igen sok gondjuk van a költségvetéssel. Ennek ellenére nem tudok elfogadni olyan választ vagy véleményt országos szervek vezetőitől sem, amikor helyzetünk tarthatatlanságáról szóltam, hogy „utolsónak is kell lenni valakinek". Nem hiszem, hogy ezt bárki nyugodtan elfogadná. Én sem fogadhatom el! Főleg hogyan tudnánk ezt, vagy hasonló elvet képviselni a helyi tanácsok, tanácsunk vagy a lakosság előtt. Hadd mondjam el, hogy tegnap előttem hasonló gondolatokról szólt Miskó István képviselőtársam, akinek felszólalása nekem rendkívülien tetszett. Az ő általa is elmondottakból csak meg tudom erősítem azt, hogy a tanácsi pénzalap kezeléséről másként kell gondolkodni. A lakosság számának az alapul vételéről szólt, amelyet mindenképpen felül kell vizsgálni; egyetértek gondolataival. Ehhez kellene még átgondolnunk az ideiglenes lakosság figyelembevételének lehetőségét és módját. Figyelembe kellene venni feltétlenül az elmaradt, a gyengén ellátott térségek felzárkóztatásának lehetőségét. Ezért a költségvetési bizottság ülésén elhangzottakból és a miniszter elvtárs ottani válaszából köszönettel azt tudom elfogadni, hogy a kormány vizsgálja meg, — úgy gondolom, a megyék bevonásával — egy alapjában jó tanácsi gazdálkodási rendszer jobbítása érdekében a központi szervek és a megyék közötti tervezési, elosztási rendszert. A pénzügyi lehetőségekből a jogos szükségleteket kell elismerni és a forrásokat eszerint elosztani. Javaslatom tehát az, hogy az országos tervező szervek és a megyei tanácsok között nyílt, normatív pénzgazdálkodási elveket teremtsenek meg. Hangsúlyozom, hogy ebben a kérdésben a bizottság is állást foglalt. Ez teremthet felzárkóztatást és érdekeltséget, természetesen saját forrásainkkal együtt. Ennek halasztása politikai feszültséget jelent. Ismétlem, nagyon örülök annak, hogy erről a gondolatsorról több képviselőtársam beszélt, ezért azt várom és kérem Medgyessy elvtárstól, hogy a javasolt felülvizsgálatot mielőbb szíveskedjen elvégeztetni. Befejezésül elmondom azt a megállapításomat, ami nem költségvetési téma ugyan, de arra is kihat. Éspedig ez a következő: Úgy látom, országunkban az indokoltnál több a vésztjósló ellendrukker. Sokan a demokráciát szívesen összekevernék az anarchiával; sok a rémhírterjesztés, és ez már nem a demokrácia. Népünknek, úgy gondolom kellő oka van a bizalomra és önbizalomra, van elég tehetségünk, van nemzetközi tekintélyünk, van olyan történelmi múltunk, hogy lesz erőnk saját dolgainkat rendezni. De ezt csak nyílt, demokratikus légkörben, sok pontos és mind pontosabb információ mellett valósulhat meg. Ehhez kapcsolható talán az a javaslatom is, hogy országunk még jobban ismerje meg a képviselők felelős gondolkodását, munkáját, amely itt a parlamentben zajlik, azt, hogy nincsenek titkaink. Ezért talán helyes lenne, amiről itt szóltak előttem tegnap, ha az Országgyűlés teljes ülésszakát, — kivéve a zárt ülést — közvetítené a televízió 2-es csatornája. Sok mindennél hasznosabb lenne. Végezetül kormányunknak, minden vezetőnknek és képviselőtársamnak az elkövetkező nagyon nehéz évben eredményes munkát kívánok, olyan munkát, hogy mindig nyugodt szívvel tudjunk népünk és választóink elé állni. A költségvetési javaslatot elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Horváth János, Fejér megyei képviselőtársunk szólal fel most. HORVÁTH JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Képviselői pályafutásom alatt ez a harmadik költségvetési tervezet, amelyet lehetőségem volt tanulmányozni, véleményezni és dönteni felette. Meg kell állapítanom, hogy az eddig eltelt idő alatt a költségvetések alakulása nem a kívánt mértéket érte el. Ez a tendencia — úgy gondolom — már hosszabb időre visszavezethető. Kérdem én, és rajtunk, képviselőkön keresztül sok tízezer munkás, paraszt, értelmiségi: hogyan alakulhatott ki ez a költségvetési hiány? Képviselői beszámolóinkon nagyon éles kritikák hangzottak el a felelősség megállapítását és a folyamat megállítását igényelve. Most a huszonnegyedik órában olyan intézkedéseket hozni, elfogadni és elfogadtatni, amely a kilábalás irányát mutatja — a társadalomra nagy terheket ró —, ez nem egy népszerű feladat. Ezért a politikának, a kormánynak, a parlamentnek meg kell nyerni a társadalom felelősen gondolkodó, a jobbítás szándékával élő tagjait. Hozzászólásomra készülve sok gondolat merült föl bennem a költségvetéssel kapcsolatban. Ezek közül szeretném néhánnyal megismertetni önöket. Elsődleges feladatnak számít, hogy a konvertibilis adósságállomány további növekedési ütemét lassítsuk. Erre nagy szükség lenne, mert országunk külföldi megítélésének egyik sarkalatos pontja ez. Ugyanakkor szeretném jelezni a tisztelt kormányzat felé, hogy országunk lakosságának nagy részét élénken foglalkoztatja az adósságállományunk nagysága, annak összeté-